2019. február 21. csütörtökEleonóra
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Perzselő korszakváltás: a Heat és a Suns az NBA-alapszakasz legjobbjai

B.M.-B.P.E. 2005. április 21. 16:36, utolsó frissítés: 16:22

Az utolsó napra is tartogatott izgalmakat az észak-amerikai profi kosárlabda-liga (NBA) ma hajnalban befejeződött alapszakasza. Szezon-elemzés, rájátszás-tippek, az év balhéja.





Aligha gondolták az NBA fejesei, hogy a bajnokság térképének tavaly nyári átrajzolásával egyidőben gyökeresen megváltoznak a liga erőviszonyai is. A két dolog között ugyan csak minimális az összefüggés, ám ezzel együtt tény, hogy a csütörtök hajnalban lezárult alapszakasz korszakváltásként kerül be az NBA történelemkönyveibe.





A Charlotte Bobcats érkezésével 30 csapatosra duzzadt ligában a New Orleans Hornetsnek kellett átköltöznie a Keleti főcsoportból a Nyugatiba, s idei eredményei ismét megmutatták az NBA területi kiegyesúlyozatlanságát: a Keleten biztos play-off résztvevő együttes a Mississipin túl tökutolsó lett. Ugyanakkor valamelyest mégiscsak csökkent a különbség, s erről Shaquille O’Neal nyári klubcseréje tehet: a Los Angeles Lakersből távozó óriásnak köszönhetően sztárcsapat lett a Miami Heat.


Az nevet igazán, aki utoljára nevet

Shaq, a megállíthatatlanShaq, a megállíthatatlan
Shaqnek köszönhetően a Miami Heat (59-23-as győzelem-vereség mutatóval) begyűjtötte a Keleti főcsoport első helyét, pedig az idény során több csapat is váltotta egymást az élen. A szezont Florida másik csapata, az Orlando Magic kezdte a legjobban, majd a Cleveland Cavaliers vette át a vezetést, de az idény második felében már egyértelmű volt, hogy a minden riválisánál egyenletesebb teljesítményt nyújtó Heat lesz a konferencia győztese. A “Lángok” sikere a rutinos Shaq mellett egy ifjú titánnak, az alig második NBA-évét taposó Dwayne Wade-nek köszönhető, kettejük remek együttműködése pedig rácáfolt Kobe Bryantre, aki szerint O’Neal nem tűr meg más sztárt maga mellett.

A címvédő Detroit Pistons (54-28) második helye nem meglepetés, bár a bajnokcsapatnak volt néhány rossz periódusa is. Onnan lefele viszont egymást követik a meglepő helyezések. A rájátszásban harmadik kiemelt Boston Celtics (45-37) egy sikeres szezon közbeni igazolásnak (Antoine Walker tért vissza dallasi és atlantai kitérője után) és a leggyengébbnek számító Atlanti-csoport első helyének köszönheti, hogy pályaelőnye van a play-offban. Nyugaton ilyen mérleggel még a rájátszásba se kerültek volna be a zöldek.

Chicago ászai:
<br />
Luol Deng, Ben Gordon
<br />
Chicago ászai:
Luol Deng, Ben Gordon
Az év sikertörténete azonban mindenképpen a Chicago Bullsé (47-35) nevéhez fűződik. A Michael Jordan 1998-as búcsúja óta a liga sereghajtói közé tartozó “Bikacsorda” kilenc vereséggel kezdte a szezont, majd végiggázolt az ellenfeleken. Mindezt úgy, hogy a csapatot szinte kizárólag fiatal, az elmúlt két évben draftolt kosarasok (Ben Gordon, Luol Deng, Kirk Hinrich az új csillagok) alkotják, s a hajrában sérülés miatt kiesett a csapat centere, Ed Curry. A Bulls után következő Washington Wizardsot (45-37) se sokan látták a rájátszásban, ám a Gilbert Arenas–Larry Hughes–Antawn Jamison hármas szédületes játékkal végig a hátán vitte a csapatot. A három kosaras korábban a Golden State Warriorsban is együtt játszott, ám Kaliforniában még nem sikerült megváltaniuk a világot.

Az Indiana Pacers (44-38) hatodik helye csak első ránézésre meglepő, mert a nagy reményekkel induló együttes szinte egyszer sem tudta legjobb csapatát pályára küldeni: Ron Artest a detroiti balhé miatt egész évben rapelhetett, a többiek közül pedig szinte mindig sérült volt valaki. Egy adott pillanatban a rájátszás is veszélyben forgott, de hát Keleten az éppen csak pozitív mérleg is elég a play-offhoz.

Ahová az utolsó helyeken két olyan csapat csúszhatott be szinte az utolsó pillanatban – még 2-3 hete sem sok esélyt adtak nekik erre – , de a végére csak beérett egy-egy februári nagy igazolás gyümölcse. A Philadelphia 76ers (43-39) Chris Webber személyében egy rutinos (bár sérülékeny – ezért is mondott le róla oly könnyen a Sacramento), magas embert igazolt aprótermetű pontgyárosa, Allen Iverson mellé. A New Jersey Nets (42-40) pedig egy atlétikus és látványos befejezőembert (Vince Cartert) hozott, hogy legyen, aki kosárra váltsa Jason Kidd gólpasszait. Az eredmény különösen a Nets esetében volt látványos, hiszen utolsó 18 meccséből 14-et megnyert kiejtve ezzel a play-offból a ClevelandCavalierst (szintén 42-40, de az egymás elleni eredmények a Netsnek kedveztek).

A Cavaliers bukásának okai külön tanulmányt érdemelnek: egyelőre senki sem érti, hogy esett ki a korábban a minimum csoport-, de a konferencia-győzelemmel is kacérkodó csapat. LeBron James rekordot rekordra halmozott, s a 20 éves zseninek megfelelő “segédhada” is volt Drew Gooden és Zydrunas Ilgauskas személyében. A szintén remekül kezdő Orlando Magic (36-46) visszaesésében leginkább a menedzsment a bűnös, amely szezon közben bontotta meg a nyáron igazolt, Houstonban már összeszokott Steve Francis–Cuttino Mobley párost, a sacramentói Doug Christiere cserélve el az utóbbit. A tranzakció azonban csak Murphy törvényeit erősítette: míg a védőspecialista Christie nem vált be Floridában, Mobley az utolsó hetekben harmincasával szórta a pontokat a Kings színeiben.

A többieknek pedig esélyük sem volt a továbbjutásra. A Toronto Raptors (33-49) megunva Vince Carter allűrjeit, elcserélte Kanada büszkeségét, és nekilátott, hogy Chris Bosh körül új csapatot építsen. A New York Knicks (33-49) már két éve folyamatosan ezt teszi, de Isiah Thomas, amilyen jó játékos, majd edző volt, olyan pocsék menedzser: bár egész évben csereberélte kosarasait, eddig egyetlen igazolása se jött be, ráadásul a klub alaposan túllépte a fizetési sapkát. (Az NBA-ben azok a csapatok, amelyek 43 millió dollárnál többet költenek játékosaik bérezésére, a többlettel egyenértékű luxusadót is fizetnek a ligának.) A Milwaukee Bucks (30-52) igazolta, hogy egy fecske (jelen esetben Michael Redd) Amerikában sem csinál nyarat, az Atlanta Hawks (13-69) pedig egyszerűen csak az NBA legrosszabb csapata volt, még az újonc Charlotte Bobcats (18-64) is megelőzte. Utóbbi mindenképpen várakozáson felül szerepelt, sikerült begyűjtenie még a bajnok Detroit skalpját is, Emeka Okafor révén alighanem a “Hiúzok” adják majd az Év újoncát, ugyanakkor – és ez sem mellékes – közel 20 millió dollár maradt a fizetési sapka alatt – azaz nyáron lehet majd erősíteni.





Helycserés támadás

A Nyugati oldal bőven szolgáltatott meglepetéseket: néhány nyári átigazolás teljesen felborította az erőviszonyokat: a Suns helyet cserélt a Lakersszel, a Sonics a Timberwolvesszal, és fennállása során talán először nem a Clippers volt a leggyengébb Los Angeles-i csapat.

Az összes közül a legmeglepőbb a Phoenix Suns (62-20) menetelése: Steve Nash leigazolása teljesen megváltoztatta a csapat képét, meccsenkénti pontátlaguk 110 fölé ugrott, s 34 meccsel nyertek többet mint tavaly. Nash valódi értéke akkor mutatkozott meg leginkább, amikor sérülését pihentette: nélküle a csapat gyakorlatilag képtelen volt mérkőzést nyerni a szezon elején. A kezdőötös minden tagja (Nash, Stoudamire, Marion, Richardson és Johnson) résztvett az All-Star gálán, s a menedzsmentet dicséri, hogy nyerő csapaton is változtatni mertek: olyan csereembereket hoztak szezon közben, mint Jimmy Jackson és Walter McCarty. Ennek ellenére a siker még mindig a kanadai csoda-irányítón áll vagy bukik.

A Suns motorja 11,5 gólpasszt jegyzett meccsenkéntA Suns motorja 11,5 gólpasszt jegyzett meccsenként


A San Antonio Spurs (59-23) volt az egyetlen, aki fel tudta venni a versenyt a Sunsszal. Míg utóbbiak a "dobjunk többet, mint az ellenfél" filozófia követői, a Spurs idén is a védelemre esküdött. Az európai és dél-amerikai sztárokat is felvonultató gárda a szezon közepére utol is érte a phoenixieket, s csak Tim Duncan sérülésének tudható be, hogy végül visszacsúsztak a második helyre.

A Seattle SuperSonics-szal (52-30) kapcsolatban teljes volt a szakértők egyetértése: mindenki a liga leggyengébbjei közé sorolta őket. Erre cáfolt rá a csapat, amely a teljes bizonytalanság ellenére (a játékosok felének az idény végén lejár a szerződése), és minden erősítés nélkül (egyedül Danny Fortson érkezése számított hírnek) szuperszonikus kezdést produkált Ray Allen és Rashard Lewis vezetésével. Bár a szezon végére elfáradtak a rakéták (utolsó tíz meccsükből mindössze kettőt nyertek), így is övék az észak-nyugati divízió első helye.

A Dallas Mavericks (58-24) az állandó változások csapata, mióta Mark Cuban net-milliárdos megvette őket. Idén ismét cserélődött a gárda, elengedték Nasht, Jamisont, Walkert és Fortsont, jött viszont egy igazi center (Erick Dampier), egy önzőnek tartott irányító (Jason Terry) és a sérülékeny Jerry Stackhouse, majd szezon közben két újabb sztárral gyarapodott a csapat (Darrell Armstrong és Keith Van Horn). Mindannyian remekül megtalálták helyüket, s így a sorozatos sérülések sem állították meg Nowitzkiéket, akik a liga legjobb formában lévő csapataként, 9 meccses győzelmi sorozattal készülnek a rájátszásra. Ráadásul amióta Avery Johnson az edző Don Nelson helyett, védekezni is megtanultak a dallasiak.

A Houston Rocketsnél (51-31) Jeff van Gundy edzõ védekező és az új sztár, Tracy McGrady támadó filozófiája nehezen fért össze egymással, így a Jao Ming-McGrady páros is későn ért be. Az első harminc meccs után még a rájátszás sem tűnt biztosnak, de a szezon közepére beerősítettek, és szépen kúsztak felfelé a rangsorban.

A Sacramento Kingsről (50-32) idén mindenki megfeledkezett. A jobb időket is megélt csapat azonban nem adta fel sem Vlade Divac, majd legjobb védőjük, Doug Christie, és egykori szupersztrájuk, Chris Webber távozása után sem, és szép csendesen befurakodtak a rájátszásba.

A Denver Nuggets (49-33) nevéhez fűződik az év edzõcseréje. A Kenyon Martin szerződtetése ellenére bukdácsoló fiúkkal nem bíró Michael Cooper helyére hozott veterán George Karl ismét csodát művelt: irányítása alatt a Nuggets a szezon második felének legfélelmetesebb csapatává nőtte ki magát. Negyven meccsükből mindössze nyolcat veszítettek, a 80%-os győzelmi mutató pedig a legjobb, amit szezon közben igazolt edző valaha is produkált.

2004 MVP-je
<br />
Idén labdába se rúgott2004 MVP-je
Idén labdába se rúgott
A Memphis Grizzlies (45-37) még csendesebben teljesítette küldetését mint a Kings. A tavaly csodákat művelő tréner, Hubie Brown távozása után felébredtek a grizzlik, s felverekedték magukat a rájátszást érő nyolcadik helyre. Igaz, ehhez a kritikán alul teljesítő Minnesota Timberwolvesra (44-38) is szükségük volt, akik tavaly a nagy bajnokesélyessé léptek elő, miután Kevin Garnett mellé leigazolták Latrell Sprewellt és Sam Cassellt. Erre most az idény legnagyobb csalódását okozták: a rájátszásba sem sikerült bejutniuk, hiába tett meg minden tőle telhetőt a tavalyi MVP.

A Los Angeles Clippers (37-45) évről évre alulteljesít, ahogyan a Chicago is tette egészen tavalyig. Idén azonban mégis jutott némi elégtétel Elton Brandéknek: jobbak voltak, mint a város másik csapata, a Lakers (34-48), amely a teljes középszerűségbe süllyedt Shaq távozásával. A menedzsment mintha csak a Chicago álomcsapatának szétesését akarta volna leutánozni, előbb elengedte a liga legmeghatározóbb játékosát (Lamar Odomot, Caron Butlert és Brian Grantet kapták cserébe a Miamitól) és minden idők egyi legsikeresebb edzőjét, Phil Jacksont, majd elcserélte Gary Paytont, aki ezen vérig sértődött. Az ügyek hátterében állítólag Kobe Bryant állt, aki teljesen magáénak akarta tudni a csapatot. A Jackson helyére leszerződtetett Rudy Tomjanovich jó munkát végzett, hisz a rájátszás közelében tartotta az összefércelt csapatot, de a szezon közepén már nem bírta tovább idegekkel, és visszavonult. Ezután már esélye sem maradt a Lakersnek, Kobe egyedül nem bírt az ellenfelekkel, és szárnysegédje, Odom is kidőlt a sorból.

A Golden State Warriors (34-48) az a klub, amely leginkább várja a következő szezont, hisz Baron Davis megszerzése teljesen megváltoztatta őket. A sztárirányító érkezése után megtáltosodott csapat nyolcas győzelmi szériát produkált a szezon végéhez közeledve, így sokan máris a jövő Suns-át látják bennük.

A Portland TrailBlazers (27-55) viszont szégyenteljesen leszerepelt. Hiába áldoztak több mint 81 millió dollárt sztárjaik fizetésére, a sorozatos sérülések és elégedetlenkedések teljesen tönkretették a szezonjukat. Akadtak azért kellemes pillanataik is: Damon Stoudamire végre bebizonyította, hogy tud játszani, Przybilla szépen gyűjtögette a dupla-duplákat a palánk alatt, és az újonc Sebastian Telfair is bemutathatta tudását a szezon utolsó negyedében.

A Utah Jazz (26-56) nagy reményekkel indult, miután "ellopták" Carlos Boozert Clevelandből, és szépen is kezdtek, de Andrej Kirilenko kidőlése egyenlő volt a csapat halálával. Az orosz légiós nélkül meccset is alig tudtak nyerni az egykor szebb napokat is látott Sóstó-vidékiek.

A New Orleans Hornets (18-36) lett a liga átalakításának legnagyobb vesztese. Míg tavaly biztos play-off csapatnak számítottak Keleten, idén labdába sem rúghattak a nyugati nagyágyúk mellett. Igaz, húzóembereik sérülésekkel bajlódtak, de a tragikus kezdés után már nem is nagyon volt miért siettetni felépülésüket. Egyetlen vigaszuk, hogy az Atlanta Keleten még náluk is gyengébben szerepelt.




Ez lesz a play-off első körében

Miami Heat–New Jersey Nets Első látásra sima ügy, hiszen Shaqet a Netsnél jobb csapatok sem tudták megállítani, ő pedig a Lakersben is a rájátszásban adott ki mindent magából. Csakhogy: a Nets bombaformában van, O’Neal pedig kisebb sérülés miatt kihagyta az utolsó meccseket. A Transindex tippje: Shaq-kel 4-2, nélküle 2-4.

Detroit Pistons–Philadelphia 76ers A Pistons védekezés-centrikus antijátéka képes kivenni Iversont a játékból, Webber pedig egyedül kevés a két Wallace, Ben és Rasheed ellen. A Transindex tippje: 4-1.

Boston Celtics–Indiana Pacers Rossz hír a Boston számára, hogy Jermaine O’Neal felépült sérüléséből, és a play-offban mindig megtáltosodó Reggie Miller szeretné szépen befejezni pályafutását. A Transindex tippje: 2-4.

Chicago Bulls–Washington Wizards A két meglepetés-csapat között az alapszakaszban is alig volt különbség. Mivel a játékosok többsége először szerepel a play-offban, szerintünk a hazai pálya előnye dönt. A Transindex tippje: 4-3.

Phoenix Suns–Memphis Grizzlies Túl nagy a különbség a két csapat között, ennek akár “söprés” is lehet a vége, mivel a Memphis számára már a rájátszásba való bejutás is hatalmas siker. A Transindex tippje: 4-0.

San Antonio Spurs–Denver Nuggets Mivel Tim Duncan nem teljesen egészséges, a Denver is elcsíphet egy-két meccset, de Tony Parkerrel és Emanuel Ginobilivel aligha bír. A Transindex tippje: 4-2.

Seattle Supersonics–Sacramento Kings Sok kosarat ígérő párharc, mert egyik csapat sem a védekezéséről híres. A “Királyok” mellett szól a rutin: az elmúlt évben több play-off csatát vívtak. A Transindex tippje: 3-4.

Dallas Mavericks–Houston Rockets Texasi párbaj, két “csípőből” tüzelő mesterlövésszel: Dirk Nowitzki kontra Tracy McGrady. Elméletileg kiszámíthatalan csata, de a Transindex tippje: 4-2.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS