2017. június 28. szerdaLevente
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az első film a szászokról: A lefejezett kakas

Fülöp Noémi 2008. április 21. 17:15, utolsó frissítés: 16:29

Exitus, mint a végzős osztály táncos teadélutánja. Vagy mint az erdélyi szászok nyolcszáz éves történelmének vége.




A magas háztetők között megreked a levegő, minden életet egy-egy ablakból kikandikáló macska jelent. Egy félig nyitott, vascirádákkal díszített, óriási fakapu mögött cserepekben dédelgetett miniatűr kertecske sejlik fel, egy öregasszony, egy öregember. Alig jár erre autó, az egyetlen hang a felhőtlen kék égen cikázó madarak vijjogása.

Hiába lakott minden ház, mégis elhagyatottnak tűnnek az utcácskák, rég elköltözött lakók hátramaradt díszletének. Lehet Brassó, vagy Nagyszeben, vagy Segesvár egy csendes nyári délutánon. A szászok úgy tűntek el ezekből a városokból, hogy alig vette észre valaki, legfeljebb az tűnhet fel a felületes szemlélőnek, hogy jó néhány erdélyi helységnek német neve is él a köztudatban.

Eginald Schlattner alacsony, fehér hajú, vastag keretes szemüvegű evangélikus pap bácsi. A maradék tizenhétezer szász egyike, aki nem volt hajlandó emigrálni, ma is ott lakik Nagyszeben mellett, Veresmarton. Az első regénye az erdélyi szászok utolsó óráiról szól. Meg sok minden másról: felnőtté válásról, szerelemről, háborúról és Isten kereséséről.


Radu Gabrea és Eginald Schlattner

De ha a Radu Gabrea rendezte filmről van szó, Schlattner maga inti a nézőközönséget: vonatkoztasson el a regénytől. Azt mondja, ő mindig megkönnyezi ezt a filmet. Én is mindig megkönnyezem, bár eddig csak kétszer láttam.

Elfogult kritikus vagyok, Brassóban születtem, félig-meddig ott nőttem fel, megmutatták nekem Honterus szobrát, a szászokról hallva gyerekkorom óta körvonalazatlan hiány- és veszteségérzetem támad.

Váratlanul ér, amikor az író azt mondja: a magam korosztályát, tőle számítva a harmadik nemzedéket minden országban meghatotta ez a film – de különösen a jeruzsálemi vetítésen. A zsidó fiatalok földrajzi vagy történelmi koordinátáktól függetlenül magukénak érezték az erdélyi szászok sorsát.

A végzet a filmben Mailat, a próféta (Dorel Vişan) jövendöléseiben konkretizálódik: az ő nyolc évszázaduk véget ért, nemsokára el kell tűnniük ebből az országból. Azt már Gabrea teszi hozzá a kolozsvári vetítésen: nem boldogok ott, ahová kerültek, röghöz kötődő emberek a szászok. Aztán a második, Németországba születő nemzedék majd elfelejti az egészet.

A lefejezett kakas főhőse, Felix Goldschmidt (David Zimmerschied) – önéletrajzi ihletésű figura, érzékeny, intelligens, művelt fiú. Legjobb barátja, Hans Adolf Bediner (Axel Moustache), a kéményseprő fia elárulja Felixet, hogy a helybéli Hitlerjugend-alakulat élére kerülhessen.

Gyerekkori szerelme, a zsidó Gisela Glückselig-gel (Alicja Bachleda-Curus) egyik napról a másikra lesz osztálytársból ellenséggé. Alfa Sigrid (Iona Teodora Iacob), a kékvérű Binder család sarja attól függően szerelmes Felixbe vagy Adolfba, hogy a két fiú harcában éppen melyikük marad felül.

Az apuka nem hajlandó zsidóellenes feliratot kitenni üzlete kirakatába, és segíti a menekülésben Gisela apját. A nagynéni megrögzött náci, hisztériáig fajuló jeleneteket rendez, amikor úgy véli: a család többi tagja nem veszi eléggé komolyan az ideológiát.

Gálavetítés a Győzelem moziban

A folyóparti strandon sétáló család három nyelven köszönget, mindenki a maga társadalomban elfoglalt helyéhez illő formulát kapja. A cigánygyerekek sárral dobálják Felixet és Adolfot, de Alfa Sigriddel jóbarátok. Az apa nélkül maradt Glückselig család a bordélyház udvarában húzza meg magát, Felixet a Hitlerjugend vezetője vonja felelősségre, amiért meg meri látogatni őket.

1944. augusztus 23-a van: a végzősök exitusa, táncos teadélutánja zajlik. Eldől Felix és Adolf harca, Gisela újra megtalálja a helyét az osztálytársai között, a náci nagynéni pedig elmenekül egy katonával. Románia pedig a szövetséges hatalmak mellé áll, így a szászok egyik napról a másikra a rossz oldalon találják magukat.

Fogaras (Schlattner szerint) az erdélyi Macondo: van is meg nincs is, mese és valóság egyszerre. Azáltal, hogy a jeleneteket Segesváron, Nagyszebenben, Szászmedgyesen forgatták, a filmbéli Fogaras az összes erdélyi szász város mozaikképévé válik.

A szászok németül, a románok románul, a magyarok magyarul beszélnek, de anyanyelvén kívül mindenki beszéli a másik két nyelvet is. A szászokkal együtt ez is eltűnt Erdélyből. Mint ahogy eltűnt a folyóparti strandon tetőtől talpig felöltözve, fehér kerti székekben üldögélve diskuráló polgárok világa is.

Csak a madárvijjogás maradt és a szűk utcácskákban rekedt déli napfény, amíg valaki fel nem fedezi, és nem változtatja turistalátványossággá ezt is.



MultikultRSS