Erotikus mese szinkronizált állatokkal
Kassay Réka 2008. január 28. 15:12, utolsó frissítés: 2011. június 17. 17:14Egy film, melynek végén jutalmul #b#megeszik#/b# a szereplők felét. Felméri Cecília Filmszemlés diplomamunkájában a producer is levetkőzik.
A Kakukk című rövidfilm Lakatos Róbert Bahrtalo! című nagyjátékfilmjével és Bálint Arthur Poros öltöny című dokumentumfilmjével együtt a 2008-as Magyar Filmszemle versenyprogramjában szerepel.
>> Erdélyi filmek a Magyar Filmszelmén <<
>> Interjú Lakatos Róberttel a Bahrtalo! című filmről <<
A Kakukk alkotóival, Felméri Cecília rendezővel, Dunai László vágóval és Szántai Jánossal, a film egyik producerével beszélgettünk.
Transindex: Lehet ezt a filmet valamilyen kategóriába sorolni? Miről szól?
Felméri Cecília (a Sapientia egyetem Fotó-, film-, média szakának végzős hallgatója): A film erotikus mese, tipikusan vígjátéki háromszögtörténet, ahol az asszony számára nem is a buta férj kijátszása a tét, hanem az, hogy a szerető kiállja-e a próbákat, hogy megkaphassa őt.
A filmben (többek közt) szerepel még egy pópa és a meztelen felesége, egy pár csizma a belefagyott lábszárcsonkokkal és egy kicsi borjú, aki végül megszületik. A szereplők nem a saját hangjukon beszélnek, hanem a narrátor, György László beszél helyettük. Az állatokat pedig Kálmánchelyi Zoltán szinkronizálja meglehetősen élethűen.
Szántai János: Ami a film műfaját illeti, nos, többféleképpen mondhatjuk ugyanazt. Cecília szerint a Kakukk mesefilm. Az én véleményem, hogy erotikus akcióhorrorról van szó. Ami, ha jól megfigyeljük, ugyanaz. Hiszen a mesék oroszlánrésze tele van erotikával (még ha rejtetten is), akcióval, a horrorról nem is beszélve – és aki nem hiszi, járjon utána a meséskönyvekben. És nézze meg Felméri Cecília Kakukk című kisjátékfilmjét.
T: Kik dolgoztak a filmben, és kinek mi volt a feladata?
Sz. J.: Ami az Argót illeti, mindenki részt vett benne, aki élt és mozgott az Argo Audiovizuális Egyesület körül. Mindenképp kiemelném Kiss-Budai Tibor gyártásvezetői teljesítményét, aki - és ezt túlzás nélkül mondhatom - nem ismert lehetetlent. A film télen játszódik, és a rendező havat is álmodott hozzá. Igen ám, de a Jóisten az első menetben keresztülhúzta Cecília számításait. Nem és nem és nem adott havat.
És ekkor lépett a képbe gyártásvezetőnk: csendesen megjegyezte, hogy ha a Jóisten nem ad, akkor ő majd intézkedik. És akárki megnézheti, micsoda osztályon felüli minőségű hó csillog, igaz, hogy csak a forgatási helyszínen, egy kidei kőház előtt, de hát egy gyártásvezető végül mégis csupán egy ember. Aztán ott voltak a Sapientiás diákok, akik apait-anyait beleadtak, s mindezt nem azért, hogy ily módon egyengessék útjukat Hollywoodba. A film iránti szeretetük, illetve a tapasztalatszerzés vágya hajtotta őket, ha szabad ily patetikusan fogalmaznom.
És persze ott voltak a vérprofik, világosítók, hangmérnökök, meg természetesen a kideiek, akik roppant előzékenyen a stáb rendelkezésére bocsátották, amire éppen szükség volt, és helyben be lehetett szerezni. Nagyon sokan hozzájárultak, hogy ez a kisjátékfilm létrejöhessen. Csak azért nem sorolom tovább, mert hosszabb lenne, mint egy átlagos Oscar-díjas köszönő lista, még akkor is, ha kihagynám az alkotók szüleit.
Milyen volt együtt dolgozni hivatásos színészekkel és színisekkel? Volt már korábban hasonló tapasztalatod?
F. C.: A kilenc szereplőből csak három hivatásos színész, egyikük a Kolozsvári Színház színésze, Hatházi András, kettő pedig színis hallgató volt a forgatás idején. Jó érzés profikkal dolgozni, de a nem hivatásos színészek is nagyon jól teljesítettek, velük sem volt különösebb gond.
Ez az első kisjátékfilmem, és rengeteget tanultam a film elkészítésének minden fázisából. Egyébként az iskolai évek alatt volt alkalmunk színis diákokkal dolgozni, persze nem egy ekkora szabású produkcióban, hanem kisebb iskolai feladatok kapcsán, ahol ők is tanultak és mi is tanultunk az együttműködésből.
T: Mi volt a legfőbb nehézség a forgatás során?
F. C. A hideg és a hó-hiány. Már azon is gondolkodtunk, hogy valahonnan kiviszünk a helyszínre egy hóágyút, de ahhoz meg nem volt elég hideg. Végül műhavat használtunk, polisztiréndarát, amit egy elég nagy felületre kiszórtunk a ház elé. Ez a fajta hó nappal csúfosan lelepleződne, de nekünk éjjeli felvételekhez kellett, és oda tökéletesen megfelelt. Kivéve, hogy a forgatás lejártával össze kellett szedni.
A hideg pedig, bárhogyan is fűtöttünk, a sok ki-be járkálás miatt alaphelyzet volt, belemászott a csontjainkba, és a film erotikus jeleneteinél, ahol a színészeknek le kellett vetkőzniük, plusz gondot okozott. Bár olyankor egész fűtőapparátusunkat a színészekre irányítottuk. Ez is a forgatások egyik kényes pontja volt.
T: Voltak gondok azzal, hogy a színészek esetleg nem akartak volna vetkőzni?
F. C.: Hát a színészek, nyilvánvalóan, nem szívesen vetkőztek. De hát ez nem volt zsákbamacska. Amikor a szerepet felajánlottuk nekik, minden színész megkapta a forgatókönyvet és elmondta, hogy melyik jelenetekkel van gondja. Mivel arcban semmi kétségem nem volt afelől, hogy pont őket akarom, igyekeztünk kiegyezni.
Volt, akivel abban egyeztünk meg, hogy a kritikus részeket dublőr csinálja végig. Volt, akinek azt találtuk ki, hogy a meztelen képeknél az előtérbe helyezünk valamilyen tárgyat vagy felületet (például egy bog meggyúrt tésztát a mellei elé, vagy jégvirágot az ablakra, amin keresztül látjuk őt). Vagy legalábbis magán hagyhat egy testszínű női tangát (férfiszínészről van szó), amit végül csak le kellett vetni bizonyos helyeken, mert belátszott a képbe.
T: Hogy zajlik az ilyen jeleneteknek a forgatása, kik vannak benn?
F. C.: Az ilyen részek filmezésénél nyilván csak a legszűkebb stáb van ott, azok, akik feltétlenül szükségesek a jelenet megcsinálásához: a rendező, az operatőr, a sminkes, a felvételvezető. De előtte, amikor még ruhában vannak a színészek, mindent beállítunk és előkészítünk.
T: Mit tehet a rendező, hogy kezelje a helyzetet?
F. C.: Nem tudom, van-e szabály, hogy mit kell ilyenkor tenni. Szerintem pont úgy kell kezelni az ilyen jeleneteket is, mint a többit – elvégre nem azon van a hangsúly, hogy a színész meztelen, hanem továbbra is a színészi játékon, a meztelenség nem cél, hanem eszköz. A meztelenség elvileg pont annyi információt közöl, mint egy rend ruha, csakhogy nehezebb viselni.
Ennek a viseletnek a felvállalásához kell némi segítséget nyújtani nekik, de aztán tovább kell lépni, és a játékra kell koncentrálni. Úgy érzem, hogy a kezdeti húzódozások ellenére a színészek nagyon jól megoldották ezt a „feladatot”.
A legnehezebb a libatöméses meztelen jelenet volt, ahol egyszerre kellett figyelni a liba „alakítására”, a színészekére, valamint arra is, hogy a megegyezés értelmében a színésznő melle megfelelő takarásban legyen a karjai által, miközben tömi a libát.
T: Milyen volt a forgatás az állatokkal? Idomították őket? Hányszor kellett újravenni a jelenetet?
F. C.: Az idomárok az állatok gazdái voltak, Kide falu lakosai, akik rengeteget segítettek nekünk a forgatás alatt. De nyilván sokat nem tudtak tenni, az állatokkal a színészeknek kellett kapcsolatba lépniük. Barabás Réka, a főszereplő lány megtanult libát tömni, egy néni a faluból megmutatta neki, de azután Gábos Albinnal közösen kellett boldogulniuk, hogy a liba ne csípje meg őket.
Egyik legnehezebb jelenet a bocis volt, a bocinak igen sok, aktív szerepet szántunk. Neki Hatházi András volt a partnere, és anyja helyett apjára talált benne. András jól reagált a boci reakcióira, megbarátkozott vele, a boci pedig rákapott az ujjaira és azt szopikálta, néha-néha idegesen meg is bökte, hogy hol van a tej, miért nem jön már?
Ugyancsak Hatházi Andrásnak kellett a „bika” mellé is feküdnie, akit egy tehén helyettesített a valóságban, és a malaccal is neki kellett szaladnia az éjszakában. Úgyhogy elég intenzív vidéki élményben volt része, de zokszó nélkül tűrte.
Máskülönben a filmben szereplő állatok rossz véget értek. Miután sértetlenül végigjátszodták a szerepüket – mert a forgatás során egyetlen állat sem sérült meg – jutalmul jól megettük őket. És kiderült, hogy nem csak jó színészek, hanem nagyon finomak is voltak – ebben azért nagy érdeme volt kivételes szakácstudással megáldott gyártásvezetőnknek, Kiss-Budai Tibornak is, aki elkészítette őket.
T: Mennyi ideig tartott a forgatás?
F. C.: Összesen 14 napot, de több szakaszban: 9 nap februárban, Kidében, egy nap a Madarasi Hargitán hóvadászaton, egy nap tavasszal a virágzó fák közt és egy 3 napos őszi pótforgatás, szintén Kidében.
T: És a vágás?
Dunai László (a Sapientia FFM szakának hallgatója): Egy hónapig, megfeszített munkatempóban. Volt, hogy teljes nap egyfolytában vágtunk.
F. C.: De az egy hónapba nem számoljuk bele az elővágást, szóval nem a nyersanyagot kezdtük vágni egy hónapja.
T: A film 17 perces. Mekkora nyersanyagból dolgoztatok?
F. C.: 16 kazetta volt összesen, ami kb. 16 órát jelent.
T: A vágás során mi volt a legnehezebb?
D. L.: Meg kellett tanulnunk egy új szoftvert, ami teljesen másképp működik, mint amit eddig használtunk. Most Avidban vágtunk, amit vágók fejlesztettek, nem informatikusok, ezért más a logikája. A leadás előtti napon meg is ijedtünk: nem találtuk az addig megvágott anyagot, mert nem ismertük eléggé a programot. Mire megkerült, megizzadtunk rendesen.
T: A producer mennyire vesz részt a film készítésében azon túl, hogy megszerzi a pénzt? Részt vesz a forgatáson is, esetleg a vágásnál?
Sz. J.: Nos, abba nem mennék bele, hogy máshol mennyire szól bele a producer a film készítésébe, és milyen szinten vesz részt az alkotói folyamatban, az ötlettől a filmig. A Kakukk esetében mindkét Argós producer (Lakatos Róbert és Szántai János) A-tól Z-ig jelen volt (Muhi András Inforgos producer csak azért nem, mert nem tartózkodott Erdélyben a forgatás idején), viszont a filmkészítésbe nem nagyon kellett belebeszélnünk, ugyanis Cecília az esetek elsöprő többségében tökéletesen elboldogult nélkülünk.
Voltak ugyan olyan helyzetek, amikor a rendezőnő fizikai adottságai miatt vált tehetetlenné. Az történt ugyanis, hogy egy bizonyos jelenetben valakinek Hatházi András fenekét kellett alakítania, és, noha meggyőződésem, hogy Cecília habozás nélkül kölcsönözte volna a sajátját, kétségeink voltak afelől, hogy a végeredmény meggyőző lett volna. Így esett, hogy az egyik producer vállalta a body double (testdublőr) szerepét, hadd legyen ebben a szövegben titok, hogy melyik – a kedves néző nézze meg a filmet, aztán vesse össze az emléket a két producer eredetijével.
T: Mik a további terveid?
F. C.: A legközelebbi tervem az, hogy leállamvizsgázzak februárban. Ezenkívül van egy pár filmtervem, de ezekre még támogatást kell szereznünk. A legvalószínűbb, hogy legközelebb egy dokumentumfilmet fogok készíteni, mert van egy nagyon kedvemre való téma, amit már régóta halogatok, ugyanakkor talán a dokumentumfilm az, ami legkevésbé függ az anyagi forrásoktól.
Fotók: Nagy Boglárka
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!