2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Magma projekt: kortárs kiállítótér indulna Sepsiszentgyörgyön

B. D. T. 2008. május 23. 09:27, utolsó frissítés: 2008. május 22. 15:13

Nem kell fizikailag Budapesten lenned, hogy részt vehess a kortárs képzőművészeti vérkeringésben – messenger-interjú Kispál Attilával és Vetró Barnabással.



A Szentgyörgy-napi vásári forgatagban rendhagyó akciónak lehettek tanúi a sepsiszentgyörgyiek és az arra vetődő látogatók: fiatal képzőművészek 18 féle, több mint 12 ezer példányban kinyomtatott képeslapot osztogattak mindazoknak, akik időt szántak arra, hogy végigböngésszék a kínálatot, másrészt egyáltalán elhitték, hogy mindez ingyen van.


A Not For Sale fedőnevű projekt keretében

a Gyárfás Jenő Képtár Panteon termében kiállított, háromszéki kortárs képzőművészek által tervezett képeslapokat “szivárogtatták ki” ily módon az utcára.


Bevásárlókosár a képtárban: bele kellett nyúlni, és válogatni <i>(Kispál Attila fotója)</i>Bevásárlókosár a képtárban: bele kellett nyúlni, és válogatni (Kispál Attila fotója)


A kezdeményezők azonban nemcsak hébe-hóba, alkalomszerűen megszervezett akciókban gondolkodnak. Vetró Barnabás és Kispál Attila álma az, hogy legyen végre Kovászna megyében egy olyan kiállítótér, ahol bemutatkozhatnának a kísérletező szellemű alkotók.

Baji és Kispi a tavaly ősszel az ETNA Alapítvány társszervezésében, zömében szentgyörgyi fiatal alkotók munkáit bemutató Maybe 2.0 kiállítás és szimpózium után dolgoztak ki egy tervezetet erről. Partnerük a Kovászna Megyei Művelődési Központ (lásd Magma-projekt című keretes írásunkat a cikk végén).

Addig is, amíg székhely lesz, alternatív helyszíneket keresnek rendezvényeiknek, illetve on-line lehet követni a csoport akcióit a magma.maybe.ro-n, illetve Baji blogján.


Transindex: – Most hol áll a Magma projekt? Szerintetek mikorra lesz belőle konkrétan is valami?

Baji: – A választások miatt stagnál. Az általunk kiszemelt épület felújítása ugyan a régi tervek szerint halad, amennyiben a változtatási javaslatainkat követve elkészül, akkor az idén ősszel nyithatnánk. Nekünk Demeter Jánossal (Kovászna megyei RMDSZ-es tanácselnök, akit most nem jelölt újabb mandátumra a szövetség, elvileg alelnök még lehet – szerk. megj.) van kapcsolatunk, szóbeli megegyezésünk, akinek nagyon tetszik az ötletünk.

Az épületbe, a volt Bazár-soron eredetileg irodákat terveztek, amely a Kovászna Megyei Gazdasági és Területfejlesztési Egyesületnek (ADETCOV) adott volna otthont. Nekünk meg a volt BNR épületét ajánlották kiállítótérnek, de az alkalmatlan erre a célra. Így a cserét javasoltuk, amellyel egyetértett mindenki.

A tervezett székhely: Szabadsag tér, Sepsiszentgyörgy, a Tamási Áron Színházzal átellenben <i>(Kispál Attila fotója)</i>A tervezett székhely: Szabadsag tér, Sepsiszentgyörgy, a Tamási Áron Színházzal átellenben (Kispál Attila fotója)


Most az a helyzet, hogy belassultak a dolgok. És nem rajtunk múlik... A megyei tanácselnök-jelöltekkel beszélgetve, pozitív hozzáállást tapasztaltunk, ezért bízunk benne, hogy a választások után is folytatható a Magma projekt.


Amúgy a megyei tanács finanszírozza a felújítást?

B: – Igen, valamint a működési költségeket is biztosítanák.


Meséljetek arról, miért tartjátok fontosnak egy hasonló kiállítótér berendezését?

B: – Induljunk ki abból, hogy a megyében 1992 óta nincs kortárs képzőművészeti kiállítótér. Ott van ugyan a képtár, amely néhány kivételtől eltekintve inkább tradicionálisabb vonalat képvisel. Ezzel a város, sőt a megye csak törlesztené régi adósságát a kortárs művészet befogadói előtt.


Arra próbálok utalni, hogy jelenleg az a tendencia, hogy az emberek egyre kevesebbet járnak színházba, képtárba satöbbi... szóval, hogy akarjátok őket meggyőzni arról, hogy fontos egy ilyen kiállítótér, másrészt hogy akarjátok oda becsalogatni őket? A kortárs művészet befogadói amúgyis egy elég szűk rétegnek számít…

B: – Részben úgy, hogy mi is kimegyünk az utcára, lásd a képeslap-osztogató akciót. Ezért is fontos olyan helyiséget megszerezni, amelynek nagy ablakai nyílnak az utcára, hogy mintegy beszippantsa a nézőt a kiállítótérbe. A földszinten a Magma kapna három teret: kiállítóteret, médiatékát (katalógusoktól művészvideókig minden), és egy irodát. A pincében is három tér lenne az állandó kiállításra, kortárs művészek munkáinak gyűjteményes bemutatására.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Kispiék részben ahhoz a feltételhez kötötték hazaköltözésüket, hogy létrejöjjön egy saját kezdeményezésű kortárs képzőművészeti kiállítótér. Mi már régóta szervezünk kulturális eseményeket, és mindig gond volt a helyszínnel. Én Kézdin is próbálkoztam, de nem jött össze. Kispiék tavaly jöttek haza, én 2006-ban költöztem ide... az első közös akciónk a Maybe 2.0volt.

Amúgy a sepsiszentgyörgyi színházra nem érvényes az általad említett tendencia, világszínvonalú produkciókat mutatnak be teltházas közönség előtt.


Kispi, te merre jártál, miket csináltál és miért döntöttél úgy, hogy hazaköltözöl?

Kispi: – 1996-tól budapesten tanultam. Először egyéves dokumentumfilm-kurzust végeztem el a Fekete Doboznál, utána egy kétéves fényképész szakmunkás képzőt, és 2000-től pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakára jártam. Azért jöttünk haza a párommal, mert befejeztük a tanulmányainkat.


Nem gondoltad, hogy Magyarországon maradva szakmailag több lehetőséged lett volna megalapozni a jövődet?

K: – Sem több, sem kevesebb, ez mindig az egyénen múlik. Nem kell ahhoz fizikailag ott lenned, hogy részt vegyél a kortárs képzőművészeti vérkeringésben. Megvannak az információs csatornák, levlisták, barátok, kiadványok (Balkon) stb... időközönként ha elutazik az ember és megnézi az addigra kiválasztott kiállításokat, az éppen elég.


Meg tudtok élni Szentgyörgyön képzőművészként? Általánosabban: meg lehet élni Székelyföldön képzőművészként?

K: – Persze, hogy nem. De nem mindegy, hogy a főmegélhetést miből biztosítod. Ha egy mód van rá, akkor a kultúra közelében kellene maradni, különben az történik, mint egy csomó barátommal, hogy elmentek dolgozni cégekhez (designernek stb.) és egyszerűen nem marad idejük azzal foglalkozni, ami miatt hajdan képzőművészeti egyetemre felvételiztek. Tehát marad az oktatás, kurátori szerep vagy művészeti élet szervezése.

B: – Communitas-ösztöndíjasok vagyunk, én a Cimborának is bedolgozom. Mielőtt Sepsiszentgyörgyre költöztem a barátnőmmel az egyetem után, Kézdivásárhelyen tanítottam.

A volt árvaháznál egy műhelyt vezettem, ahová fogyatékkal élők és hátrányos helyzetűek jártak: rajzoltunk, festettünk, lenyomatokat készítettünk. Azt sajnálom, hogy nem csinálom már. Kézdin még betanítok, közben grafikai anyagokat tervezek a Diakóniának.

B & K: – Mi a Magmában szeretnénk dolgozni.


Nem az a gond, hogy jelenleg még nem tartunk ott, hogy "piaca" legyen a kortárs képzőművészetnek... nincs ott a gazdasági helyzet, hogy legyenek gazdag emberek, akik megengedhetik maguknak a mecénáskodást?


K: – A Magma nem lenne galéria, ahol műkereskedelemmel is foglalkoznak, hanem kiállítótér. Amúgy szerintem vannak gazdag emberek, akik mecénáskodhatnának, de ők maguktól nem vásárolnak, nem támogatnak, nekik mindig is megmondták a kritikusok, hogy mit tegyenek. Ha úgy tetszik, el is jutottunk egy másik fő problémához, vagyis hogy nincs hivatásos kortárs képzőművészeti elemző Sepsiszentgyörgyön.


Pedig az országban van művészettörténeti képzés.

K: – Van, több kollégám is végzett ott, de nem a kortárs képzőművészet a szakterületük, nincs aki írjon szakszerűen az eseményekről. Ezert lassan mi fogunk klaviatúrát ragadni, és megírni néhány dolgot, mint ahogy Ütő Gusztáv teszi az akcióművészet kapcsán, különben marad a visszhang nélküli állapot vagy a félreértelmezés (amellyel amúgy nincsen probléma, hiszen az is egy fajta értelmezés).

Amúgy a befogadókról annyit, hogy Bocsárdi is kitermelte a közönségét, most éppen felnőtt az a generáció (magamat is beleértve), aki érti és élvezi az előadásait.


Tehát az egész módszer kérdése. Például az utcai képeslap-akció is ilyen volt.

K: – És még vannak terveink, hogy hogyan rázzuk fel őket.


Mesélj!

K: – Az nem lenne hatékony, ha előre elmondanánk, hogy mivel akarunk hatást gyakorolni a szentgyörgyiekre (nevet)


Baji és Kispi a Not For Sale/Nem eladó kiállítás megnyitóján <i>(Kispál Ágnes Evelin fotója)</i>Baji és Kispi a Not For Sale/Nem eladó kiállítás megnyitóján (Kispál Ágnes Evelin fotója)


És látták, hogy ez jó <i>(Kispál Attila fotója)</i>És látták, hogy ez jó (Kispál Attila fotója)


Szent György-napi válogatás
<br />
<i>(Kispál Attila fotója)</i>Szent György-napi válogatás
(Kispál Attila fotója)
Hogy értékelitek: elértétek a Not For Sale akcióval, amit akartatok?

K: – Részben. Ugyanis mivel Szent György Napokon került támogatás, hogy megvalósítsuk, sajnos a nagy dömpingben egy kicsit elveszett, persze látható volt még a kiállítás május 12-ig (és látogatták is), de talán jobb lett volna, ha nem ezen a népünnepélyen rendezzük.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban pályáztunk a városi kulturális bizottsághoz, de visszautasítottak azzal az indokkal, hogy nem elég közösségi pályázat. Ez persze röhejes, 18 képzőművész 12 ezer képeslapját kívánta szétosztani ingyen, és ez nem közösségi, hát ennyit a hasonló testületek szakértelméről. Ilyen körülmények között kell itt dolgozni.


A megnyitóbeszédben úgy fogalmaztál: "őrizzék tisztelettel az első sepsiszentgyörgyi művészképeslapok példányait"... ez azt jelenti, Not For Send?

K: – Hát egyet tartson meg, ha akar, de jó az észrevétel.

Ütő Gusztáv alkotása
<br />
<i>(magma.maybe.ro)</i>Ütő Gusztáv alkotása
(magma.maybe.ro)
>> Az összes képeslap megtekinthető a magma.maybe.ro-n >>

Szóval el tudjátok képzelni azt, hogy János bácsi elküldi exkatonatársának két megyével arrébb mondjuk az Ütő Gusztáv képeslapját?

K: – Abszolúte. Pont annak a képeslapnak a kapcsán az utcai osztogatáskor beszélgettem egy bevallása szerint kommunista elveket valló bácsival, és kifejtette, hogy mennyire nem tetszik neki. Majd a beszélgetésünk végén úgy vált el tőlünk, hogy nem is annyira rossz.


Úgy tűnik, ez a szemtől-szembe módszer a hatásos?

K: – Igen, ezért is volt nagyszerű a képeslapok utcai szórása. Az volt az érdekes, hogy többen nem hitték el, hogy ingyen van. Volt, aki fizetni akart. De többen oda sem merészkedtek, mert úgy gondolták, valami trükk van és a végén úgyis kell fizetni. Tehát nem könnyű valamit ingyen odaadni.


Miért nem a szórólaposztogatókhoz hasonlóan álltatok egy-egy sarkon, és az arrajövőknek a kezébe nyomtátok?


K: – Eredetileg mi is úgy gondoltuk el, de annyira sokféle képeslap volt, hogy nem lehetett volna megnézni őket. Fontos volt az is, hogy azt vigye el mindenki, amelyik tetszik neki, nem akartunk szemetet generálni.

B: – A következő eseményünk ideiglenes munkacíme: "Hot Pixels", nemzetközi alkotók videomunkáinak kiállítása Szentgyörgyön, idén ősszel. Ha megkapjuk rá a támogatást.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS