2017. december 16. szombatEtelka, Aletta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Akcióművészet, a jóféle pálinka

Bakk-Dávid Tímea 2008. július 18. 09:58, utolsó frissítés: 2008. július 17. 17:41

A közönség, mint a jó dzsesszzenészeknél is, a koncert közben alakítja a művet. Fotók és villáminterjú Tusványos első performanszán.




Erdélyi városok tereiről, épületeiről készült nagyméretű fotókra lehetett csütörtökön rajzolgatni a Metrion művészsátorban. Volt, aki virágokat, fákat pingált egy-egy zöldövezet nélküli kőkocka- vagy betonsivatag közepébe, mások bajuszt rajzoltak a filctollal a szobroknak vagy a képen látható járókelőket sminkelték ki.







Fésüs Levente sátorfelelős elmondta, az ötlettel eredetileg a debreceni Modemben jelentkeztek, akkor híres festményekről készült reprodukciókra rajzoltatták a látogatókat. "Akkora sikere volt, hogy éjjel háromig ültünk ott, még akkor is jöttek rajzolni, és nagyon vagány dolgok születtek" - meséli. Erre az interaktív kiállításra több erdélyi városból, főként ismerős fotósoktól kértek fényképeket (a kolozsvári fotókat például a Transindex szerkesztője, Kassay Réka készítette).

A telerajzolt képek időnként lecserélődnek, tehát egy-egy városrészlet több verzióban is újragondolható. Az érdeklődők több hullámban jöttek, volt, aki csak a rajzolgatás kedvéért ragadott tollat, mások koncepciót is vittek a dologba - mondta Fésüs.

Kora este a Metrion sátor előtt sor került Tusványos történetének első performaszára is. A meghívott művészek, Ütő Gusztáv, Ütő Kinga és Vetró Barnabás a Háromszéki Akcióművészek Társaságának tagjai.

VárakozásVárakozás




Ütő Gusztáv elkezdi <i>Globalizáció </i>című performanszátÜtő Gusztáv elkezdi Globalizáció című performanszát


A metronómA metronóm


Vetró BajiVetró Baji


Ütő Gusztáv a háromszéki - és romániai - akcióművészet veteránja; a Szent Anna-tónál az 1991-től kilenc kiadást megért AnnART fesztiválok szervezője. A performasz után volt tanítványai és családja társaságában beszélgettünk vele.


Hogyan lehet lemérni egy performasz sikerét?

– A legelső szempont: amikor elkezded a munkát, egyáltalán nézik-e. Ha van közönség, az marhára jó, az mindeképpen ösztönző az akcióművésznek. Hacsak nem a lombhullató fáknak és a fényképezőgépnek készítetted elő. De ilyen esetben, Tusványoson, ahol politikusok párbeszédet folytatnak már 19 éve, és eddig is voltak különféle együttesek, népzene is, de most megjelennek a performerek - ez mindenképpen egy nyitást jelent. Ösztönző volt, hogy jó a közönség: többnyire művészeti iskolások vagy mostani hallgatóim voltak ott a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemről. Tehát hasonló nézeteket valló fiatalok társítanak képzeteket az akciósorhoz, s ez öröm a művésznek. Amikor érzed a tekinteteket, nem látod, nem figyeled, de érzed, és ez ösztönöz. És úgy érzem, sikerült valamennyit átadni a gondolataimból.





Koronazár. SKCEBKoronazár. SKCEB


VisszaforgatásVisszaforgatás






AriadnéAriadné


A leglelkesebb közönség és társalkotóA leglelkesebb közönség és társalkotó


Ütő Gusztáv, performansz utánÜtő Gusztáv, performansz után


Voltak azonban a közönség soraiban olyanok is, akik valóban csak odacsöppentek - egy román bácsi például mindenkitől kérdezgette, mit csinálsz, miért ragaszgatsz kupakokat... Mit tud nyújtani egy táborlakónak a performansz, vagy már maga a tény, hogy megállt megnézni téged, már az eredményként könyvelhető el?

– Persze, az már nagy dolog, ha kérdést tesz fel. Ha egy kérdést jól fel tudunk tenni, az már haladás. Akiről beszélsz, nem biztos, hogy értelmes kérdést tett fel, de ha már elkezdett gondolkodni azon, hogy ugyan mi történik itt, az már egy jó dolog. Már társít képzeteket, már valamilyen szinten asszociál, és hazaérkezve Buzau megyébe elmondja a szomszédnak, hogy láttam egy embert, aki koronazárakat ragasztgatott egy ragasztószalagra, nem tudom, mi lehetett, de volt egy másik ember, aki a hátán kúszott, és egy harmadik, aki piros és fehér hegymászóköteleket kevert egy gomolyává. És a szomszéd ezt meghallja, és hozzátesz valamit - így születnek a legendák.

A Szent Anna-tói AnnART kapcsán is rengeteg legenda született, és később, évek múlva hallottuk vissza, hogy ott gyilkosság történt, élve eltemettünk fiatal lányokat meg ilyen horrorisztikus sztorik... minél hihetetlenebb, annál nagyobb lendülettel mesélik faluhelyen, főleg a bükszádiak, mert ők jártak fel az Anna-napi búcsúra.


Amikor megtudtátok, hogy a mottó: Más kép, akkor született a koncepció?

– Nem, az a tegnapelőtt született (nevet)... De amikor a közönség lát egy ilyen akcióművészeti bemutatkozást, hosszú folyamat lecsapódása következik. Mint a jóféle pálinka, amit többször kifőznek, lassan készül, olyanszerű az akcióművészeti alkotás is. Ahogy megfogan egy gondolat, majd csiszolódik, minden éjszaka, álmok sorozatai módosítgatják, s utolsó percben is változhat. Bajival például megbeszéltünk egy befejezést, és érezve a helyzet kisugárzását, módosítottam közben, amit Bajival nem közöltem, de ő is észrevette, hogy nem úgy fejeződik be, és úgy zárta ő is az övét.


De ezt a közönség nem vette észre. Mi lett volna másképp?

– A kalapomban már eleve beszereltem volna egy sor koronazárat, és a végén megemeltem volna mintegy köszöntésképpen. Ez elmaradt, mert ahogy a mesében van, ahol lesz a fejed, ott lesznek a lábaid, vagy ahol a lábad, ott lesz a fejed. Sapkát és bakancsot láthattál a fólián az akcióm elején. Tehát már az elején módosítottam, nem volt ahogy a kupakokat berakjam a kalapomba. Ezek apró stikák, amelyek folyamatosan módosulnak, és a közönség, mint a jó dzsesszzenészeknél is, a koncert közben alakítja a művet. A nézők tekintete hatással van rád, annak ritmusában raktam ki például a kupakokat és nyivogtattam a ragasztószalagot a nagyon tökéletes Yamaha metronóm ketyegésére. Ezek a kontrasztelemek így építgették az alkotást.

Fontos szerep jut a hely kisugárzásának is - ez lett volna a lényege annak, ahogy a fenyőfákat össszekötöttem, köréjük csoportosítottam a gondolataimat, emlékszel a fejállásra, a délceg fenyőfákhoz képest milyen esetlen volt az én fejállásom. A hely erőihez való viszonyulás, egyfajta megtisztulás volt, amikor a hajamat levágtam, hogy valamiképp alázattal viszonyuljak a helyhez.

Ezek az apró gesztusok is, hogy mezítláb állok a tűlevelű talajon, a tánc a fák körül - a koronazárak felszerelése -, majd a visszajátszás, mint egy film, amit előre és hátravetíthetsz...

Hogy a közönségnek mi jön és mi nem jön le, az pontosan az ő olvasottságának, intelligenciájának és földi életében szerzett tudásának a függvénye. Ahány nézője, annyi értelmezése van a munkának. S a munka, amint lezajlott, tovább él a néző fejében, tovább alakul, s amikor elmeséli otthon, már hozzá fog toldani, vagy éppen elvesz belőle.

Egy srác kérdezte, mi volt az egésznek a lényege: hogy magyarázzam el, amikor ennyire bonyolult, komplex műfaj ez: a hang, a kép, a mozgás, a tér, az idő, a technika struktúrái köré csoportosul. Ha ezek szerint elemezünk, döbbenünk rá, mennyire bonyolult a műalkotás létrehozása és később maga az elemzés.


Pénteken mi várható folytatásként?

– Többen leszünk, és mindenki más alkotást hoz létre, de mégsem különbözik nagyon ettől a maitól: valamilyen szinten folytatása lesz. A szombati pedig, mint egy triptichon, bezárná a folyamatot. Csütörtök és szombat, mint egy szárnyas oltár, a péntekre nyílna és csukódna.

Az út végénAz út végén


MaszkokMaszkok

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS