2017. december 17. vasárnapLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ránézel, és látod, mi van rajta – Ferenczy Botond kiállítása

Fülöp Noémi 2008. április 15. 13:43, utolsó frissítés: 12:12

Az Insomnia falán képregényfigurák szólnak be, és furcsa kis fekete lábas csávók nyüzsögnek – inkább szörnyecskék, mint medúzák.




Pop art, street art – Ferenczy Botond stílusát nehéz néhány szóban megfogni. Szubkultúra? A művész szerint nem sorolható be egyikbe sem. “Mindenki oda érzi, ahová gondolja” - mondja. A blúzán Félix, a macska mosolyog egy kitűzőről.


“A munkáim olyanok, hogy ránézel, és látod, mi van rajta, nincs előzetes elképzelés, nem absztrakt vagy nonfiguratív munka van a falon. Amiket itt látsz, azok olyan karakterek, vagy rajzok, amiket az emberek ruházaton viselnek – népszerű figurák.”

Ferenczy Botond blogja >>


A városban az terjed: az Insomniában mangát festettek a falra – de a Hello című kiállítás képei inkább európaiak, leszámítva néhány japán jellegű, kimonós kislányt. Nem mintha Ferenczy Botond nem foglalkozna mangával is – erre a nemrég Bukarestben megnyitott One Shot című kiállítása is bizonyíték.


A szörnyikékkel általában gyerekszobákat népesít be – amellett persze, amit a kis megrendelő kér. “Ők biztosan megértik. Amúgy sincs megértenivaló a munkákon, a gyerekekhez viszont közel áll.”

Az első gyerekszobát egy három- és egy hatéves, bukaresti kislánynak készítette megrendelésre. “Úgy történik, hogy leülök a klienssel, megdumálom, hogy mi van, aztán megismerem a gyerekeket, leülök velük is dumálni. Végül az anyagi részét megbeszélem a szülőkkel.

Aztán kirajzolom – vagy úgy, hogy hagyom helyenként, hogy a gyerekek folytassák, vagy az egészet egyedül. A gyerekszobákat a gyerek alakítja, azt rajzolom, amit választ – ha pónilovat, akkor pónilovat.”


Ferenczy Botond a gyerekszoba-tervezésen túl is szívesen foglalkozik kicsikkel. Gyerektáborokban tart foglalkozásokat: az egyikben üres kockákba rajzolt egy-egy szóbuborékot, egy vonalat, egy hullámot, aztán arra kérte a gyerekeket, folytassák a megkezdett rajzot. “Minden kockának sztorija kellett legyen – egész jó dolgok jöttek ki, amiket aztán felhasználtam a munkáimban.”

“Hogyha egyszerűen csak odateszed rajzolni a gyereket, megunja egy idő után. De hogyha odaülsz mellé, együtt rajzoljátok, mesélsz közben, akkor élvezi, és ő mondja, hogy akkor rajzolj oda még egy valamit. Közben észre sem veszi, hogy eltelt egy óra.”

Foglalkozik a szó általánosabb értelemben vett lakberendezéssel is, vagy irodák, üzletek, kávézók, klubok beltéri design-jával. Kolozsváron ő rajzolta tele az Outwear, az American Experience, az Enshop, illetve több bukaresti üzlet falait.


De az ő munkája a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem legutóbbi felvételi tájékoztatója és plakátja is. “Meglepett, hogy lemondtak az egyetem vagy a diákok fotóiból összeálló image-ről. Két-három évvel ezelőtt is felajánlottam, hogy terveznék nekik ezt-azt, de akkor még nem működött.”

A Sapientiás megbízatást egyébként egy barátjával együtt készítette el – a közös munka cseppet sem kirívó eset, a szerzői jogokon pedig nem vesznek össze. Még akkor sem, ha éppen egy kiállításról van szó. (Hasonló közreműködés a graffitiseknél, de a new media-művészeknél sem ritka.)

Három-négy éve kezdett falra festeni, a képregényrajzolást viszont régebb kezdte. A Ion Andreescu Egyetem grafika-szakára készült diplomamunkája 90 kockából álló, ugyanazokkal az állat-karakterekkel több rövid történetet bemutató sorozat volt.


Nemsokára Szentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen is lesz kiállítása, ugyancsak kocsmákban, teázókban – ezeknek a megszervezésében menedzsere is besegít. “A kiállításaim egy részével az a baj, hogy a falat összekötöm a munkával, akár itt is, amit aztán a kiállítás után lefestenek.”

Az Insomniában is arról szólt a megegyezés, úgy adja vissza a falat, ahogy kapta – végül pedig a tulajdonosok két héttel meghosszabbították a kiállítás időtartamát. A költségekbe szponzorok: korábbi megrendelői is beszállnak.


A kiállítások megnyitója sem konvencionális, a beszédek helyett inkább a zenén van a hangsúly – az Insomniában például a Tilos Rádió egyik DJ-je rakta a zenét. “Jól kiválasztott, kényelmes zene kell legyen, amire lehessen beszélgetni, és mindenki jól érezze magát – inkább elektrós stílus.”

Ferenczy BotondFerenczy Botond

A szó szoros értelmében vett képregényekre ma már nem jut ideje. Szabadidejében kutyájával, egy basset-hounddal foglalkozik, vagy útra kel. “Befejezek egy nagyobb projektet, aztán elutazom valahová egy-két hétre.” Kedvenc helyei Budapest és London – a hangulat miatt: nem a tájak, a természet szépsége, hanem az emberek, az ottani művészet, stílus vonzza.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS