2019. május 21. keddKonstantin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Macskafogó 2: egy rajzfilm karikatúrájának a rajzfilmje

H. ZS. 2007. december 29. 11:00, utolsó frissítés: 10:39

#b#Ugyanaz a pacák, ugyanazok a pacák#/b# — jókedélyű középharmincasoknak tetszik. De a pár napja bemutatott második rész csupán egy bóca részlete valaminek. Semmiképpen sem különálló alkotás.





A Macskafogó 2 önmagában nem létezik. Indulásból kétséges, hogy lehet-e valamit is írni egy olyan egészestés animációs filmről, ami nem létezik — még akkor is, ha úgy velejéig magyar, hogy nagy vonalakban még hungarikumnak is mondható.

Macskafogó 2 - A sátán macskája 
<br />
<i>(fotók: index.hu)</i>Macskafogó 2 - A sátán macskája

(fotók: index.hu)
A Macskafogó 2 nemlétezése nem feltétlenül azt jelenti, hogy a filmfájlt hiába keressük a megszokott torrentoldalakon.

A hiánya ugyanis nem slusszpászos — ergo problem solved! —, hanem afféle áttételes nélkülözés. Ha valamilyen szerencsétlen csoda folytán az 1986-os elődöt kivágnánk a kollektív filmtudatból, akkor kiderülne, hogy a pár napja bemutatott Macskafogó 2 csupán egy bóca részlete valaminek.


Semmiképpen sem egy különálló alkotás.

Nincs! Nem lett! Ezért.

Szerencsére nem mindenkinek. A csendesen üvöltöző nézőtér meglepetésére a mozivászon itt ugyanis hirtelen két részre szakad. Sorszámtól és székszámtól függetlenül.



Akik anno látták az elsőt, azok a maguk rendjén magukévá tehetik a Macskafogó második részét is. Hozzá lehet csapni az 1986-os Macskafogóhoz, mint kellemes extra. Mint némi újrarajzolt gyerekkor. Egy rajzfilm karikatúrájának a rajzfilmje. Szervusztok, jókedélyű középharmincasok, második menyasszonyukat ropogtató előnegyvenesek, örökbohém hatvanasok, kik annak idején pufúlecet vagy afrikánát majszolva vihorásztatok egy efféle izgalmas,


vadkapitalizmust portrézó kultúranimáción!

Nektek jó hírem van: a Macskafogó 2 akár viccesebb is, mint az első volt. Több benne a szójáték, bár egyiktől-másiktól összemorzsolódik az ember markában a papírkóla. Erősek a kikacsintások, élnek a karakterek, és szerintem szebbecske a rajzolat is. (Furcsa is lenne másképp, ebben a neoanimációs dömpingben.)

Emlékezzünk együtt 1986-ra! Tízévesek voltunk, de lehet, hogy kevesebbek, viszont hazudtunk a korunkról, tehát homályos. Tévével kapcsolatos akciót akkor láttunk, ha az Orion vagy a Diamant képcsövét kiszereltük és szétvertük valakinek a fején. És akkor jött a Macskafogó, és áramvonalas autók voltak benne, akcentussal beszélő gengsztermacskák, robbanó patkánykémek és egy állatian romlott társadalom szájtátó gyönyörűségei — az a rajzfilm úgy taposta az ingerküszöbünket, hogy le se vette a csizmát az előszobában!

Ennek ugye vége. Az ingerküszöbünket azóta felemelték, jelentős többünknek már nincs is efféle felső izgalmi limitje. Amitől a Macskafogó 2 nekünk jó, az pont a hátrahagyott ingerküszöbeink fele intett kedves mosoly.


Egy hosszabbacska pillanatra lelkes kölkök lettünk tőle mind,

mint amikor anno a moziélmény után hónapokig kártierbalettként táncoltuk a sztorit a blokkok között. És mindig a gonoszok győztek, mert nagyobbakat tudtak rúgni. De szép idők voltak azok!

A csendesen üvöltöző nézőtér másik felének viszont — azoknak, akik túl fiatalok, túl vidékiek vagy túl álmosak voltak ahhoz, hogy anno megnézzék az elsőt, és így a második részt ne csak éljék, hanem újraéljék — a Macskafogó 2 veszett rajzceruza nyele. Ne feledjük: az elsőnél résznél 1986-ot írtunk. Nem olyan régen történt, hogy bambivá klasszicizálódjon és betegyék a karácsonyi műsorrácsba. Viszont nem is eléggé új ahhoz, hogy a mai ifjak mereven tárolják, sereljék, áplódolják és licsereljék.

Figyeljetek inkább 2008-ra! Egy olyan egészestés filmet akarnak lenyomni a torkotokon, ami nem nektek készült, hanem! Valamiféle kiszámíthatatlan szüneteket hagyó,


régies ritmusú és meghaladott modorú rajzfilmet kaptok,

ami komikumában sem ér fel a mai egészestés rajzfilmstandardhoz. Ráadásul egy olyan sztorival operál, ami egy számotokra nem létező történetre épül, és nélküle nem él. Nem létezik. Nincs, nem lett!



Mi, jókedélyű középharmincasok, második menyasszonyukat ropogtató előnegyvenesek és örökbohém hatvanasok mindenesetre köszönjük a készítőknek ezt a kedves, emlékezésre buzdító kikacsintást. Ugyanaz a pacák, ugyanazok a pacák — nekünk tetszik. A kortársaknak csak javasolni tudom, hogy a kezdeményezést mozizással viszonozzuk. Röhögjük át, emlékezzünk nyolcvanas verekedéseinkre, aztán szilveszterezzünk együtt és béküljünk ki háromnegyedúton egy egészben lenyelt feles felett negyeddel 2008 után!

A többieknek inkább a Shrek negyedik részét ajánlom, ha lesz olyan. Ha nem, akkor az ötödiket. Vagy a Vuk új változatát, bár az már régen is kislányoknak való volt, és a folytatás se lesz egy rambóhét.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS