2019. november 13. szerdaSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az út, ami nincs rajta a térképen

Kertész Melinda Kertész Melinda 2008. július 25. 10:00, utolsó frissítés: 2008. július 24. 15:28

Kövesd Zorgot, ő majd elvezet a földalatti várost építő űrlények székhelyére. Ha ijesztőnek tűnik, akkor inkább keresd meg a városodban élő legboldogabb párt.


„Gyalogolj, míg meglátod a furcsa épületet. Állj meg előtte és várj, míg egy gyanús alak kisétál a bejárati ajtón. Ő Zorg, a városodat immár háromszáz éve lakó földönkívüli hüllőnemzedékhez tartozó építészmérnök.

Kövesd, míg be nem megy egy másik épületbe, amelyet nemsokára egy újabb furcsa lény hagy el” - így kezdődik a leírása a kilenc útvonal egyikének, amelyet a Synchroni-cities nevű játék honlapjáról bármely város lakója letölthet.

Miután az útvonalat kinyomtatta, a játékos egy kamerával vagy fényképezőgéppel felszerelkezve, az előírásnak megfelelően elkezdheti róni a város utcáit, a megörökített eredményt pedig feltöltheti a játék honlapjára, mások munkáját kommentelheti és szavazhat is.




„Ugyanaz a leírás számtalan célba vezet” – magyarázza az alapötletet Szakáts István, az AltArt elnöke, majd a játékról mesél.

SzI: – A pozsonyi Atrakt Art Association művészegylet tavaly szervezett egy Multiplace elnevezésű, egyszerre több városban, gyakorlatilag meghatározott helyszín nélkül zajló fesztivált. Az esemény elve az volt, hogy nem kell feltétlenül egy bekerített helyszínen, fényekkel, hangosítással ellátva tartani és jelezni.

Felkértek, hogy rukkoljunk elő valamivel ennek a fesztiválnak a keretében. Ekkor találtuk ki a Synchroni-cities projektet.

Mindenki járt már úgy, hogy például barátját meg akart látogatni, de nem tudta, hol lakik az illető.

Ilyenkor a barát elmagyarázza, miként juthatsz el hozzá, majd elmond egy pár ismertetőjelt. Előfordulhat, hogy úgy találod, a magyarázat nem elég explicit, és hogy ugyanaz a leírás több célpontba is eljuttathatna.

Ebből kiindulva úgy gondoltuk, hogy leíró pályákat találunk ki, és több városra általánosítjuk ezeket a leírásokat, hogy kiderüljön, alkalmazható-e ugyanaz a pálya több helyen, és ha igen, akkor milyen pontokba lehet eljutni.

A plakátA plakát

Először a valós térben bejelölhető viszonyítási pontok láncából alakítottuk ki az útvonalakat. Ilyen volt például a következő: „Állj ki a McDoland's elé a buszmegállóba, ülj fel a trolira és szállj le a végmegállóban.

Szemben meglátsz egy mosolygó dizőzt ábrázoló reklámpannót. Nézz szembe vele majd fordulj balra, két utcával arrább a pillogó lámpánál menj előre a második lépcsőházig”.

Persze minden városban valószínűleg létezik egy McDonald's, aminek környékén esetleg egy megálló is található. Azzal el lehet menni a végállomásig, ahol biztos rá lehet bukkanni egy reklámpannóra is, amely történetesen egy mosolygó nőt ábrázol. A környéken pedig biztos áll egy pár tömbház is.

Aztán a fizikai térben fellelhető jeleket oldani kezdtük, és ilyesmi lett az eredmény: „Menj ki az utcára, és nézd meg a mosolygós embert. Kérdezd meg tőle, hogy boldog-e. Ha igennel felel, akkor menj el jobbra, ha nemmel, akkor fordulj balra”. A viszonyítási pontokat viszonylagossá tettük pontosan azért, hogy még több teret engedjünk azoknak, akik játszani, kísérletezni kívánnak és akik egyáltalán vidulni akarnak azon, hogy íme, ugyanaz a pálya mennyire különböző helyekre vezethet.


Honnan tudják a játékosok, hogy jó helyen járnak?

– Ugyancsak a projekt ideológiájához tartozik az is, hogy a játékos saját magának igazolja, hogy az a pálya, amit leírt, az tényleg az a pálya, ami a játék előírásában szerepel és neki követnie kellett. Úgy kell ezt elképzelni, mint a táncot: ha lépek kettőt balra, hármat jobbra és megint kettőt balra, akkor tangót járok. Tehát, ha követem a játék előírásait, akkor oda jutok, ahova ténylegesen meg kell érkeznem.


Miért kellett bizonyos városokban plakátolni, hiszen a neten levő játékba gyakorlatilag akárki, a világ bármely városából bekapcsolódhat?

– Mert a játéknak el kell kezdődnie valahogy, és mert be akarjuk vonni azokat a felhasználókat is, akiket plakáttal lehet elérni, nem pedig a neten keresztül.


Milyen városokban hirdettétek meg a játékot?

– A játék tavalyi kiadását plakáttal Pozsonyban, Ljubljanában és Kolozsváron hirdettük meg, idén a pozsonyiak meg a kolozsváriak mellett a drezdaiakat, és a prágaiakat is bevonnánk.


Plakátokat Kolozsváron is látni. Miért pont ennek a négy városnak a lakói alkotják a célközönséget?

Az idén részei vagyunk egy olyan projektnek, amit úgy hívnak, hogy Adult Learning for Digital Culture, vagyis a felnőttek ismertetése a digitális kultúrával.

Három, egy német, egy cseh, és egy szlovák szervezettel – próbáljuk feltárni annak a lehetőségeit, hogy a digitális kultúrában dőzsölő emberek – mindazok, akik rendelkeznek mobil telefonnal, internetkapcsolattal – miként képesek a lehető legjobban hasznosítani ezt a kultúrát. Emellett arra is kíváncsiak vagyunk, hogy miként vonhatnánk be őket minél jobban, és fedeztethetjük fel velük azokat az értékeket, amelyeket a digitális kultúra magában hordoz.


Van-e tétje a játéknak?

– A legszellemesebb alkotásokat díjazzuk: tollal bélelt paplant lehet nyerni, amelyekre városképeket festünk. A játék tegnapelőtt indult és összesen három hónapot tart. A díjakat augusztus, szeptember és október 23-án osztjuk ki három kategóriában: a szavazatok alapján, a zsűri döntése alapján, majd az első forduló után a díjazottak is megnevezhetnek egy további győztest.

A játék honlapján már létezik egy pár feltöltés...

– Minta gyanánt indulásból feltöltöttünk egy pár filmecskét, amelyek nyolc művésztől származnak, a többit pedig azoktól várjuk, akik bekapcsolódnának a játékba.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS