2017. december 17. vasárnapLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Művészet, fesztiválosan: gyere, ülj le, csináld

Fülöp Noémi 2008. július 25. 11:50, utolsó frissítés: 00:21

Kétszemélyes sátorban működő karikatúraműhelyből indultak, mára viszont akár saját animációs filmet is készíthet bárki az Artthing Művésztelepen.




Éjféltájt pszichedelikus lila-rózsaszín háromszögeken akad meg a szemem, a VJ hasonló hangulatú képeket kever melléje. A zenét a közeli sátrak szolgáltatják, talán a leginkább találó a majdnem-hajnali Colorstar.

Megnézem nappal is, mi rejtőzik az alacsony, lilás kerítés mögött. Messziről design- és nyomdasátornak néz ki, de árlistát sehol sem látok. Felfedezek viszont egy elkezdett homokanimációt. Megkérdezem, kié, azt felelik, akár az enyém is, ha szeretném folytatni. Vagy inkább 3D-kiállítást néznék? És kezembe nyomnak egy szemüveget.

>> Még több Félsziget-extra >>



Odakint nefelejcsszemű lány arcára rajzolnak nefelejcset, egy apró színpadon feldolgozásokat játszanak. A maroknyi közönség a fűben ülve hallgatja, sokan viszont csak heverésznek, szundítanak a színes kendőkbe bugyolált törzsű fák alatt. Aki kéri, kékre-zöldre festik a haját, vagy indiántincset bűvészkednek bele.

Az Artthing Művésztelep sziget a Félszigeten. Kiss Ármánd – képzőművész, tanár és még nagyon sok minden – hat ével ezelőtt kezdte.



Honnan indult és hová jutott el a Művésztelep?

Kiss Ármánd: Egy kis, kétszemélyes sátorral indult, amelyik előtt kiültünk a fűbe, és rajzolgattunk. Karikatúrákat és portrékat készítettünk, és volt egy installációnk a sátor mellett.


Ti, az hány embert jelent?

Hárman voltunk az első Félszigetkor, két barátommal.


Van ennek intézményes formája?

Már van. Akkor viszont még nem volt, haverokul összegyűltünk és megcsináltuk, és annyiból is állt, évekig az volt a neve, hogy Művészsátor. Aztán átalakult, és lett intézményes, azaz cégformája is az egésznek.


Mi a koncepciótok?

Az alapkoncepció az, hogy kulturális színfoltot biztosítsunk a Félszigeten. Ez egy bő fogalom, lehet képzőművészet, és foglalkozunk zenével is – megválogatjuk, hogy milyen műfajok kerülnek a Művésztelepre. Szeretjük az improvizációkat, az egyéni előadókat, azt, ami kilóg egy picit, más, mint a fesztivál többi része, nem olyan nagy tömeget megmozgató koncert.


Kik fordulnak meg a Művésztelepen?

Az egészen kis gyerekektől a legidősebb korosztályig mindenki megtalálhatja a helyét, ez egy ilyen hely. Olyan programjaink vannak, hogy bárki tud itt dolgozni: nem csak annyi, hogy szolgáltatunk valamit, hanem mindig interaktív.


Mindenki maga is csinálhatja, szakemberek, profik vannak itt, akik segítenek – nem csak egy élménnyel, hanem akár egy tárggyal megy haza, amit ő készített.


Hogyan gyűl össze a csapat? Például kicsodák az arcfestők?

Ez hónapokkal azelőtt elkezd szerveződni, ahol emberhiány van, azt interneten, különböző fórumokon is meghirdetjük, aztán van egy kis iroda, ami összegyűjti, rendszerezi a jelentkezőket, utána pedig szelekció van. Így kerülnek be ide a Művésztelepre az emberek.


De még így is vannak problémák, mert minden évben jelennek meg újabb emberkék, akik szeretnének részt venni. Annak ellenére, hogy beküld valaki jó munkákat – mindenkitől kérünk egy kis mappát –, megtörténik, ami ma, hogy két emberemnek le kellett vágnom a karszalagját. El kellett őket küldjem, mert nem feleltek meg az elvárásoknak.

Csak így lehet elérni, hogy a Művésztelep színvonalas legyen, hogy a szolgáltatásaink megfelelőek legyenek. Ehhez figyelem kell, rendszer, és jó emberválogatás.


Itt a sarokban látok egy teafőzőt...

Ez a teázó, itt magadnak főzhetsz egy teát: belső protokoll, egy jó barátnak köszönhetjük, aki ezzel támogatott minket.




A többi felszerelést is támogatásként kaptátok? Látom, itt eléggé kemény cucc van...

Nagyon kemény cucc van, elsősorban jó barátokat mozgattunk meg, aztán rajtuk keresztül országos, kemény cégeket. Én marosvásárhelyi vagyok, de a csapat egy része például Németországból érkezik – különböző országokból jönnek, persze főként Romániából.


Kinek a műve a dekoráció?

Az alapötletek általában tőlem, meg egy nagyon kis körből jönnek, főleg én vagyok a „mentora” az egésznek, viszont ez csapatmunka. Van egy installáció, amivel a kapunál találkozol először: egy nyílvesszőnek a vége, ami kilóg, és grafikában csatlakozik a kapunak, a totemnek a szellemiségéhez.




A hegyek gyakorlatilag a nyílnak a túlsó vége, ebből van vagy tizenhat az egész telepen, ez olyan elem, ami összefogja, egységesíti a telepet. Este ezek világítanak, érdekes hangulatot adnak az egésznek. Ezek koncepciók, amik előre elkészülnek, és itt felállítódnak.

A Művésztelep három pontból áll: az egyik a becsavart törzsű fák, a bodypainting: itt nyugodt, lezser, pihentető hangulatot szerettünk volna létrehozni. Akár be is festheted a másikat, nem muszáj a testfestő fessen téged, ezek mind benne vannak. A testfestők pedig mind vagy képzőművészek, vagy egyetemisták, azt hiszem, van egy-két emberke, aki még líceumba jár.

Ezeket az emberkéket megválogattuk, aztán ki volt adva az alapgondolat, hogy mit kell csinálni, és ők azt tovább alakították: például hogy milyen típusú anyagokat vagy párnákat kell vásárolni. Volt egy alapvonal, amit megadtam nekik, ők megcsinálták, és én beleszóltam, ha közben valami nem tetszett.


A következő rész a zenesátor – itt a lényeg, hogy ez is sokkal interaktívabb, mint ahogy egy nagyszínpadon zajlik a dolog. Közelebb vagy a zenészekhez, akik feldolgoznak olyan dolgokat, amik itt születnek: este a VJ-k abból a képanyagból dolgoznak, ami itt születik.

Sajnálom az első esti karaoke-show-t, az egy teszt-dolog lett volna: tudtommal nem volt még karaoke a Félszigeten. Fel is iratkoztak jó páran, utána az eső elmosta teljesen.

Ez a sátor pedig a Creatent: crea-, mint alkotó. Rengeteg gép és szakember áll rendelkezésre, akik a legelszálltabb ötleteket is kivitelezik, és bevezetnek kicsit a kulissza mögé. Megmutatják, hogyan készülnek azok a tárgyak, amikkel naponta találkozunk: a szórólaptól a kis lehúzósig, vagy akár a Félszigetes karszalagig.

CreatentCreatent



És nem csak bevezetnek – bárki készíthet szórólapot, zászlót magának, megtervezheted, elkészítheted a saját pólódat, csinálhatsz 3D-s vagy „rendes” animációs filmecskét. Nagyon szeretnénk minél több embert bevonni, hogy észrevegyék, a dolgok hogyan készülnek. Ez egy nagy kísérlet.

Idén már keresik azokat a dolgokat, amik eddig minden évben futottak – nagyon sokan kérdezik például a graffitit, ez egy bejáratott dolog volt három-négy éven keresztül. Idén azt mondtuk, hogy nem csinálunk graffitit, de csinálunk a graffitiseknek más programot: az aláírásaikat ki tudják vágni sablonfóliából, felrakják és lefújják. Ez egy technikailag más, érdekes dolog: nagyon tiszta formákat lehet így kihozni.


El tudnátok képzelni, hogy önállósuljatok, vagy a Művésztelep csak a Félszigettel együtt működik?

Őszintén, meg sem fordult soha a fejemben. Vásárhelyi vagyok, az egész Félsziget köt, a szervezőkkel rég ismerjük egymást – ez egy nagy csapatmunka.

Hiszek abban mint pedagógus, hogy ez kell az embereknek: lássák, hogy a képzőművészet létezik. Igaz, hogy fesztiválosabban kell megoldani, ami elég nagy kompromisszum, mert ha nagyon profi képzőművészeti dolgokat mutatunk be itt, az elijeszti az embereket, annyira távoli tőlük, hogy nem tudják elfogadni.

Kiss Ármánd és párjaKiss Ármánd és párja

Ezért próbáljuk úgy megoldani, hogy a programok nagyon interaktívak legyenek, vonjuk be az embereket. Ha idejönnek, látnak egy nagy gépparkot, azt sem tudják, hogy mit kezdjenek. Akkor jön be a szakemberek röpke pillanata: hogy azt mondják, ezt lehet itt csinálni, gyere, ülj le.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS