2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Támadnak a gumimacik

Botházi Mária 2005. június 30. 17:09, utolsó frissítés: 16:42

Spielbergnek ismét sikerült egy kínos, harmadosztályú giccs-mozit csinálnia.






Önmagára valamit is adó sci-fi rajongó csak hullámokban feltörő hányingerrel képes végigszenvedni Steven Spielberg legújabb szuperprodukcióját, a Világok harcát.



H.G. Wells és Orson Welles bizonyára forog a sírjában ezekben a napokban: Spielbergnek sikerült olyan gyagya filmet kreálnia a sztoriból, hogy azt még valószínűleg a kilúgozott agyú amerikai háziasszonyok torkán


sem sikerül lenyomnia.

A Világok harca alapjául H.G. Wells azonos című, 1898-ban megjelent könyve szolgál, amelyet a földönkívüliek támadásáról szóló első sci-fi-ként tartanak számon. A könyvből Orson Welles 1938-ban készítette el legendás rádiójátékát, amely pánikot keltett Amerikában: a hallgatók ugyanis igaznak vélték a történetet.

Spielberg tizenkét éve készül a sztori leforgatására, és talán jó lett volna, ha még rászán húsz évet erre az időintervallumra, alaposan átgondolja a forgatókönyvet, és nem rukkol elő ezzel a szánalmas, harmadosztályú közhely-mozival.


A film roppant nehezen indul:

Ray Ferrier (Tom Cruise) darukezelő a hétvégére megkapja két gyermekét elvált feleségétől, ennek következtében hosszú perceken keresztül szokvány amerikai, könnyfakasztó „szétment a család, és ez nagyon nehéz”-típusú képkockák előtt csüggedhet a néző.



Aztán megcsillan a reménysugár: mégiscsak megjönnek a gonosz űrlények, akiket már az emberiség megjelenése előtt jó mélyen beástak a földbe, és most egy vihar nyomán előtörnek az aszfalt alól.

Ez a rész érdekes, jól pörög és jól kidolgozott effektekkel operál. Amikor már úgy tűnne, elkezdődött, ismét leül minden, és csak egy-egy erőtlen próbálkozás erejéig sikerül ismét lábraállnia.


Ha valaki a húsz és

harmincadik perc között beletekint az alkotásba, már mindent látott, ugyanis az itt elsütött jelenetek ismétlődnek később vízben, erdőn-mezőn, és egyéb, ember és űrlények által megközelíthető helyeken.

Az űr-masinériák, akik hosszú csápjaikkal habzsolják a népet, vért szívnak, és lézerfénnyel pillanatok alatt porlasztják az emberiséget, attól hivatottak ijesztőek lenni, hogy összevont szemöldökűek, jó magasak, no meg sötétek.

Egyébként a mozi közepe táján kiderül, hogy roppant buták is: szupertechnikával rendelkeznek, de még annyit sem képesek érzékelni, mint egy földlakó, csápjaik például látnak csupán, de egy kis emberi furfanggal átverhetők. Spielberg – előzetes nyilatkozatai alapján – szakítani szeretett volna a kedves ET-szerű űrmanó-képpel.

Bárcsak megmaradt volna az ET-nél!

A Világok harcában megjelenő békatestű, hegyes fejű űrlények ugyanis körülbelül annyi rettegést keltenek a szemlélőben, mint egy sípoló gumimaci.

A rendező azt nyilatkozza, hogy a Világok harcát a mindennapi emberek félelmeinek, köznapi problémáinak szemszögéből kívánta megjeleníteni. Sikerült. A film nagyrészében Tom Cruise apai gyötrelmei kerülnek fókuszba, sok könny
elfolyik, van pánikbetegség, motyókat cipelő menekült-vonulás, kapzsiságból fakadó gyilkosság, hazafiság, bajtársiasság, kezelhetetlen kamasz, a tömegben egyedül álló,


gyámoltalan kislány a harcmezőn.

Ez utóbbi egyébként az ázsiai szökőár szenvedéstörténeteiből táplálkozik, főhősünknek ugyanis választania kell: a fiát vagy a lányát menti-e meg. A lánya mellett dönt, ez csupán a nézők szempontjából baj, mert egy adott ponton bölcsődalra fakad, hogy a csöppséget megnyugtassa, és ez már túlmutat minden elviselhető határon.

A családi vonal csúcsa a film vége, amely a filmtörténet egyik legvisszataszítóbb befejezése. Amikor elmúlik a veszély, minden romokban hever, hullák, szétvert, romos házak, autóroncsok mindenütt, a megviselt főszereplők, apa és lánya besántikálnak egy furcsamód épen maradt bostoni házsor elé. És mit ad isten?

Kinyílik az egyik ház ajtaja, és, mint az Ébredjetek című újság címoldalán, hiánytalanul megjelennek a kipihent, frissen sminkelt, ámde aggódó családtagok. A szövegkönyvre, az elhangzó párbeszédek eredetiségére kár is szót fecsérelni. Attól tartok, a filmre sem érdemes többet. Mert a lényeg egyetlen szóban összefoglalható: kínos.





Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS