Szuperzsúfolt teremmel, ájulással nyitott a TIFF
Balázsi-Pál Előd 2007. június 02. 14:47, utolsó frissítés: 13:21Az Aranypálma-díjas film előtt és után is percekig ünnepelték Mungiut. A 4 hónap, 3 hét, 2 nap stábjának sajtótájékoztatója tömegrendezvénnyé alakult. A sajtónak tetszik a film, és az is, hogy a vetítésen több néző elájult.
Már félórával kezdés előtt teljes teltház várta a kolozsvári Republica moziban a hatodik Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóját. Az eseményre, amelynek fénypontja Cristian Mungiu Aranypálmával jutalmazott filmjének vetítése volt, szerdán egy óra alatt elkapkodták az összes jegyet.
A péntek esti megnyitón a Sensor rövid meglepetés-fellépése után Tudor Giurgiu tiszteletbeli fesztiváligazgató köszöntötte a nézőket és a meghívottakat a Republica moziban – akárcsak az eddigi években. Bejelentette: az idei szebeni kiadás csak az első lépés, mert a fesztiválnak más városokban – például Zilahon és Brassóban is tervei vannak. A TVR nemrég lemondott igazgatója egy kis öniróniát is megengedett: megtanultam, hogy az élet néha keményebb a filmeknél is – mondta a közelmúlt történéseire utalva.
Elájultak a tapsviharban
Emil Boc pártelnök-polgármester a TIFF nemzetközi fesztivállá érését hangsúlyozta, párhuzamot állítva a rendezvény és Mungiu sikere közt (Mungiu első filmje, az Occident kapta az első TIFF nagydíját). Mihai Chirilov fesztiváligazgató kihangsúlyozta: az eddigi legambiciózusabb TIFF kezdődik, majd színpadra hívta Cristi Mungiut, hogy vezesse fel filmjét. Percek múltak el, mire a rendező szóhoz tudott jutni a szűnni nem akaró tapsviharban – amely még nem filmjének, hanem erdeményének szólt.
A 4 hónap, 3 hét, 2 nap című versenyfilm vetítése alatt többen is elájultak, és a szám egyre nő: tegnap este 5, ma délelőtt viszont már 12 ájulásról szólt a pletyka – egyébként a Cannes-i premieren is rosszul lett valaki. De ez egyáltalán nem tudta beárnyékolni az est hangulatát, a celebritykkel és kultúrsznobokkal tűzdelt tömeg percekig tapsolta most már a filmet és a Cannes-i eredményt együtt.
A film alkotóinak szombat délelőtti sajtótájékoztatójára közel száz sajtós gyűlt be – ez valószínűleg rekordot jelent a fesztivál és a város történetében. Cannes után a TIFF-en is versenyző Mungiu elmondta: örvend, hogy kihasználhatja az utolsó esélyt (a kolozsvári fesztiválon csak első vagy második filmes rendezők alkotásai versenyezhetnek), és tiszteli a rendezvényt, ezért sem próbálkozott azzal, hogy az Aranypálma után csak versenyen kívül legyen jelen itt.
Nem azoknak szól, akik a Shrek 4-re váltanak jegyet
Mivel a film kalózpéldányai már letölthetőek több hubról, elképzelhető, hogy a 4 hónap… premierjét előrehozzák nyárra az eredetileg tervezett szeptemberről. Mungiu szerint a kalózkodás teljesen tisztességtelen módszer a film alkotógárdájával szemben. Az amerikai forgalmazástól sokat vár a rendező, szerinte Amerika egy kontinensnyi piac, ahol ötvenezer féle filmet gyártanak, és ott is megtalálja filmje a közönségét – bár egyértelmű, hogy nem azoknak szól, akik a Shrek 4-re és a Pókember 7-re váltanak jegyet.
A film tengerentúli forgalmazója egy nagy cég, amely az idén Oscarra jelölt külföldi filmek közül kettőt is forgalmaz – mutatott rá a rendező.
A közönség reakcióiról elmondta: Cannesban az első öt perc után néma csendben nézték végig az alkotást, míg itt néha kuncogtak a nézők egy-egy nosztalgiát ébresztő jelenet alatt. Úgy véli azonban, hogy az igazi próba az első rendes, nem fesztiválos vetítés lesz, ott lehet majd lemérni a közönség valódi reakcióit.
Mungiu úgy látja, filmje nem a kommunizmusról, és nem is önmagában az abortuszról, hanem a két főszereplő életéről szól. Egy napjukat mutatja be, de utalva arra, hogy ennél több az életük. A film minimalista esztétikáját a történet adja, a rendező Oleg Mutu rendezvel már a forgatás előtt pontosan kidolgozta a stratégiát, amelynek a kromatika, a hosszú snittek és a színészek kiválasztása, a filmzene hiánya is része volt. Meg akartuk szabadítani a filmet a szokványos filmes elemektől, hogy ne érződjön, hogy valaki filmez, olyan legyen minden, mint egy színdarabban.
Nem használják a kommunizmus sztereotípiáit
Bár a kommunista korszak részletei pontosan ki vannak dolgozva (korhű buszok, kátyúk, kígyózó sor stb.), ezek a részletek soha nem hivalkodóak, csak a szükséges keretet adják a filmhez. A készítők vigyáztak arra is, hogy ne használják a kommunizmus sztereotípiát – egyszer sem hangzik el a filmben az elvtárs, a párt vagy az aktivista szó. A forgatási helyszínek kiválasztása több hónapot vett igénybe, és még a forgatás idején is tartott. A filmet nem stúdióban forgatták, valódi helyszíneket használtak, amelyeket átalakítottak: a hotelszoba például a fővárosi Astoria hotelben van, de teljesen átalakították, a recepcióhoz ideális helyszínt pedig egy Ploieşti-i hotelben találták meg.
A kamera hosszú ideig elidőz a magzaton
Laura Vasiliut (Gabita) az Occident próbáin ismerte meg Mungiu – akkor azért nem került be a filmbe a lány, mert nem volt hajlandó megválni fogszabályzójától. Eredetileg 18-19 éves szereplőt kerestek, de Laura meggyőzte őket a próbán. A Londonban élő Anamaria Marinca (Otilia) által játszott szerephez több mint száz jelentkezőt néztek meg. Mungiu úgy látja: a filmben Otilia a valódi áldozat, míg Gabita nem is fogja fel, mi történik valójában. Bebe úr neve nem kitalált: a valódi történetben, amelyből a filmet forgatták, valóban így hívták a titokban abortuszokat végző orvost.
Az abortusz a kommunizmus idején a szabadságért való harcot is jelentette – ez megszüntette a morális gátat. Épp ezért Mungiunál központi kérdés a moralitás, de anélkül, hogy ítélkezne.
A film legerősebb jelenete, amikor a kamera hosszú ideig elidőz a magzaton, már a forgatókönyvben is benne van, bár utólag két verziót is forgattak (az egyiken nem látszik a magzat). A vágásnál azonban már egyértelmű volt, melyik változat kerül a filmbe – mondja Mungiu. Ez nem egy olcsó beállítás, hanem egy őszinte jelenet, ez szünteti meg az elvontságot: nem egy sejtcsomóról, hanem egy kisgyerekről van szó – mondja a rendező.