2019. május 21. keddKonstantin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Abszurd filmvariációk a Sapientia diákjaitól

K. R. 2008. április 14. 16:52, utolsó frissítés: 16:25

"Úgy világítottam a filmemben, hogy édesapámat megkértem, álljon oda az autóval". #b#Sorozatban közöljük a kalap-filmeket#/b#.



Volt egy pár hét a Sapientia - EMTE diákjainak életében, úgy egy évvel ezelőtt, amikor három film-fotó-médiás évfolyam diákjainak körében egyetlen közös téma volt: a kalap.

– Érkezett Balogh Zsolt tanárunk Pestről a Coronával, és éjszaka, az állomástól a belváros felé vezető útján talált egy kalapot – meséli Oláh-Badi Levente, az EMTE negyedéves hallgatója. Ez beindította a fantáziáját és, még ő sem tudta, hogy miért.

Így elhozta nekünk az órára és azt a feladatot adta, hogy mindenki erről a kalapról készítsen egy örkényi abszurdot, ami a tavaly végzett diákok feladatának a továbbgondolása. A mi filmjeink azonban nem Örkény-adaptációk, hanem saját történetek. A kalap történetéről szólnak, hogy ki viselhette, hogy került az utcára, vagy egyszerűen a kalap témából kiindulva egy rövid szkeccs, abszurd megfogalmazásban.

A technika nem számított, csak a sztori. Azt mondta a tanárunk, hogy ha kaputelefonnal vesszük fel tiszta sötétben, az is jó, csak jó történet legyen benne.



kapcsolódó:
>> A 2007-ben végzett diákok Örkény-adaptációi >>


Mesélj a filmek forgatásáról...

– Nagyjából mindenki utólag látta a másikét, nagyon kis csoportok működtek csak együtt, nem úgy volt, hogy mindenkiét megvitattuk volna. De az eredményeket látva talán pont ez volt a feladat előnye, mert mindenkinél annyira másként jelent meg az abszurd, hogy a legtöbbnél szerintem már az is kérdéses, hogy egyáltalán beletartozik-e a kategóriába. Ebből is látszik, akkora szabadságunk volt, hogy ez a krerativitás javára dőlt el.

Ami a gyakorlati dolgokat illeti, mindenki a zsebében turkált egy nagyot, és még így is hihetetlen kiadás volt a forgatás, mert valahogy meg kellett köszönni azoknak is, akik segítettek. Tehát ajándékok vásárlásától világításig nagyjából mindent "házilag" oldottunk meg, például én úgy világítottam a filmemben, hogy édesapámat megkértem, áljon oda az autóval, és lámpázzon.

De még így is nagyon kevés a világítás az egészben, mert nem akartam amerikai éjszakával megoldani a jelenetet (éjszakai felvétel készítése nappali fényben). Dehát a technikai minőséget hiába is kérnék számon, mert az nem rajtunk múlott.


A te filmedet már több helyen is láthattuk nyilvánosan. Honnan jött az ötlet?

– Ez a film igazából azt akarta elérni, hogy az ember miután megnézi, a hideg rázza ki attól, hogy valami baj van a hétköznapi környezetünkkel, a világ díszletei valahol nagyon nem stimmelnek, az életünk néha nagyon eltér a normalitástól. Persze ez az egész nem egy világot megváltoztató stílusban, vagy szándékkal történt.

>> A filmet megnézheted itt >>

Két rövid helyzetet olvasztottam össze, ezek igazából kicsit heterogén dolgok. Ami összeköti őket, az éjszaka végigmenni (kalapban) egy teljesen normálisnak tűnő, de korántsem normális világban. Az egyikben egy házaspár megy haza az operából valamikor a múlt században, és talál az utcán egy autót.

Közben persze egy borzalmasan abszurd dologról beszélnek, ami sejteti, hogy az idő itt nagyon öntörvényűen működik, és, végül – tulajdonképpen teljesen érthető okból – elmenekülnek. Ezt követi két gengszterfilmekből kölcsönzött figura, ők is egy irtó bolond helyzetbe kerülnek.


A filmek legnagyobb részében te vagy a főszereplő is...

– Van legalább három-négy film, amiben nem én szerepelek. Szerintem ez inkább azért alakulhatott így, mert én az enyémet viszonylag hamar leforgattam, elejétől kezdve nagyon foglalkoztatott a dolog. Így amikor már kicsit ilyen pánikhangulatban forgatta mindenki a magáét, akkor én mindig kéznél voltam és tudtam segíteni.

Oláh-Badi Levente (Badi) Zágoni Bálint <i>Kalapfa</i> című filmjébenOláh-Badi Levente (Badi) Zágoni Bálint Kalapfa című filmjében


(Biztosan a reakciómat látva teszi még hozzá nevetve) : Persze biztos láttak bennem hipertehetséget is, mert eddig beváltam, s mondták, hogy Badi, jó színész vagy, sokoldalú, meg minden. Játszottam öreget is, meg parasztot, meg mindenféle szerepet. De azért volt egy praktikus oldala is a dolognak.


Játszottál Balogh Zsolt egy filmjében is, A veinhageni rozsabokrok-ban. Érdekel a filmszínészet?

– Hát, lehet, hogy van amit el tudnék játszani, de biztos nem lesz belőlem egy Robert de Niro vagy Al Pacino. Képzettségem az semmi nincs, ösztönösen alakítok, minimalistán, tehát nagyrészt magamat adom. Nincsenek nagy színészi ambícióim, megsúgom neked, nem is szeretem a színészkedést.

Szerintem bohéméletet fogok élni, mint egy ügynök, bekopogok mindenhova és próbálom eladni magam. Aztán ahova sodor a szél, oda be fogok illeszkedni. Álmaim viszont sokkal nagyratörőbbek vannak, azok tényleg akkorák, amekkorát nem szégyellek. Rendezéssel szeretnék foglalkozni, ez az egyik álmom.


A diplomafilmed miről szól?

– Azt hiszem, tőlem szokatlan módon egy sokkal komolyabb dolog lesz, poénkodások nélkül szeretnék erről a bulizós, sokszor nemtörődöm egyetemista életformáról egy rövid kis szkeccset készíteni, amit nap mint nap éltem, éltünk jópáran. Ez a nemigazán anyukáink által elképzelt, kicsit utópista-egyetemista élet lenne a lényeg, de van ebben is abszurd persze, mert az nagyon vonz.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS