Mivel győztök meg valakit, hogy hozzátok költözzön? A zsűri értékel
2008. július 22. 14:55, utolsó frissítés: 14:55Látványosan fejlődtek a csapatok. Épp ezért a jó szöveg már nem elég: csak eredeti megoldással lehet kiemelkedni a mezőnyből.
Első zsűritag
Az utolsó próba sok mindenben hasonlított a Mit tennétek, ha polgármester lennétek? című próbához, hisz a csapatok feladata az volt – mint az előzőben is –, hogy röviden, lényegre törően egy (képzeletbeli) csoportot győzzenek meg arról, mennyire jó is az ő településükön lakni. Tehát valójában egyfajta programot kellett írniuk a csaptoknak, amelyben egy célcsoportot rávesznek arra, hogy az ő településüket válasszák.
Az alapvető nyelvhelyességi, fogalmazási problémákon túl én azt figyeltem, mennyire tudják a csapatok a saját lakóhelyük erőforrásait, sajátos vonzerejét megragadni, megszövegezni, magyarán: mennyire tudják körültekintő módon, lehetőleg minden fontos szempontra kitérve eladni a településüket.
Volt, akiknek ez jól sikerült, másoknak kevésbé – bár azt örömmel tapasztaltam, hogy a csapatok a verseny elejéhez viszonyítva
sokkal gördülékenyebben fogalmaznak,
nem egyszer pedig azt is örömmel nyugtáztam, hogy a verseny során néhányszor túltengő erdmagy búbánat is visszaszorult. A csapatok ebben a próbában sokkal gyakorlatiasabbak voltak, és ez – a polgármesteres próbával összehasonlítva – abban is megmutatkozott, hogy nem siklottak el például a gazdasági problémák, a fejlődési potenciál felett, bár azt meg kell jegyeznem, hogy még ebben a próbában is volt olyan csapat, amely a gazdasági kérdésekre nem figyelt eléggé, inkább a kultúrára, az oktatásra és a szórakozási lehetőségekre figyelt. Ezeknek nem akarom elvitatni a fontosságát, de az embereknek valamiből meg is kell élniük.
>> A 12. próbára feltöltött bejegyzések itt érhetőek el >>
Ezért nálam azok a csapatok kaptak maximális pontszámot, amelyeknek a programja nyelvileg rendben volt – hisz mindenféle mai és nézetemben káros meggyőződése ellenére, miszerint az információ a fontos, nem a tálalás módja, először mégis azt nézzük meg, milyen köntösbe öltöztetik azokat információkat. Ugyanakkor az is számított, hogy mennyire tértek ki
minden fontos részletre.
És végül – amint az a verseny során már bebizonyosodott – igen fontos volt valami plusz ötlet, hisz a webvidéken az utolsó próbákat már nem volt elég egyszerűen a kiírásnak megfelelően teljesíteni, a vezető csapatok részéről mindig láttunk valami olyan ötletet, amellyel az anyagot megfejelték, frappánsabbá tették.
Ebben a próbában a kézdivásárhelyi csapat személyes levelet írt, a gyimesiek odaköltözők szájába adták a mondanivalójukat, a bagosiak számozás nélkül, megint nagyon jó szövegben, de mégis pontokba szedve töltötték fel a bejegyzést, a kisbaconiak generációkra lebontva adták meg a választ.
Egyszerű megoldások, mégis lehetővé teszik, hogy a száraz felsorolás valami plusz keretet kapjon, megmutathatóvá váljék, hogy a csapatok eltöprengtek a próbán, dolgoztak a teljesítésén. Végső soron ez a munka volt a fontos: azt hiszem, ha valaki most azon gondolkodik, hogy Erdélyben vidékre költözzön, annak érdemes szétnéznie a webvidékes bejegyzések között.
Második zsűritag
A Mivel győztök meg valakit, hogy hozzátok költözzön? próba lényege rávenni a csapatokat, hogy kvázi egy idegennek “eladják” településüket; hogy a webvidék olvasói a bejegyzés láttán elgondolkozzanak azon, nem-e akarják otthagyni a városi forgalmat és a panelt, mondjuk egy falusi kertes házért. És ha neadjisten már keresgélnének, akkor hátha egyik vagy másik webvidékes település mellett döntenek.
Jobb híján saját magamon teszteltem, melyik a legjobb bejegyzés. A módszer egyszerű: ha megindul a fantáziám és akarva-akaratlanul elkezdek álmodozni egy-egy bejegyzés olvastán, akkor az eléggé meggyőző volt. A végén leszűrtem a tanulságokat. A legmeggyőzőbb bejegyzések receptje a következő: a racionális érvek – közeli város, csatornázás, munkalehetőségek stb. – mellett jó ha a bejegyzés személyesebb hangvételű illetve
valami plusz-csavart tartalmaz
(mint például Szilágybagosé, Kisbaconé, Kalákáé vagy Céhmestereké), netán mint az a kézdii csapat csinálta, a különféle intézményekre mutató linkeket is tartalmaz (hogy egyes települések emiatt ne kerüljenek hátrányba, nem adtam pluszpontot ezért). Meggyőző volt Szőrcse is: ők egy, a Gyímesekbe költözött magyarországi házaspárt interjúvoltak meg.
Örültem volna hogyha információkat találok a helyi ingatlanpiacról, illetve telekárakról – ez sarkalatos kérdés, nem értem miért csak egy csapatnak jutott eszébe számadatokat is közölni. Végül pedig azt tapasztaltam, hogy a fotók nagyon nagyot dobtak egy-egy bejegyzésen. Mivel a kiírás szerint ez nem kötelező, nem adtam kevesebb pontot a pusztán szöveges bejegyzésekre – azonban nem tagadom, számomra sokkal meggyőzőbbek voltak a képeket is tartalmazó bejegyzések.
Harmadik zsűritag:
A bejegyzések elolvasta után néhány dologban biztos vagyok: ha gyönyörűvé varázsolható műemlék-kúriában szeretnék lakni, akkor Bikfalvára kell költözködnöm, ha borászkodás vonzana, akkor Balázsfalván hódolhatok e szenvedélynek, ha szívesen sétálgatnék kellemes kastélykertben, akkor azt Nagykárolyban találom, ha pedig olcsó sírhelyre lenne szükségem, azt Misztótfaluban lelem.
Ha “csupán” arra vágyom, hogy friss, vidéki levegőt szívhassak, akkor lényegében bármelyik településen jól fogom érezni magam, hiszen még a városokban is megtalálom a vidéki élet minden velejáróját. Ha tehát kizárólag e bejegyzések alapján kellene eldöntenem, hol kívánok letelepedni,
óriási dilemmának néznék elébe:
szinte minden kistelepülés csapata megemlíti a városhoz, megyeszékhelyhez való közelséget, illetve a viszonylag kedvező ingatlanárakat, helyi szórakozási- és kulturális lehetőségek meglétét, sőt a közoktatás minőségét is igen gyakran pozitívumként hozzák fel (a román közoktatás helyzetére vonatkozóan bizony igen kedvező véleményt lehet itt kialakítani).
Emellett természetesen érvként szolgál az is, hogy milyen munkalehetőségeket kínál az adott kistérség. A balázsfalvi csapat egyenesen foglalkozási ágakat sorol fel, amelyek művelőinek könnyebb a boldogulás a településen.
Mindemellett több csapat is kiemeli az emberek közötti kapcsolatok jelentőségét. A varsolciak e tekintetben beszédes címet adtak a bejegyzésüknek: „az otthonhoz az ember önmagából is hozzáad valamit”. Bejegyzésük hangvétele is azt sugallja, hogy valóban
vendégszerető emberek élnek Varsolcon.
A kisbaconi csapat esetében mostmár bátran állítom, hogy a bejegyzéseik egyedi báját a gyerekperspektíva megjelenítése kölcsönzi. Ők korcsoportokra lebontva tekintik át, hogy kinek mit kínálhat a baconi közeg. Szintén nagyon kellemes a tekerőpatakiak bejegyzése: baráti hangvételű, és a fotókat is ötletesen használták mondandójuk illusztrálására.
A csíkkozmásiakat külön dícsérettel illetem, hiszen ez a bejegyzésük stilárisan és szerkezetileg is egy jól sikerült, kiegyensúlyozott kompozíció. A bikfalvi csapat szintén hangulatos bejegyzést tett közzé a településről. Az egyetlen dolog, amin megütődtem egy kicsit, az a cím volt: sehogy sem tudtam logikailag illeszteni a bejegyzés tartalmához.
A varsolciak csupán eljátszottak az ötlettel, hogy odatelepülőket kérdezzenek meg a választásuk motívumairól, a gyimsközéplokiak meg is valósították ezt. Honnan lehet tudni, hogy miért telepedjen valaki Csángliába?- kérdezik. Meg kell kérdezni azokat, akik oda költöztek. Részben ezt az eljárást követik: egy odatelepült házaspárt kérdeznek meg, illetve saját érveiket is felsorakoztatják.
Nem egyszerű a dolguk,
hiszen a csángókkal kapcsolatosan ma már szinte rutinszerűvé vált az archaikus közösség, vallási hagyományok, illetve a táj szépségének felemlegetése. E csapdát azonban sikeresen elkerülik: azt is megtudjuk tőlük, hogy fiatal értelmiségiek számára mit nyújthat a vidék. Erről valóban ritkábban hallani.
A bejegyzések általában tartalmazták mindazokat a szempontokat, amelyek kapcsán a költözködni vágyó általában felméri a helyzetet. Az értékelés folyamán éppen ezért a döntő különbségekhez az argumentáció felépítése vezetett. Fontos szempontot jelentett, hogy a csapat puszta felsorolásra szorítkozott, avagy kibontotta érveit, netalán egy imaginárius helyzethez, meggyőzendő személyhez intézte a szavait.
E tekintetben sajnálom, hogy a mezőpanitiak például megkonstruálták a telekvásárló látogató és a mezőpaniti lakos képzeletbeli beszédhelyzetét, azonban miután jól megágyaztak a témának,
nem használták ki a benne rejlő lehetőségeket,
hiszen csupán egyszerűen felsorolták az érveiket, megbontva az addigi narratív szerkezetet. A kézdivásárhelyi csapat szintén keretet ad a bejegyzésnek a Székelyföldre visszakívánkozni vágyót megjelenítő szituációval. A bejegyzés nagyon dinamikus, interjút idéző jellege van. Szintén pozitívumként értékeltem, hogy „további információkat” is rendelkezésre bocsátottak, belinkelve a városhoz kapcsolódó honlapokat.
A hétfalusiak számára a településre való költözés felhívása egy nagyon súlyos történelmi korszakot, az erőszakos, tömeges betepelítések időszakát idézte fel. Kétségkívül egy dokumentált és szépen megszerkesztett bejegyzést tettek közzé, amelyben a szórványmagyarság nehéz helyzetére kívánják felhívni a figyelmet. Ők sérelmezték is afeladatot, ami a bejegyzésük tükrében érthető, azonban a kiírás intenciója éppen ellentétes volt.
Külön kiemelem a szilágybagosiak bejegyzését, amely azt hiszem, méltán tarthat számot a leghumorosabb, legközvetlenebb hangvételű bejegyzés titulusra.
Gratulálok a csapatoknak!