Morcheeba: a zene orvosság
Balázsi-Pál Előd 2008. július 26. 22:56, utolsó frissítés: 22:22Lelkes koncertet nyomtak a Félszigeten, az utána készült interjún pedig a leggyakrabban az hangzott el a szájukból: szerencsések vagyunk.
Kinek a zenéje befolyásolta leginkább a Morcheeba stílusát?
Ross Godfrey: Jimi Hendrixé – szerintem ő a világ legnagyobb zenésze. Amikor nagyon kis gyerek voltam, mindig arra kértem édesapámat, hogy húzza le a Jimi Hendrixet, mert idegesíti a macskámat. Amikor viszont tíz éves lettem, lenyúltam az összes lemezét, és hallgattam őket. Könyveket olvastam róla, nagyon sajnálom, hogy a zeneipar megölte őt. Valószínűleg az Electric Ladyland című albuma volt az, ami a leginkább befolyásolta a zenénket.
Amikor gyerekek voltunk, a hip-hop volt a legérdekesebb számunkra, ez jelentette a világot, megváltoztatott mindent. Más gondolkodásmódot jelentett – nem tudom, hogy Romániában volt-e hip-hop a nyolcvanas években, de számunkra nagyon izgalmas volt: graffitiket festettünk, breakdance-t táncoltunk.
Még több Félsziget >>
Ezzel üzentük a szüleinknek: basszátok meg, nekünk van a hip-hop, nektek pedig a rock and roll. De ugyanakkor ellopkodtuk a szüleink lemezeit: a Nina Simone-t, a Jimi Hendrixet, a Neil Youngot.
A Morcheeba jelentős részben a hip-hop keveredéséről szól a kedvenc dalszövegíróinkkal és énekeseinkkel. És ma is erről szól: felnőttünk, de továbbra is keverni szeretnénk az elektronikus zenét a hip-hoppal, de a hagyományos zenével is, népzenével, vagy akár az acid rockkal. A zene öröksége számunkra azt jelenti, hogy nincsenek korlátok – csak zene van.
Hogy tetszik nektek a romániai zene?
Mondhatok egy titkot? Tegnap este Manda meztelen volt a hotelszobánkban (Manda kacag – szerk.megj.) és egy romániai népzenét játszó tévéadót hallgatott...
Manda: Nem voltam meztelen, de román népzene ment.
Ross: ...és táncolt körbe a szobában, és próbálta utánozni a hagyományos román táncot. Aztán jött, és elmesélte, hogy milyen jól szórakozott.
Nagyon erős visszatérést jelent az új albumotok – honnan származik az energia?
Nagyon sok vicces választ adhatnék erre. De igazából számunkra ez nem jelentett visszatérést, inkább kis időt arra, hogy elmélyüljünk a dolgainkban, azért zenéljünk, mert zenészek vagyunk, és szeretünk zenélni, nem pedig azért, hogy híresek legyünk, interjúk és fotók készüljenek velünk.
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy megadatott nekünk a hely és az idő arra, hogy azt a zenét játsszuk, amit szeretnénk. Amikor az első albumunkat összehoztuk, fiatal gyerekek voltunk, és senki nem érdeklődött irántunk – csak ültünk a lakásunkban és zenéltük.
A zene számomra nagyon fontos dolog, olyan, mint az orvosság: jobban érzem magam tőle, ha mások zenéjét hallgatom – és azt remélem, hogy amikor én zenélek, az segít, hogy mások jobban érezzék magukat.
A Morcheeba tulajdonképpen a Godfrey testvérekből áll. Hogyan találtátok meg egymást az együttes többi tagjával, hogyan választottátok ki őket – beleértve Mandát is?
Tulajdonképpen vicces: meghallgatásokat szerveztünk, ahol azonban csak egy embert hallgattunk meg, és persze hogy ők kapták meg a melót. Nem volt túl nehéz.
A testvéremmel nagyon szerencsések vagyunk: zenét szerzünk, felvesszük a londoni stúdiónkban, és úgy tűnik, vonzzuk a hozzánk hasonlóan gondolkodó embereket. Manda küldött nekünk egy üzenetet két-három éve MySpace-en, arról, hogy szeretne velünk énekelni, mi meg azt mondtuk: oké, gyere, énekelj velünk. És íme, itt van. Az egyik ének, ami ma este elhangzott: az Au-Dela azután született, hogy először találkoztunk vele.
Talán jó a kisugárzásunk, hogy így megtalálnak minket a jó fej emberek. Igyekszünk a szívünket erősen, tisztán megőrizni, a zenére koncentrálni, és nem foglalkozunk a zeneiparral, azzal, hogy mit jelent híresnek lenni. Reméljük, hogy ez a közönségnek is lejön.