2020. július 9. csütörtökLukrécia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mundruczó: két versenyfilm emelkedett ki a mezőnyből

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2006. június 12. 13:35, utolsó frissítés: 13:35

Az #b#A fost sau n-a fost#/b# a TIFF nagydíjasa, Pálfi György a #b#Taxidermiá#/b#val a legjobb rendezőnek járó elismerést kapta.





Mindig problémás helyzet, ha hazai alkotást kell díjazni egy nemzetközi rendezvényen, hiszen ilyenkor könnyű túlzásba vitt hazafiaskodással, akár bundával vádolni a szervezőket. Egy mód van arra, hogy ezt elkerüljük: ha az alkotás


tényleg annyira jó.




Corneliu Porumboiu A fost sau n-a fost-ja pedig nagyon jó, már a megnyitó után maradhatott egy olyan érzés az emberben, hogy ennél jobb versenyfilmet nem fogunk látni idén a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon.



Az 1989-es forradalom kérdéskörét sajátos szemszögből körüljáró film három díjat is besepert: a Transilvania Trófea mellett övé lett a közönségdíj és a Román Filmnapok díja is. A közönséget jócskán megosztó Taxidermia rendezőjének, Pálfi Györgynek sem kellett volna annyira igyekeznie haza: Udo Kiertől, Tony Gatliftől és Radu Mihăileanutól vehette volna át a legjobb rendezésért jaró díjat.



A szombaton, a román operában tartott díjátadón ellentmondásokban sem volt hiány, a legkirívóbb a Lets’s Go Digital díjátadása volt. A filmműhelyt a Gabriel Resources támogatta, így a verespataki aranykitermelésre készülő cég alelnöke adta át a díjat, Gianina Corondan tévés műsorvezetővel együtt.


A közönség reakciója várhatóan vegyes volt,

főleg, amikor az alelnök megmutatta a Gabriel-logóval díszített Salvati Rosia Montana (Mentsétek meg Verespatakot) feliratú pólóját. Gianina láthatóan kellemetlen helyzetben volt, de speechével kivágta magát, s a közönség értékelte, hogy nem csak a szponzor álláspontja volt képviselve.

Az i-re a pontot Vanessa Redgrave tette fel, aki az életműdíj átvételekor gyakorlatilag csak Verespatakról beszélt. A díjat a kitermelés ellen harcolóknak, elsősorban az Alburnus Maior civil szervezetnek ajánlotta fel, és kifejtette: a külszíni ciános kitermelés nemcsak Románia problémája, hanem Európáé és az egész világé. Az Oscar- és Golden Globe-díjas, Cannesban is díjazott színésznő 1995 óta ENSZ-nagykövet, így érthető volt kirohanása.



Kolozsvári vendégeskedése amúgy nem volt remeklés: kérésére a The Fever című filmet mutatták be a tiszteletére rendezett díszvetítésen, a zsúfolásig telt Republica mozi közönsége pedig a fesztivál leggyengébb filmjét kapta ajándékba. A szájbarágós, túlideologizált és bárgyú művet Redgrave fia, Carlo Gabriel Nero rendezte, és még a nagyszerű színésznő sem tudta megmenteni.




Szakvélemény
A versenyfilmekről, a díjakról Mundruczó Kornél rendezőt, a zsűri tagját kérdezte a Transindex:

– Nagyon érdekes volt a felhozatal abból a szempontból, hogy nagyon sokféle film volt: melodrámától a dogmafilmig, a Kaurismäki stílusától Pálfi Gyuri agymenéséig. Azt egyértelműen lehetett látni, hogy két film kiemelkedik a mezőnyből. Az egyik Corneliu Porumboiu, a másik Pálfi György filmje. A fő szempont, amit figyelembe vettünk, hogy a két mű közt a díjakat hogy osztjuk el. Azt hiszem, nagyon elégedettek lehetünk, hogy Pálfi megkapta a legjobb rendezést, egy nagyon komoly és fontos díj, sokszor fontosabb, mint a fődíj.


A másik versenyben lévő román filmet, a Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii-t milyennek tartod?

Mitulescu filmje is kifejezetten jó alkotás, minden értelemben, viszont sokkal tradicionálisabb módon van elkészítve, számomra ezért volt egy pici hiányérzet a dologban. Másrészt Magyarország is tartozik a rendszerváltás feldolgozásával, nagyon kevés munka készült ezzel kapcsolatban, egyedül Török Ferenc Moszkva tér című filmjét tudnám kiemelni. Ez itt egy elég fontos film ebből a szempontból. De művészetként az én szememben nem annyira erős.


A két kiemelkedő film közül melyik a személyes kedvenced?

Nagyon nehéz eldönteni, a művészetben nincs személyes kedvenc. Azt hiszem – és félve mondom – hogy a Taxidermia agymenése egy szempontból szimpatikusabb: hogy egyáltalán nem ismerem azt a stílust, amit ő képvisel. Nem lehet tudni, hogy ez honnan jön, és az alkotónak ez a fajta őszintesége nagyon fontos szempont. Természetesen amit Pálfi csinál, meg amit én csinálok, az két teljesen különböző dolog, és ezt is szeretem ebben.

A Porumboiu filmjét azért lehet kódolni innen-onnan: a skandináv mozikból, Dagur Kari, Kaurismäki filmjei emlékeztetnek erre a stílusra. Porumboiu stilisztikailag nem volt újító, de olyan pontos, helyenként annyira tiszta mozi, amit ő csinált, olyan finom megoldásokkal, ami igazán örömteli volt.






Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS