2019. szeptember 17. keddZsófia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Filmszemle: Charlie körül a világ

P. E. É. 2007. március 28. 18:25, utolsó frissítés: 16:05

Egy #b#maszkulin#/b# sztori sok hétköznapi pasival, nem hétköznapi álmokkal, és egy ugyancsak nem hétköznapi sárga-fekete dzsekis gyerekkel.




Nicole Garcia jellegzetesen maszkulin filmje hat férfi történetét követi nyomon és mutatja be szilánkokban: a sztorikat összekötő elem egy tizenegy éves gyerek, Charlie. Ez az ő világa. A gyerek szemével látjuk az eseményeket, ennek a hat férfinak a történetét – írják a recenzensek, és nyilatkozza a rendező.

"Bámul a világra, bámul, de a világ nem bámul reja!" (székely szállóige)


Ezzel az állítással azonban valami nincsen rendben. Mert ahhoz, hogy az ő szemével lássuk az eseményeket – morfondírozok – mindenütt jelen kellene lennie. De nincs. Valamiféle centrikusságnak kellene kialakulnia, amelyben Charlie a központ, körülötte kellene forognia mindennek. De nem körülötte zajlik az élet. Ő csak tanúja, résztvevője, elszenvedője bizonyos történéseknek, kapcsolati hálóknak, amelyeknek tulajdonképpen nem is a középpontjában, hanem a perifériáján helyezkedik el. A filmben egyetlen egyszer fordul elő, hogy ő válik bizonyos változások előidézőjévé: ő vezeti rá a tanárát, hogy annak felesége Charlie apjával csalja őt. És ekkortól mindhármójuk, illetve mind a négyük élete megváltozik.

Benoit Magimel egy régészkedésről álmodozó történelemtanárt játszikBenoit Magimel egy régészkedésről álmodozó történelemtanárt játszik


Franciás rendetlenség. Férfiak a konyhábanFranciás rendetlenség. Férfiak a konyhában


Két sík csúszik egymásra: a történetek síkján Charlie alig van jelen, a néző szempontjából viszont központi elem, és innen erednek a bizonytalanságok.


Mivel az ő figurája a periférián helyezkedik el,


emiatt gyenge az a centrifugális erő, amely összefogja a szálakat. Ettől válik az egész történethalmaz érdekessé: rá vagyunk kényszerítve arra, hogy találgassunk, mi miért történik, ki kinek az ismerőse, barátja, és csak a végén jövünk rá, hogy az egész erőfeszítés hiábavaló volt.

Mert bár a film az egyének életéről, álmairól, kapcsolatairól szól, nem fontos, hogy ki kivel és miért. Az empátia sokkal jobban segít megérteni és megérezni, hogy mi történik a szereplőkkel, mit éreznek, melyek az álmaik, mint a logikus kapcsolatrendszert felfedni közöttük. A tekintetek, a mozdulatok, a cirógatások, egy-egy szótlan jelenet (pl. amikor a polgármester és a kertészlány, Sévérine együtt ébrednek), sokkal többet elmondanak, mint a szavak.

Csendes, szótlan film a Selon Charlie, semmi akcióval, adrenalin- és libidóemelkedés nélkül (talán emiatt értékelik laposnak az imdb.com-on), ahol nem feltétlenül fontos értelmezni, elemezni, elég csak nézni. Nézni pedig nagyon érdemes: már csak a szépen komponált képek miatt is.

KontrasztKontraszt


Mert ha a téma nagyon maszkulin, akkor a bemutatás képi része nagyon feminin. Mert harmóniát sugároz, családias, kedves. A francia kultúra rajongóinak kifejezetten ajánlott a film. Még az amúgy nem túl guszta, szörcsögő és nyúlós kagyló is kívánatossá válik benne, nem is beszélve az enyhén mediterrán lakásbelsőkről, amelyekben van egy kis itthonos balkáni hangulat. Azzal a különbséggel, hogy nem fojtogat, nem nehéz és ködös, hanem


légiesen könnyed a tökéletlenség,

a fonákság. Tiszta képek, harmóniát sugárzó díszletek: apró hiányosság, hogy a félsor csempe hiányzik az ablak mellett a falról, aranyos, hogy Sévérine sportcipővel és miniszoknyával indul el, a lebujnak a dekorációja is valamiféle nosztalgiát kelt.

KapcsolatKapcsolat


Bumerángos gyereklét

Charlie koravénnek tűnő, hallgatag, magányos gyerek. Mindent lát, de nem ért mindent. Ugyanúgy mi sem értünk mindent, hiszen az ő szemével látunk. Számára a gyereklét a bumeránggal való játékban nyilvánul meg, no meg az iskolai életben, de egyébként nem végez semmiféle gyerekekre jellemző tevékenységet: nem focizik, játszik számítógépen, nem biciklizik, nem csintalankodik, nem akar kisvonatot vagy több zsebpénzt. Szinte nem is létezik.

A bumerángja is mintha egy erőltetett szimbóluma lenne annak a tehetetlenségnek, és kiszolgáltatottságnak amelyben él: az életedet, a kapcsolati hálódat sem tudod eldobni csak úgy , elveszíteni azonban – mint ahogy Charlie bumerángjával történt – igen.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS