Taxidermia: élveboncolás kétmillió dollárért
S. G. 2006. június 07. 15:14, utolsó frissítés: 15:13Van, aki szinte #b#elhányja#/b# magát, van, aki nagyon #b#bírja#/b# a Hukkle-val berobbanó Pálfi György új filmjét. Monológot írtunk a rendező sajtótájékoztatójából.
A vér, a veríték, a könnyek és egyéb testnedvek, a polgárpukkasztás a szó szoros és átvitt értelmében kezdettől fogva kedvenc témája a TIFF-nek. Mivel a közönség is vevő Mihai Chirilov fesztivál- és művészeti igazgató válogatási szempontjaira, az idei kiadás sokkolóként beharangozott csemegéjére nagy tolongás lesz Kolozsváron. A Taxidermia rendezője, Pálfi György sajtótájékoztatóján jártunk.
Taxidermia: miért?
Mivel a film lényege, hogy egy ember ember saját magát preparálja ki – és ez átvitt értelemben is igaz – így azt gondoltuk, hogy az állatkitömő mesterség környékéről keressük meg a címként szolgáló hívószót. A derma bőrt jelent, ez ógörög elemekből összerakott, mára csak néhány nyelvben megmaradt kifejezés.
Sokkhatás
Az év sikkesen sokkoló filmje. Elviselhetetlen. Őrült. Kötelező. A fesztivál programjában ezzel a szöveggel ajánlják a filmet, nos hát, ennek alapján én megnézném. És elsősorban azért nem hagynám ki, mert nagyon szabadra sikerült. Viszont az esztétikát és a minőséget nagyon szigorúan vettük.
Magába a filmbe, noha kelet-európai viszonylatban bő költségvetéssel készült, jómagamon és alkotótársaimon kívül másnak beleszólása nem volt, nem terheltek nézői és produceri elvárások. Tehát ez kimondottan független film, még az is lehet, hogy a Sundance fesztiválra se férne be.
Kétmilló dollár
A mintegy kétmillió dolláros költségvetés nemzetközi koprodukciós szerződések alapján állt össze, ez egy erős magyar film büdzséjének a duplája. Együttműködés nélkül egyrészt ennyit nem lehet összeszedni, másrészt a nemzetközi partnerek drágítják is az elkészültét.
Pont a büdzsé összeállítása miatt került öt évbe a film elkészülte. Ebből három év a koprodukciók megszervezésével és az európai művészfilmes alapokhoz beadott pályázatokkal telt el – különben az alapkövet az Arte csatorna tette le, így tudtuk elkezdeni a forgatást.
Amikor hosszú évek küzdelme után végignéztem, és elég sokmindent ki kellett vágnom belőle, akkor láttam, hogy sokkal szomorúbb lett, mint amilyenre nagyon az elején én terveztem. Az eredeti fiatalos nekiveselkedés, hogy beszéljünk végre világosan, a forgatókönyv pihentetése miatt keserűbb lett. A film úgy néz erre a lázadó szellemre, mint ami nem tud sikerülni.
Szélsőséges nézői reakciók
A film eddig csak a budapesti filmszemlén és a Cannes-i fesztiválon került közönség elé. Mindkét alkalommal hasonlóak voltak a nézői reakciók: a vélemények a nagyon jó és a nagyon rossz köré polarizálódtak. Én is csak a kritikákból emelek ki megfogalmazásokat, ezek szerint a film a felszínen már-már undorító és erőszakos, ami néhány nézőt megijeszt. Ők nem lépik át ezt a határt, így nem képesek érdeklődni a film egyéb erényei iránt.
A filmnek nem az undor a lényege. Őszinte és szókimondó akart lenni, s kicsit erősebben fogalmaz, mint a konvenció. Tagadhatatlanul állatok vagyunk valamilyen módon, és ez a film óvatos megfogalmazásban azt keresi, hogy mitől vagyunk többek.
Keletkezéstörténet
Több mint öt évnyi munkát raktunk bele. Egy másik forgatókönyvvel jutottam el odáig, hogy a kortárs magyar irodalomból vegyek át elemeket. Nagyon sok motívumot raktam össze abba a könyvbe, de amikor ránéztünk, kiderült, túl sok elemből áll, túl sok szereplőt és korszakot mozgat, ha tíz évig forgatnám, akkor sem lenne kész. Azt a könyvet ki kellett dobni, de két Parti Nagy Lajos-novella megmaradt.
Amikor jött az ötlet, hogy ez családregény-történetté tud válni, akkor ebből az eredeti szövegből írtuk meg a Taxidermia kiindulópontját. Ez találkozott főiskolai tanárom, Simó Sándor ötletével is, miszerint vizsgaként csináljunk "így jöttem"-típusú, azaz a családunkról szóló filmeket. Amikor leadtam a forgatókönyvet, mondtam, én csak "így mentem el" filmet tudok csinálni. És ez is volt sokáig a munkacíme.
Nagyon nehéz adaptációs probléma volt filmre írni a Parti Nagy-novellákat, a film tulajdonképpen arra is keresi a filmnyelvi választ, hogy miként lehet irodalmat adaptálni. De a karakterek a Parti-írásokból származnak.
A Hukkle
Olyan filmet akartunk csinálni, ami nem a Hukkle. Megpróbáltuk átugrani a saját árnyékunkat, jelentem, nem sikerült. Mikor elkészült, láttuk, ez erősen ugyanaz a világlátás.
A Taxidermia három generáció történetét meséli, az elmúlt 60 évet személyes sorsokon keresztül. A nagyapa a második világháborúban, az apa a szocializmusban, a fiú a jelenben él. Ez három 30 perces epizód. A legnagyobb szakmai kihívás az volt, hogy ezt mégse érezze a néző három különbözőnek.
Fesztiválfilm?
A munka kezdetén nem veszem figyelembe, milyen lesz a film majdani közönsége. Arra jutottam, hogy amíg kispályán mozgok, amíg nem kell megfelelni senkinek, addig megpróbálok megfelelni saját magamnak. Ahhoz túl sokat dolgoztam rajta, hogy ne azt akarnám, hogy minél többen megnézzék.
Ahhoz, hogy kinőjön a többi közül, ahhoz valamilyen módon különlegesnek kell lennie. A Taxidermia mindenképp csak különleges csemege tud maradni. Az ilyen filmeknek a nézői azok, akik elunták a multiplexeket. Ahhoz, hogy valaki teljes egészében be tudja fogadni ezt a mozit, kétségtelenül szükséges filmes előképzettség, s itt kikerülhetetlen a fesztiválközönség.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!