2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Amikor a kalózok jól jönnek a filmiparnak

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2007. május 28. 10:30, utolsó frissítés: 02:43

#i#A Karib-tenger kalózai: A világ végén#/i# nem film, hanem üzleti vállalkozás, de legalább vicces. Johnny Depp pedig úgy járt Jack Sparrow-val, mint Zana Zoli dobos Ganxsta Zoleeval.





A Karib-tenger kalózai sorozat minden egyes darabjánál úgy éreztem, hülyére vettek. Annak ellenére élveztem a filmeket, hogy nem értettem sem a sztorit, sem a szereplők motivációit. A legmegalázóbb pedig az volt, hogy a tízéves kölyök, akivel együtt láttam a másodikat, teljesen tisztában volt mindennel. Igaz, ő legalább hússzor látta az első két részt. És ha már a második résznél is teljesen kusza volt minden, most végképp elvesztem. Azonban megnyugtat, hogy az összes általam olvasott filmkritika erre panaszkodik.

A sorozat első részének sikerét egyértelműen Johnny Depp különleges alakításának tulajdonítják. Az általa megformált Jack Sparrow azonban egy komikus figura, aki ugyan jelenlétével el tudja vinni a filmet, de jelleméből adódóan egy nagyívű sztori formálására teljességgel alkalmatlan.


Nem mintha lenne mit formálni, hiszen az első két rész alatt a rengeteg ismeretlen vagy szeszélyesen változó motivációjú szereplő annyira összekuszálta a történetet, hogy még egy Tarantino vagy Guy Ritchie sem lett volna képes kibogozni a szálakat. Gore Verbinskit pedig még az előbbi kategóriába sem lehet besorolni. Ő


férfikórust és hajótotált alkalmaz a szálak összekötésére,

teljesen eredménytelenül. Depp eközben úgy járt Sparrow-val, mint hajdanán a Sex Action dobosa, Zana Zoli, aki megcsinálta a Ganxsta Zolee gangsztarap-poénzenekart, aztán a nem várt méretű siker következtében komolyra fordult a dolog, a pénz miatt beleragadt, de már nem szórakozás volt számára az újabb csajozós-gettós dalok előadása.

Deppet Oscarra jelölték a sorozat első részéért, és jogosan, hiszen övé volt a filmtörénet legkülönlegesebb kalózmegszemélyesítése. Csakhogy Depp annyira pontosan kidolgozta szerepét, hogy ezen már nem volt tovább mit fejleszteni, hozzáadni, így már a második részben is úgy nézett ki, mintha csak lézengene a többiek között.


Erre valószínűleg a készítők is ráéreztek, így kerülhetett be a filmbe az a szürrealisztikus (a Being John Malkovichra emlékeztető) jelenet, amelyben Jack kéttucatnyi önmagával veszekszik. Ez a Depp jutalomjátékának szánt etűd teljesen elüt a film egészétől, mind hangulatában, mind látványvilágában, így értelmezhetetlen marad annak ellenére, hogy


ha már a másvilágon játszódik, akkor valóban másnak is kell lennie.

Apropó látványvilág: ez az, amiben nehéz lenne kifogást találni – nekünk nem is sikerült. A több mint kétszázmilliós gyártási költségeknek köszönhetően a harci jelenetektől a ruházatig, a rákocskáktól a Bolygó Hollandi élőholt legénységéig minden rendben van, de ez sajnos nem igaz a színészi alakításokra.

Depp, aki csak félóra után tűnik fel, hozza a formáját, se több, se kevesebb. A tulajdonképpeni főszereplők, Orlando Bloom (Will Turner) és Keira Knightley (Elizabeth Swann), akik a sztorit a közöttük lévő szerelmi szállal kellene vigyék, teljesen belezavarodhattak a forgatókönyv fordulataiba, így megnövekedett szerepük ellenére sem hitelesek. Szegény Knightleyt még egy műfajtévesztésbe is belekényszeríti a forgatókönyv: egy nagyon patetikus harcba szólító szöveget kell mondania a kalózoknak, ennek a hangvételnek azonban annyira nincs keresnivalója ebben a filmben, hogy a mozi közönsége hangosan röhögi végig, pedig nem szánták viccesnek.


Bill Nighy (Davy Jones) hangja remek, de az arcából a rakoncátlan CGI-polipkarok miatt semmi se látszik. Az észak-indiai varázslónőt alakító Naomie Harris (Tia Dalma) ahányszor megszólal, mindig egyre érthetetlenebb, annyira túlzásba viszi az akcentust, Geoffrey Rush (Barbossa kapitány) viszont elemében van. Akárcsak a Jack apját alakító őskövület, Keith Richards (a Rolling Stones gitárosa), aki a teljes sorozat legjobb cameo-szerepét adja. Könnyű neki,


az ő ráncaihoz nem volt szükség kilónyi smink felpakolására.

A sztori tehát követhetetlen, a színészi alakítások egyenlőtlenek, ennek ellenére megmagyarázhatatlan módon mégsem unalmas a közel három órás játékidő. A tuti nyerő recepthez Deppen kívül végülis csak látványos kalandokra volt szükség, és a gyártók biztosra mentek: ennyit adtak, semmi többet. És egyáltalán nem fogja érdekelni őket a kritikusok fanyalgása: ez a film nem nekik, hanem a gyártó bankszámlájának készült.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS