2019. szeptember 22. vasárnapMóric
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A jó szörnyek Keletről jönnek

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2007. szeptember 05. 18:07, utolsó frissítés: 16:36

Ebihal és húsevő növény kereszteződésének tűnő CGI-szörny Alien-beütésekkel, egy kis Godzilla, egy kis klausztrofóbia- és vírusfilm, családi melodráma, rendszerkritika, komédia és horror: Korea ismét tarol.




Dél-Koreától nem ehhez szoktunk. Aki úgy ül be a moziba, hogy Kim Ki-dukon szocializálódott, és hasonló élményre vágyik, csalódni fog. De nem a film lesz a hibás, hanem a prekoncepció.

A gazdatest a dél-koreai mozikban minden idők legjobb eredményét érte el, és ezt úgy tette, hogy a hagyományos horror-elemekből építkezett, de ehhez hozzáépített egy családi történetet, fergeteges, többször is burleszkbe hajló poénokat és némi politikai szatírát. A történet egy


B-kategóriás horrorokból átvett



jelenettel indít: egy amerikai kutató miatt a laboratóriumból a folyóba kerül valami szennyező kemikália (formaldehid) – a szörnyek és a szupergonoszok mindig így születnek. Ehhez azonban hozzátesz, hogy az amerikaiak hasonló módszerrel tényleg megszennyezték Szöul folyóját a kilencvenes években.


De a lényeg nem a szörny születése, hanem maga a szörny, amely olyan, mint egy óriásira nőtt, dinoszauruszlábakon járó ebihal, amely Nadia Comăneci felemás korlát-gyakorlatait megszégyenítő ügyességgel himbálja magát a hidakon, a vízben pedig Ian Thorpenak sem lenne esélye ellene. A kreatúra azonban a szárazföldön a legveszélyesebb: első folyóparti sétája száznál is több halálos áldozattal jár.

A san franciscói CGI-sek hihetetlenül jó munkát végeztek: a szörny – amelyet


a műfaj szabályait figyelmen kívül hagyva

már az első húsz percben teljes életnagyságában megmutat a rendező – végig élethű, ijesztő és élő, a szája pedig megérne egy külön bekezdést. Mintha egy húsevő növényt kereszteztek volna egy Predatorral, és akkora, hogy egészben belefér két gyerek.


A film maga is ilyen műfaj-darabokból van összefércelve: a horror-zsáner alfajai közül felbukkannak az ázsiai szörnyfilmek, a klausztrofóbiára építő kamaradarabok, az Alien-stílusú csatornában-labirintusban zajló szörnyvadászatok, illetve a vírusfertőzéses-tömegpánikos alkotások. Ebben a háttérben követjük a diszfunkcionális Park családot – őket úgy kell elképzelni, mint a Little Miss Sunshine családjának koreai változatát, akik olyan szintű bürokráciával szembesülnek, ami a Lăzărescu úr halálát juttathatja eszünkbe.


A hasonlatok nem véletlenek:

az első ránézésre butának tűnő szörnyfilm jóval komplexebb, mint az elvárható lenne tőle, de mindezt úgy teszi, hogy az átlagos amerikai popcornfaló számára is végig élvezetes marad. Jól kidolgozott karakterek, látványos akciójelenetek, ízletes, több szinten is hatásos poénok, és a horroroknál kötelezőnek számító közhelyek. Ha jobban belegondolok, az utóbbi években, a 28 nappal később óta nem emlékszem, hogy láttam volna ennél szórakoztatóbb horrorfilmet.




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS