Dokfilmek Csíkban: ebédszünet és felirat nélkül
Plájás Zonga 2008. május 19. 14:36, utolsó frissítés: 14:02„Kis pénz, kis foci”- értékeli a diákzsűri egyik tagja az 5. FILM.DOK Magyar-Román Dokumentumfilm Fesztivált. Minden hiányosságra, bakira az egyetlen és kizárólagos válasz a „közel fele költségvetésből” lesz.
Az önkéntesek serege helyett mosollyal és pálinkával fogadtak, akárcsak egy jó kis házi-buliban. Ebből a hangulatból még a csúcsidős tömeg sem tudta kimozdítani a Fesztivált.
Farkas György fesztiváligazgató: „Igazából úgy érzem, hogy egy kicsivel vannak többen, mint tavaly. Nem sokkal többen, és ha összehasonlítom a tavalyelőtti fesztivált a tavalyival, akkor a kettő közötti különbség sokkal nagyobb, mint a tavalyi és az idei között. Ez valószínű annak is köszönhető, hogy már a tavaly is sikerült a médián keresztül annyira eljutnunk a csíkszeredai és a Csíkszereda környékén élő filmbarátokhoz, hogy ők már a tavaly is itt voltak a fesztiválon. Nem tudtuk igazán bővíteni ezt a kört, mert nem volt erre gazdasági keretünk.
Majdnem fele költségvetésből gazdálkodik a fesztivál, mint tavaly és nyilván azzal tud egy fesztiváligazgató közönséget toborozni, ha fiatalokat von be, esetleg különböző szakegyetemeket keres meg. De ahhoz általában szállást kell biztosítani, és ezek komoly költségek. Természetesen ha még lesz film.dok valaha, akkor ezzel foglalkozni fogunk.” (folyt köv.)
Domokos János zsűritag: "Ez a fesztivál nagyon-nagyon jó lehetne. A magyar-román fesztivál nagyon jó ötlet, csak épp a jóég tudja, hogy miért nincs elég román film. Így pedig tulajdonképpen nincs is verseny. Ez a fesztivál valójában a Filmszemlének egy ilyen handicap futama, vagyis részben azok, akik onnan kimaradtak, újra versenyezhetnek azokkal, akik részt vettek a magyar Filmszemlén. Ami nagyon nem jó.
A román film azért kellene, mert az valami más, mint a magyar dokumentumfilm. Ennek az egész ötletnek az erdélyiség az alapja, vagyis a kultúrák egymás mellett élése, cseréje és behatása. Ez lehetne az igazi. Ehelyett sajnos ezen a fesztiválon nem ez van, és reméljük, hogy ez semmi más, mint az idei szűkös anyagi keretek következménye. Reméljük, hogy jövőre ez a része sokkal összefogottabb lesz.
A filmekkel a helyzet ugyanez. Én ezeknek a filmeknek a felét már láttam a magyar fesztiválokon... és nincs kiemelkedő magyar dokumentumfilm. Van egy jó közepes vagy közepesnél jobb átlag, meg persze vannak a gyengék, nyilvánvaló, de egyszerűen nincs ezek közül magasan kiemelkedő dokumentumfilm. Ez erre a versenyre is, de általában is jellemző a magyar dokumentumfilmekre.
Ezekre a filmekre is jellemző a percdíj szerű vágásmód: az ötven percet mindig meg kell valahogy közelíteni. Nem is értem, hogy miért nem csinálnak az alkotók egy verziót a televíziónak, mert ugye van egy olyan kiváltságos helyzet, hogy a Duna Televízió meg a Hír TV lead dokumentumfilmeket. Például a Hír TV-nek a dokumentumfilm-sávja az 50 perc, tehát 52-54-percig fogadnak el nagyobb filmeket. Ez lehet lazább, mert a tévé eleve egy lazább műfaj. A néző kimehet kávét csinálni, és amikor visszajön, még mindig tudja, hogy hol tart a dokumentumfilm.
Emellett lehetne csinálni egy moziváltozatot, ami sűrűbb és dinamikusabb, és nem kezd el feszengeni a néző, hogy miért kell ilyen hosszan bemutatni valamit. Ne érts félre, nem a lassúság ellen beszélek. A dramatikus lassúság, ami fel van építve, egy nagyon fontos kategória a filmben. És habár lassú a film, de mégis nagyon feszült.
Ilyen például a Bálint Arthur Poros Öltöny című filmje, amiről zárójelben még mindig azt gondolom, hogy van egy olyan része, amit még nyugodtan megvághatott volna, de az eleje meg a vége, különösen az első egyharmada nagyon gyönyörű a maga feszült és élvezhető lassúsággával. A dinamikus vágás épp hogy nem enged be az atmoszférába. A lassú képeknek az a hatása, hogy bent tudok lenni. Tehát azt tudnám mondani, hogy habár a filmidő és a valósidő nem ugyanaz, a lassú filmek esetében ugyanazt a valóságot élem át, mint a szereplő.
Erre egy ellenpélda a Csempelevél című film, ami egy jó film, de egy hihetetlen vágási szoftvert eresztettek rá a filmre. Ettől egy nagyon izgalmas képi világ alakult ki, de ez inkább képzőművészeti jellegű, tehát filmes képi élményt ad. Miközben film-levélként a főszereplő monológját halljuk, mögötte képek milliárdja fut.
Továbbá vannak fesztivál-filmek és vannak nem azok. A dokumentumfilm ennél sokkal több, hiszen hol maradnak az antropológiai filmek? Például ott van a Benedek doktor csodakútja, ami egy nagyon szépen megcsinált film, de nem annyira látványos. A fesztiválos filmnek esztétikusnak, élvezhetőnek, frappánsnak és hatásosnak kell lennie, de ez a dokumentumfilmeknek csak egy kis része. Hiszen vannak a részletező, leíró vagy dokumentáló filmek, amik lehet, hogy nem annyira látványosak, de szakmai szempontból legalább annyira fontosak.”
A három tagú diákzsűri alapvetően elégedett a szervezéssel, csupán az ebédszünetet és a feliratokat hiányolja. Illetve azt, hogy nincs lehetőség teremtve a jelenlevő alkotókkal való beszélgetésre vagy a filmek szakmai értékelésére. Pedig Ági szerint a válogatás jobb, mint a Szemlén.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!