2019. május 21. keddKonstantin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Anne, a rőt hajú, puffos ujjú ruhában (és e-vel a végén)

K. R. 2007. december 20. 18:14, utolsó frissítés: 17:27

És egy falu, ahol mindenkinek megvan a maga kicsi bogara, mindenki mindenkit ismer, fontos, hogy ki lakik a szomszédban és az is, hogy kiről mit beszélnek az emberek. #b#[könyvespolc]#/b#





Kicsi koromban mindig karácsony környékén vetítették az Anne-könyvekből készült filmsorozatot, így az ünnepi hangulat része lett a gyönyörű kertek, virágos fák, puffos ruhaujjú lányok és pletykás szomszédok falvának XIX. század végi világa.

Hozzánk kevésbé jutott el a kultusz, mely a címszereplőt, a vörös hajú, szeplős és élénk képzelőerővel megáldott Anne-t, illetve a történet helyszínét, Avonlea-t övezi. A kanadai, Prince Edward szigeti falvacskából igazi turistaközpont lett, a vendégeket lovaskocsikáztatják és korabeli ruhákba öltöztetik, sőt, még jellegzetes Anne-csokoládét is gyártanak.



Anne és Gilbert történetéről, az Avonlea-i gyerekekről pedig számtalan alkotás, film, animáció, színházi musical, blog és közösségi oldal született, azonban semmi sem adhatja vissza úgy a történetek lelkét, mint az eredeti könyvsorozat.

Aki a kedves, szellemes, vidámsággal teli történetek hangulatát szeretné felidézni, utazás helyett jobban teszi, ha egyik kötetet veszi a kezébe (van belőlük 8) és a képzeletét hívja segítségül, ahogy a könyv hősnője szokta mondani.



A kanadai falvacska egyszerű, nagyrészt mezőgazdálkodásból élő emberek közössége, ahol mindenkinek megvan a maga kicsi bogara, mindenki mindenkit ismer, fontos, hogy ki lakik a szomszédban és az is, hogy kiről mit beszélnek. A gyerekek a kertekben játszva nőnek fel, a családokban az anyának és az apának különböző szerepe van ugyan, de mindkettőt a másik iránti kölcsönös elismerés és tisztelet övezi.

A felvilágosult gondolkodású írónő, Lucy Maud Montgomery egy olyan közösséget mutat be, melyben a társadalom struktúrájától és a néha megmosolyognivaló emberi sokféleségtől függetlenül egy olyan alapértékrend uralkodik, ami követendő példa lehetne minden lányregény-olvasónak (és nem csak).

Ugyanakkor a frappáns, néha ironikus, néha áradozó és nagyon élveznivaló nyelvezet, illetve a magát és olykor másokat is folyton bajba keverő, de jó szándékú Anne történetei azt sugározzák az olvasó felé: a világ tele van szépséggel, vidámsággal, és nem kell túlságosan elmerülni az emberre mért csapások fölötti sajnálkozásban: egy kis képzelőerővel és humorérzékkel könnyebb átvészelni a nehézségeket.

Anne-nek két gyenge pontja van: vörös haja (ami miatt első nap az iskolában Répának nevezik), és a neve (e-vel a végén, ha már nem hívhatják Cordelianak). Az árva kislányt az Avonlea-i Cuthbert testvérpár tévedésből fogadja örökbe. Marilla és Mathew fiút szeretett volna, aki amolyan béreshez hasonlóan segíthet a ház körüli munkákban, ám a szeretetéhes Anne, aki fennkölt stílusában lyukat beszél mindenki hasába, a szívükbe lopja magát.

Az első kötet sikere után újabb és újabb Anne-könyvek születtek, melyek a fiatal lány, a komoly egyetemista, a tanítókisasszony, majd a férjes asszony és a családanya életét követik végig.

Anne kellemes ábrándképeit váratlanul szétzilálta egy helyes kis jerseyi tehén, és a nyomában betoppanó Mr. Harrison, bár az, hogy betoppant, enyhe kifejezés arra, ahogyan Anne-ék udvarán megjelent. Nem vesződött holmi kapunyitással, hanem egyszerűen átvetette magát a kerítésen és a meglepett Anne előtt termett. (...) Anne, aki mostanában kezdte el az iskolakezdésre gondolva a méltóságteljes viselkedést gyakorolni, tiszteletet parancsolóan kérdezte: Elmagyarázná, kérem, hogy mi a baj?

A baj, mint kiderült, Anne Mathew-tól kapott tehene, mely már harmadszorra taposta össze Mr. Harrison zabfödjét. Miután Anne becsületszavát adja, hogy ez soha többet nem fog megtörténni, a következő kocsikázás alkalmával kebelbarátnőjével, Dianával a kis tehenet pillantják meg Mr. Harrison zabfödjén. Gondolkodás nélkül vetik át magukat a kerítésen és a sáros földeken, hogy kiráncigálják az állatot, amely semmi okát nem látja, hogy puszta nógatásra otthagyja a jó kis terített asztalt, így a lányok körbe-körbe hajkurásszák a vetésen, nem sajnálva szép ruhájukat és méltóságukat.



Miután ez sikerül, a feldúlt Anne azon nyomban el is adja a tehenet egy kereskedőnek. Marillával tanakodnak, hogy hogyan juthatott ki a gondosan elzárt tehén a karámból, majd Anne utánanéz a dolognak. Kétségbeesve veszi tudomásul, hogy Mr. Harrison tehenét adta el: az övé továbbra is ott áldogál békésen a karámban, a másik jószág viszont már útban van Charlottetown felé. (egy történet az Anne az élet iskolájában című kötetből, melyben Anne az Avonlea-i iskola tanítókisasszonya lesz).

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS