2017. október 21. szombatOrsolya
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Müller Péter: Részeg józanok – Világcirkusz

Kerekes Tamás 2005. február 16. 17:23, utolsó frissítés: 16:32

Talán arra számított, hogy az akkor megtörtént#b# közös öngyilkosságot#/b# az idő valami transzcendens magasságba emelte, éterizálta, elvonatkoztatta, és így már megfelel a Müller Péter baráti kör elvárásainak...






Kellemesen elütött

Müller Péter regényét alighanem húsz évvel ezelőtt olvastam. Egy akkor már számomra ismeretlen színészről – kinek a nevét azért ismertem – Sós Imréről szólt a mű. A vidékről Pestre kerülő színésznagyság öngyilkosságáról szóló regény kirítt a szocialista realista prózából, akkor az emberek Berkesi, Szilvási regényeit tartották szépirodalomnak és a műértők közt nagy ováció fogadta a legújabb Passuth művet is.


Az akkori társadalmi valóságtól konzekvensen elzárkózó, a kettős tragédia magánéleti fontosságára fókuszáló regény kellemesen elütött a hazai könyvtermelés átlagától. Most új kiadásban jelent meg, a könyvet szerkesztő Müller Péter Sziámi neve jelzi, hogy a könyv a szerzővel együtt egyfajta családi gebin lett.

Úgy tűnik a jeles szerző egyre mohóbban, markánsabban igyekszik rátelepedni arra az ezoterikus és misztikus területre, amely Hamvas Béla és Szepes Mária közt most terra incognitának számít.

Talán arra számított, hogy az akkor megtörtént közös öngyilkosságot az idő valami transzcendens magasságba emelte, éterizálta, elvonatkoztatta és így már megfelel a Müller Péter baráti kör elvárásainak, kik mohón olvassák a Mester – egyébként számomra teljesen lapos és érdektelen – fejtegetéseit az életről, túlvilágról.

A Bölcsek köve

A kisebb-nagyobb irodalmi sikereket elérő Müller Péter (Szomorú vasárnap) most figyelmen kívül hagyva életművének valós értékét, szívósan és lelkesen kalapáltatja, cizelláltatja családi vállalkozásban glóriáját.

Amikor a szerző a kezét ráhelyezi a Bölcsek kövére, szemét becsukja, átszellemül látnokká, kapcsolatot keres és talál a transzcendenciával, tanítványok, szurkolók lelkes csapata előtt, számomra hasonló magatartásformát mutat, mint Csurka István. Mindkét esetben arról van szó, hogy az eredeti írói szövegtől, annak értékétől elszakadva, az alkotó egy másik, nagyobb közösség számára mutasson be számukra egyébként elérhetetlen, transzcendens értékeket.

Csúfos dolog, ha nagy író játssza el a nemzetmentőt, prófétát (Tolsztoj, Szolzsenyicin), de az is megmosolyogtató, ha egy-a legjobb indulattal is csak középszerűnek mutatkozó alkotó lesz az isteni kinyilatkoztatás magát produkáló fáklyahordozója. A váteszi szerepkörben

egyébként erős lehet a mezőny.

Olvastam Müller Péter síron túli beszélgetéseit Latinovits Zoltán kapcsán. A szöveget itt is hasonló szándék hozhatta létre. Azóta kezembe került Szenes és Bradányi Iván könyve is, ki képzelt beszélgetéseket rögzít Marilyn Monroe és Truman Capote közt. A fiktív párbeszédből kerekedik ki az életrajzi kötet.


„Halálrajzi” regények

Müller Péter könyve két művet is tartalmaz – a fülszöveg „halálrajzi” regényeknek nevezi őket – egy megtörtént és egy megsejtett öngyilkosság művét. A Részeg józanok a magyar színészóriás és pszichológus feleségének kettős öngyilkosságáról szól, a kötetben szereplő Világcirkusz-t pedig a következő képpen foglalja össze a szerző:

„Ernst Ludwig Kirchner az expresszionista festőzseni műtermében lőtte szíven magát, miután életművét megsemmisítette. Ez a regény róla szól. Az író később legjobb barátja, egy amerikai rendező-operatőr filmet álmodott a történetről. Marlon Brando elolvasta a forgatókönyvet és akarni kezdte a főszerepet. A többi a sors durva fintora: a művészbarát sok évvel a könyv megjelenése után szóról-szóra ugyanúgy halt meg mint a főhős, a film soha nem készült el. Egy megélt és egy megsejtett tragédia.”

E történet hasonmását megírta már Doctorow. A temetőben kószáló, a fejfák alapján prózát író, szenzációt kapirgáló szerzők előtt pedig nyitva áll az út: a magánkiadás. A kötet kellő példányszámban fogy majd el, hiszen olvasható prózáról van szó mindkét esetben. Csak ne lenne az a görcsös igyekezet, hogy a szöveget a Mester látnoki megdicsőülésének tartsák.

Müller Péter: Részeg józanok – Világcirkusz
Jonathan Miller Kft, Budapest, 2004
Szerkesztette: Müller Péter Sziámi


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS