2019. szeptember 18. szerdaDiána
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Parfüm: négykezes Tom Tykwer filmjéről

K. M. – S. G. 2007. május 08. 14:22, utolsó frissítés: 14:20

A Szent Grál, János pap országa: annyira lehetetlen dolgok, mint lepárolni a tökéletes illatot. Vagy megcsinálni #b#a tökéletes regény- adaptációt#/b#. Tykwernek sem sikerült.





Nemcsak Tom Tykwernek, a Parfüm – Egy gyilkos története rendezőjének volt nehéz dolga fogyaszthatóan, érthetően a nézők elő tárni Patrick Süskind azonos című könyvét: hiszen mindketten laikusak az illatok világában a zseniális szaglással rendelkező Jean-Baptiste Grenouille-hez képest, aki már a német író könyvében is szinte saját életet élő karakter.

Ben Whishaw, Karoline HerfurthBen Whishaw, Karoline Herfurth




Jean-Baptiste (Ben Whishaw) az év legmelegebb napján, Európa legnagyobb, tehát legbüdösebb városának, a tizennyolcadik századi Párizsnak is a legorrfacsaróbb részén, a halpiacon jön a világra.

Anyja, a piaci halárus már több gyerekét is a pult alatt szülte meg – tetemüket estére a rothadt halcafatokkal és belekkel együtt lapátolták el. Jean-Baptiste-re is hasonló sors várt, azonban felsírt. Élete első megnyilvánulása anyjának halálát okozta, mivel a nőt csecsemőgyilkosság kísérletének vádjával kivégezték.

Ekkor következik be a regényben az a kulcsfontosságú mozzanat, amely során megtudunk mindent, amire szükségünk van a Grenouille-figura jellemének dekódolásához – ez nem tudni, milyen rendezői megfontolás, adaptációs döntés miatt maradt le a vászonról:



Grenouille-t egy szoptatós dajkához viszik, de ez nyomban felfedezi különösségét, azaz hogy nincs saját illata, és nem hajlandó többé a mellére tenni. A közeli kolostorba viszi, itt elmondja a szerzetesnek, hogy a csecsemő nem olyan, mint a többi. A barát pedig alig bírja kivárni a reggelt, hogy túladhasson a gyereken, aki krumpli-nagyságú orrával szüntelenül szaglássza. Ösztönösen megérzi, a csecsemő hatalmasabb nála, és már gonosz erőket, magát az ördögöt véli felfedezni benne.

Tovább a filmbeli és a regénybeli történet megegyezik. A főhős Madam Gaillard (Sian Thomas) árvaházában tölti gyerekkorát. A többi gyerek is idegenkedik tőle, egyedül a gyerekkorában balesetet szenvedett, és ezáltal érzéketlenné vált madám tűri a különc gyereket. Majd megijed tőle, mert úgy véli, hogy a gyerek átlát a tárgyakon: Grenouille szimatával fedezi fel a zöldségben rejtőző kukacot, vagy találja meg a madám falrésbe dugott és ottfelejtett pénzét.

De az árvaházvezető, akinek egyetlen vágya a világon, hogy ne a szegénykórházban, hanem saját házában halhasson meg, kihívja maga ellen a sorsot, amikor eladja Grenouille-t Grimal (Sam Douglas) bőrcserzőnek.



Tom Tykwer Alan Rickmannel és Dustin HoffmannalTom Tykwer Alan Rickmannel és Dustin Hoffmannal



A madám az egyedüli szereplője a regénynek, aki nem hal meg rögtön, miután túlad az öntudatra ébredt Grenouille-en. Bár természetes halállal, de a szegénykórházban végzi életét. A vásznon brutális véget ér az árvaházvezető: a gyenge idegzetűek jobb, ha behunyják a szemüket ennél a jelenetnél.

A 13 éves Grenouille acserzővarga műhelyében akkor válik igazán értékessé, mikor túlél egy, a bőrcserző inasokra leselkedő halálos betegséget. Tekintélye növekszik, mestere megengedi neki, hogy elvigye a megrendelőknek az árut.

Amint Párizs utcáin baktat, feltérképezi az addig nem érzett szagok és illatok sokszínűségét. Egyik alkalommal, amikor egy tűzijátéktól puskaporos levegőben felfedez egy illatszálat, amely következtében megtalálja léte értelmét.

Újabb adaptációs döntés: a film itt eltér a regény epikai fonalától – Süskind víziójában Grenouille orra a tűzijáték okozta puskaporszagtól terhes levegőben különít el egy illatot, amelyhez foghatót addig nem érzett. Csapdájába esik és követi: keresztül a Szajna egyik hídján, a sötét, kihalt sikátorokban, míg egy belső udvaron rá nem talál forrására, egy bimbódzó hajadonra, aki sárga szilvát pucol.

Nem látja fizikai voltát – ezekről a külsőségekről a szerzőtől kapunk információt – csak az illatának beszippantására koncentrál, amint észrevétlenül a háta mögé lopózik. A lány végül észreveszi és megijed, Grenouille pedig önkéntelenül is a sikítozó lány szájára tapasztja kezét és akarata ellenére megfojtja.



Ekkor következik be a drámai fordulat: nem a tettétől szörnyed el: rájön, hogy a test kihűlésével egyidejűleg a lány illata is tovaillan. Itt dől el, hogy Grenouille monomániája a tökéletes parfümöt keresése lesz.

Guiseppe Baldini (Dustin Hoffman) parfümkészítő mester tanítja meg. hogyan kell az illatokat tartósítani. Mikor már mindent megtanul, továbbindul Grasse-ba, a parfümkészítés fővárosába. Az úton nem akar emberekkel találkozni, magányra és tiszta levegőre vágyik. Egy hegynek a tetején egy barlangra lel, több évig ücsörög itt.

Valóságos kómás állapotba kényszeríti magát, denevérekkel és mohával táplálkozik és közben azzal tölti az időt, hogy memóriájában elzárt illatokat és szagokat választ el egymástól, csoportosítja és képzeletben különböző parfümöket alkot. És rájön, hogy nincs saját illata.

Rachel Hurd-WoodRachel Hurd-Wood


Ha már a dadás jelenet nem került be a filmbe, érdemes lett volna nem kihagyni azt a részt, amikor Grenouille macskaürülékből, régi túróból és egy ibolyaszagú parfümből emberillatot alkot magának. Észreveszi, hogy a vidéki ünnepségen összegyűlt tömegben emberszámba veszik és már nem idegenkednek tőle, sőt egy nő megengedi, hogy a gyerekét a nyakába vegye, hogy a kicsi jobban láthasson.

Grasse-ba érkezve, már az első nap felfedezi azt az illatot, amelyet Párizsban tapasztalt. Tudja, hogy elkészítheti a nagy alkotást, a tökéletes parfümöt. De úgy érzi, Laura, a vörös hajú lány (Rachel Hurd-Wood) illata még nincs teljesen kibontakozva, így türelmesen vár még két évet. Közben sorra következnek be a gyilkosságok, tizenkét szépséges fiatal lányt gyilkol meg, cseppfolyósított illatukat üvegcsékbe raktározza el. Persze, Laura sem menekül.

Elfogják, de mielőtt kivégeznék, tökéletes parfümjével bepermetezi magát. Immár senki sem tud ellenállni neki. A kivégzésére összegyűlt tömeg ártatlannak nyilvánítja, majd imádatuk orgiába csap át.






Grenouille valóban nem érzi magát bűnösnek, mivel nincs tisztában a konvenciókkal: a társadalom peremére szorítottként éli az életét születésétől fogva, így egyszerűen nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Azonban vesznie kell, mert Süskind regényében megjelenik a romantikus jegy: a bűnösöknek el kell nyerniük megérdemelt büntetésüket.

Süskind rendhagyó módon pusztítja el a bűnhődésre immár rászolgált főhősét: Grenouille saját találmányát fordítja maga ellen.

A film nézhetőre sikerült, ám messziről sincs olyan hatással a befogadóra, mint Süskind regénye: már az elején utalás van a cselekmény csúcspontjára, és bár a rendező teljesen nem lövi le a poént, egyszerű trükkökkel akarja az érdeklődést megfogni, így a néző akaratlanul is középszerű cselekményt sejt.

A főszereplő (Ben Whishaw) kiválasztása, a casting viszont nem volt a legszerencsésebb döntés: pozitív kisugárzása miatt nem érzékelhető kellőképpen Grenouille antiszociális volta, érzéketlensége és érzelmi sivársága.

Ugyanezt a Süskind kiépítette egyéniséget rombolják az első áldozatával kapcsolatos, folyton-folyvást bevágott erotikus flash-back-ek, amelyek a főszereplőben villannak fel: ez a kép torz, hiszen Grenouille drámája éppen az érzelmekre való totális képtelenség. Ez a karakter lényege.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS