2019. szeptember 20. péntekFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az Apokalipszis lovasai filmsztárok lesznek

Gyöngyösi Csilla 2007. szeptember 20. 17:24, utolsó frissítés: 16:46

Nemcsak szimpla katasztrófafilm #b#Az ember gyermeke, a 28 nappal és a 28 héttel később#/b#. A három mű tulajdonképp az Apokalipszis lovasaihoz méltó üvöltés.





A gnoszticizmus, ez a több vallást átfogó szimbólumrendszer – mely jelképeit főleg a perzsa vallás, a zsidó apokaliptika és a görög beavatási szertartások jelképeiből merítette, és amely főleg a Pax Romana alatt bontakozott ki – rányomta bélyegét az Újszövetség irataira, de hatása leginkább a János apostol neve alatt megjelenő kanonikus, illetve egyéb nem kanonikus szövegekben a legerősebb.

A jánosi corpusból (János evangéliuma, János levelei, Jelenések könyve) is leginkább a Jelenése könyve az, amelyik felhasználja a gnosztikus-apokaliptikus szimbólumokat.

Ez az a könyv, amely szimbólumrendszere két évezrede magyarázat és félelem tárgya, és azóta is




megihleti a keresztény kultúrkörben élőket.

Elég, ha a 12-13. század szegénységi mozgalmaira gondolunk – és Eco világsiker regényére, a Rózsa nevére, amely ennek irodalmi feldolgozása –, Dante Isteni színjátékára, Robert Merle Maleviljére, George Orwell 1984-ére, vagy az egész a művészettörténet számos, az utolsó ítélettel kapcsolatos alkotására, a millenarista egyházi mozgalmakra, amelyek mindmostanáig készen állva várják az utolsó ítéletet, és megpróbálják kiszámítani a világvége és a bekövetkező aranykor, az új ezredév biztos időpontját, vagy a New Age ezoterikus mozgalomra, amely egy új világkorszak beköszöntét várja, s vele együtt az aranykort, ami a történelem vége.

János apostol Patmosz szigetén (Très Riches Heures du Duc
<br />
de Berry, Condé Múzeum, Chantilly). A trónt négy szeráf fogja 
<br />
körül; a 24 vén bal- és jobbfelől ül. Fehér ruhájuk a tiszta-
<br />
ságot, az aranykorona a méltóságot fejezi ki (Jelenések 4,4). 
<br />
A hagyomány a 24 vén alakjában Jákób 12 fiát és Jézus 12 ta-
<br />
níványát látja; egy másik verzió szerint a 24-ek Izráel 12 
<br />
törzse és a pogányság teljességét jelképezik (Wikipedia)János apostol Patmosz szigetén (Très Riches Heures du Duc
de Berry, Condé Múzeum, Chantilly). A trónt négy szeráf fogja
körül; a 24 vén bal- és jobbfelől ül. Fehér ruhájuk a tiszta-
ságot, az aranykorona a méltóságot fejezi ki (Jelenések 4,4).
A hagyomány a 24 vén alakjában Jákób 12 fiát és Jézus 12 ta-
níványát látja; egy másik verzió szerint a 24-ek Izráel 12
törzse és a pogányság teljességét jelképezik (Wikipedia)

Ez a fajta időszemlélet azonban csakis az ún. nyugati világra érvényes, illetve a Könyv vallásai által behatárolt területre, amibe az muszlim vallás is beletartozik. Mindhárom vallás – a kereszténység, a judaizmus és az iszlám – lineáris az időszemlélete, szemben a keleti vagy a görög gondolkodásmóddal, ahol az idő ciklikus, a világ ciklusokban létezik és önmagába tér vissza, ami új kiindulópont is egyben.

A Könyv vallásai által képviselt időszemlélet szerint a világnak van kezdete, és vége is lesz egyszer. A laikus köznyelv az apokalipszis szóval jelöli ezt a végállomást.


A Jelenések könyvével csak egy probléma van:

ahhoz a szimbólumrendszerhez, amivel dolgozik, nincs meg a kód. Vannak ugyan egyértelműnek tűnő szimbólumok, mint a Bárány, ami nyilvánvalóan Jézusra utal, de a gonoszság szimbólumait, vagy az utolsó idők forgatókönyvét lehetetlen teljes egészében megfejteni.

Számtalanszor megpróbálták már ezeket a szimbólumokat történelmi helyzetekre és személyekre értelmezni – a babiloni nagy paráznán sokáig a pápákat értették például a szegénységi mozgalmak –, illetve többször is megpróbálták pontosan kiszámítani, hogy mikor kezdődik Jézus ezeréves birodalma, amely két háborús korszak között a béke szigete, de az emberi történelem még nem produkált olyan ezer évet, amelyben béke lett volna.

A Jelenések könyve, valamint Jézus kijelentései alapján keresztény kultúrkörben a világvégét a természeti katasztrófák, a Fenevad (Antikrisztus, Sátán, Sárkány) feltűnése, háború a Jó és a Rossz között, végén a Nagy Csatával, az igazak szenvedése majd az igazságszolgáltatás és a beköszöntő aranykor jellemzik.

A keresztény tipológia, vagy egyes részei akkor is fel-feltűnnek a szövegekben, a kultúra szövetében, ha az adott műalkotás nem is vallásos jellegű: a nyugati társadalom szimbólumrendszere – úgy tűnik – nem függetleníthető a kereszténységtől. Az utolsó időkről szóló keresztény tanítás és szimbólumrendszere szekularizálódott, és beépült a köztudatba, és újabban


a világkatasztrófától való félelem narratívájába épül bele.

28 Days Later... (2002, Danny Boyle) – Cillian Murphy 28 Days Later... (2002, Danny Boyle) – Cillian Murphy


Cillian Murphy, Naomie HarrisCillian Murphy, Naomie Harris


>> 28 héttel később, 28 hónappal korábban: szólj hozzá Gyenge Zsolt mozizó blogján >>


Az atomkorszak, a globális háborútól való félelem, a környezeti-ökológiai katasztrófák, a globális felmelegedéstől és a bolygó élővilága, közte az ember teljes pusztulásától való félelem nagyon sok esetben felhasználja a Jelenések könyvének szimbolikáját.

Ez a szorongás a filmművészetben is kifejeződik: egymás után készülnek a katasztrófafilmek, ahol a gonosz szerepét, amely a világ vagy egy adott zárt rendszer társadalmát elpusztítja, betölthetik az ufók (Independence Day), a háború totális káosza (Apocalypse Now), természeti katasztrófák (The Day After Tomorrow), vagy egy különösen kegyetlen vírusfertőzés (28 Days Later, és a folytatása, a 28 Weeks Later).

Az utóbbi ötven évben koncipiált utópiákban nagyon kevés derűs vagy pozitív elképzelés akad (ezért inkább disztópiáknak nevezhetők): úgy tűnik, kevesen reménykednek abban, hogy az emberiség kibírna egy világméretű katasztrófát, és a társadalom összeomlása után képes lenne újrakezdeni a civilizáció építését. Üdítő kivételt képez a Galaxis útikalauz stopposoknak, ahol a világvégét egy adminisztratív döntés okozza: a galaktikus autópálya építésekor egyszerűen útban van a Föld – és ezért a vogon űrhajók lerobbantják.

A 28 nappal később és a 28 héttel később témája azt dolgozza fel, hogy mi történik akkor, ha az apokalipszis négy lovasa


vírus formájában végigvágtat egy egész társadalmon.

A járvány, mint az isteni igazságszolgáltatás eszköze régi narratívája a zsidó-keresztény irodalomnak. Bibliai történet és irodalmi mű is foglalkozik a témával: az Egyiptomból való szabadulás története, Boccacio Dekameronja, Edgar Allan Poe A vörös halál álarca, Albert Camus A pestise – kortól, írótól és társadalmi környezettől függetlenül, ugyanazon személytelenül pusztító halál megfogalmazásai.

A kérdés ugyanaz: mi az egyes ember személyes sorsa akkor, körülötte elszabadul a pokol, ki hogyan képes megbirkózni a társadalom helyén tátongó űrrel, a törvények szétfoszlásával, létezik-e belső, erkölcsi parancs, etika, amely kényszerít arra, hogy helyesen cselekedj, vagy csak a brutalitás és cinizmus marad.

Amikor Angliában elszabadul a veszettség egy nagyon agresszív vírustörzse, a brit szigeteket karantén alá vonják, majd megkezdődik az újjáépítés – ez a 28 nappal, illetve a 28 héttel később alapszituációja. A sorozat első darabja – a Trainspottinggal kultuszrendezővé vált Danny Boyle filmje – tényszerűen, néhány ember személyes sorsán keresztül mutatja be, mi történik akkor, mikor


egy egész társadalom fertőződik meg, vagy pusztul el.

28 Weeks Later (2007, Juan Carlos Fresnadillo) – Catherine McCormack 28 Weeks Later (2007, Juan Carlos Fresnadillo) – Catherine McCormack


28 Weeks Later – Jeremy Renner, Mackintosh Muggleton, Imogen Poots, Rose Byrne 28 Weeks Later – Jeremy Renner, Mackintosh Muggleton, Imogen Poots, Rose Byrne


28 Days Later – Cillian Murphy 28 Days Later – Cillian Murphy


28 Days Later – Marvin Campbell, Luke Mably 28 Days Later – Marvin Campbell, Luke Mably


A túlélőknek olyan kérdésekkel kell szembenéznie, mint: meg tudom-e ölni a legjobb barátomat, anyámat, apámat, szeretőmet 20 másodperc alatt, ha elkapja a kórt – mert máskülönben ő kap el, fertőz meg engem –, érdemes-e más túlélőket keresni, és ha megtalálom őket, lehet-e bennük bízni egyáltalán.

Az első rész a karakterekre hegyezi ki a történetet, a második rész pedig – rendező: Juan Carlos Fresnadillo; Boyle a film executive producere volt – azt tematizálja, hogy egy eddig sohasem tapasztalt helyzettel egy intézmény hogyan tud megbirkózni, és egy vezető pozícióban levő ember hibás döntése miatt hogyan szabadul el ismét a pokol, hogyan válik szükségessé 15 ezer ártatlan ember életének kioltása, s ez a nagyon drasztikus megoldás hogyan válik végül teljesen sikertelenné, így értelmetlenné is.

A 28 nappal később filozofikusabb alapvetésű: megfogalmazódik a filmben az, hogy az ember csak azt kapja a vírus révén, amit megérdemel, az válik fizikailag nyilvánvalóvá, amit eddig is mindenki tudott. „Ezelőtt négy héttel is emberek öltek embereket. Most is emberek ölnek embereket. Semmi különbség nincsen” – foglalja össze a film mondanivalóját egy barokk palotát kvázi bunkernek berendező Henry West őrnagy (Christopher Eccleston).

A második részben inkább egy adott rendszer kritikája jelenik meg: hogyan válik képtelenné a világ lehető legjobban szervezett hadserege arra, hogy


az újból elszabaduló vírus támadását megfékezze.

A motívumok: félelem, rettegés, a pusztulás és halál egyetemes képei, a könyörtelen igazságszolgáltatás, az utolsó ítélet előrevetítése, a halál modern angyalai, akik válogatás nélkül ölnek, egy asszony testében megjelenő, és fiára továbbörökített megoldás lehetősége mind-mind a keresztény iratokban felmutatott tipológiára rezonál.

28 Weeks Later28 Weeks Later


A képek, amelyekkel Fresnadillo dolgozik (operatőr: Enrique Chediak, látványtervező: Mark Tildesley), nagyon erőteljesek, olyan az egész, mint egy düreri apokaliptikus festmény, a hirtelen beálló csendek, idilli környezet, majd az elszabaduló pokol, a basszusokkal dübörgő aláfestő zene (John Murphy munkája), a zombitámadásos snittek képszakadásos vágása mind a félelemkeltés eszközei.

A Jelenések könyvének gonosz szimbólumai pontosan azért olyan félelmetesek, mert ez a gonosz személytelen – mint ahogy a filmben is az –, nem ember, hanem egy vírus, egy járvány, s ezt nem lehet Nürnbergbe (vagy Hágába) idézni és elítélni, nem lehet igazságot szolgáltatni, vagy az igazságosság látszatát fenntartani:




Hasonló, kevesebb akcióval,

de több társadalmi mondanivalóval dolgozó, sőt egy adag rendszerkritikával megspékelt film Az ember gyermeke (Children of Men).

A cím is már elég egyértelmű utalás az újszövetségi Emberfiára, ami Jézus egyik megnevezése (rendezte és a forgatókönyvet írta: Alfonso Cuarón, aki az Anyádat is / Y tu mamá también óta ismerős).

A menekülttáborban lezajló jelenet, amikor a gyermekkel a főszereplők levonulnak a lépcsőn s egy pillanatra elhallgatnak a fegyverek, a betlehemi istállóra és Jézus születésére emlékeztet, a szökés pedig Mária, József és a Gyermek Egyiptomba való menekülésére. A film szituációja szerint a világvége már bekövetkezett: a nők képtelenek szülni, az emberiség számára nincs jövő, a társadalom felbomlott,


az egész világon káosz uralkodik.

Children of Men (Alfonso Cuarón, 2006) – Clive Owen, Julianne Moore Children of Men (Alfonso Cuarón, 2006) – Clive Owen, Julianne Moore


A férfi főszereplő, Theo Faron karakterét Clive Owen játsszaA férfi főszereplő, Theo Faron karakterét Clive Owen játssza


A film társadalmi aktorokat megjelenítő szereplői közül mindenki gonosz. Az alapszituáció a következő: a világ totális háborúban áll, ahol Anglia a béke szigete, és a kormány, hogy megvédje a saját állampolgárait, koncentrációs táborokba kényszeríti a menekülteket.

De arra is szükség van, hogy a saját állampolgárai közt a félelmet fenntartsa, ezért állandó háborús készültséget tart fent (nagyon hasonlít ez az orwelli világra), kávézók robbannak fel csak úgy – kormány áll a merényletek mögött, hangzik el a replika a tisztességben megőszült, epres marihuánát termelő hippi ellenálló, Jasper szájából (Michael Caine).

Az államrenddel, a rendszerrel szembenálló, társadalmi igazságosságért harcoló forradalmárok, a Halak sem különbek: noha céljuk nemes – hiszen el szeretnék érni, hogy a menekültek angol állampolgári státust kapjanak –, de ehhez a célhoz bármilyen eszköz megteszi, a terrorista akcióktól kezdve saját vezetőjük, Julian (Julianne Moore) legyilkolásáig.


A kormány menekültpolitikája emberileg tarthatatlan.

Viszont a Halak a születendő gyermeket – az egyetlent – a mozgalom zászlójaként akarják felhasználni, és semmitől sem riadnak vissza, hogy maguknak kaparinthassák meg a bevándorló Kee (Claire-Hope Ashitey) lányát, és céljaik érdekében felhasználhassák. Számukra a csecsemő nem egyszerű gyermek – vagy csoda –, aki a meddőség korszakában egyszercsak megszületik, hanem ügy, és ez démonivá teszi cselekedeteiket és céljaikat.

Claire-Hope AshiteyClaire-Hope Ashitey


A film kulcsmondata egy volt szülésznő szájából hangzik el: „Mivé lesz a világ gyereksírás nélkül?” . A film, úgy tűnik, az etikus cselekvésre való képességet az utódok nevelésének problémájához köti, ez az, ami motiválhat egy társadalmat, hogy megszervezze önmagát. Ha ez nincs, a társadalom széthullik, mert úgysincs értelme semminek.

„Aki utoljára hal meg, kapcsolja le a villanyt”, látjuk a klasszikus graffitit a film negyedik jelenetében, a kődobálók miatt berácsozott vonat ablakán keresztül, miközben a jármű zártláncú tévéjén az angol hadsereg reklámja a többi világváros totális káoszának képeivel sokkolja az utasokat, illetve a film nézőjét (látványtervező: Jim Clay és Geoffrey Kirkland).

A gyermeket minden társadalmi csoporttal szembefordulva kell megvédeni, és ebben a feladatban segítőtársra csak egyénekben lelnek a főszereplők – lásd az Oana Pellea alakította cigányasszony, Marichka figuráját –: tragikus képe ez az egyén és társadalom szembenállásának.

Az Ember gyermeke hasonlóan erőteljes beállításokkal dolgozik (operatőr: Emmanuel Lubezki; érdekesség, hogy Alex Rodríguez mellett maga a rendező vágta a filmet), mint a 28 nappal később, csak itt a képek brutalitása nem az akcióban, hanem a lassúságban és a noir környezetben rejlik. Kicsit olyan hangulatú az egész, mint a Stalker. Nem a félelemre, hanem a depresszióra épít, és ebben a nyomott, világvége hangulatban a Gyermek jelenti, jelentheti a reményt.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS