2017. december 11. hétfőÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kontakt táncimprovizáció: az első partner a padló

kérdezett:Kertész Melinda 2008. július 31. 16:16, utolsó frissítés: 15:35

„A kontakt improvizáció alapfilozófiája a szabadság” – mondja, amikor arra kérem, magyarázza el a laikusoknak is, mit fed a kifejezés.



Ez ugye, túl tömör fogalmazás? - kérdi, nevet, majd elgondolkozik a Groundfloor Group programigazgatója. A Trans-Contact fesztivál egyik helyszínéről a másikra igyekvő Sinkó Ferenc koreográfust végül sikerül meggyőzni, hogy bővítse a magyarázatot.


Mindig az volt az érzésem, hogy a kontakt improvizáció az ezotéria felé kacsingató életfilozófia velejárója. Milyen irányból közelítitek meg a mozgást?

– A kontakt improvizáció egy elég új műfaj, a ’70-es évek elején egy amerikai táncos, koreográfus, Steve Paxton egy score-nak nevezett, improvizációkból álló, performensz-szerű előadást állított össze tanítványaival. Kontakt- és aikidó-elemekből álló táncra építette fel ezt az előadást. Ez számít a kontakt improvizáció kezdetének, ami azóta kinőtte magát. Elég furcsa műfaj, mivel színpadra direkt módon nem igazán alkalmazzák, inkább edzés jellegű.


Sinkó Ferenc Sinkó Ferenc

A kontakt improvizáció szabad tánc. A kontakttánc is egy eléggé színes műfaj, amihez hozzátartozik az improvizált változat is. Mindenképpen kicsit ködös a megnevezése, mert aki meghallja, hogy Kontact Improvizáció, rögtön a kontakttáncra gondol, de igazából más elvekre épül, mint a kontakt tánc.


Mi a különbség a kettő között?

– A kontakt improvizáció a tánchoz képest sokkal kötetlenebb és szabadabb. Míg a kontakttánc sokkal pontosabb, ugyanazokból az elemekből épül fel mind a kettő, de a sorrend különbözik. Az improvizáció ban a sorrendet ki-ki magának választja meg, a tánc esetében a koreográfus dönt.

A kontakttánc sincs úgymond lekottázva, de léteznek koreográfiai elemek, amelyeket lehet variálni. Nem beszélhetünk kötött műfajról: vannak olyan elemek, amelyeket kitalált valaki, vagy a fejlődés során kitalálódtak, vagy megtapasztalódtak, és azokat felhasználják.


Létezik a kontakt improvizációnak az önkeresésben, önreflexióban megnyilvánuló, ezoterikus megközelítése?

– Abszolút. Az egyik fontos része kontaktusba kerülni saját magaddal. Ez egy önismereti utazás.


Ez fakadhat a visszajelzésekből, amelyeket a táncoló azoktól kap, akikkel kapcsolatba kerül?

– Ez is egy változat, amúgy nagyon eklektikus dolog ez a szabad tánc: a jógagyakorlatotoktól és aikidótól elkezdve különböző lazító technikákig sokmindent beleolvasztottak.

Kívülről, első látásra nagyon furcsának hatnak a mozdulatok. Hallottam például olyan véleményeket is, hogy ez olyan, mint egy szekta. A beavatatlan szem azt látja, hogy emberek transz állapotban „enyelegnek”.

Zene nincs, ha van, akkor élő, improvizált zene. A hangulatát meg kell érezni előbb, mert aki nincs beavatva, annak lehet, hogy más irányban terelődnek a gondolatai.


Ha nincs zene, honnan jön a ritmus?

– A táncolók adják meg. Mindenki választja a saját ritmusát, a külső hatásokra. A lényeg az, hogy a tánc minél kötetlenebb, szabadabb legyen, minél több lehetőség létezzen a kibontakozásra, ne létezzen egy séma, ami köré fonódik a mozgás.


Az előadónak mi a szerepe?

– Nem oktatásnak, hanem tapasztalat-átadásnak nevezném a tanfolyamot. Azt tudni kell, hogy a kontakt improvizáció nincs levédve, szabadalmaztatva. Paxton nem védte le, azt mondta, hogy a tánc szabad szelleme korlátokat nem tűr meg: aki akar, szabadon hozzányúlhat, taníthatja, gyakorolhatja.

Persze létezik egy íratlan bibliája az egésznek. Most ellentmondásos leszek: mindenkinek szól, de mégse mindenkinek. Az első szabály az, hogy mindenki saját felelősségére táncol, és saját magáért felelős.

Van egy olyan íratlan törvény, hogy soha nem segíts a másikon, ne ragadd meg, ne korlátozd a szabadságában. Mindenki szabadon mozog, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget mind a mozgás, mind a partner kiválasztásához, a táncba való be- és kilépés, valamint egy-egy helyzetből való kijutás szabadságát.


Több szintje is van ennek a műfajnak. Az első szint lent kezdődik, a szó szoros értelmében is: az első partner a padló...

– Valóban a padló az első és mindenik közül a legmegbízhatóbb partner. Ugyanakkor tapasztalat kérdése, mert ha nem kezeled tisztelettel, a padló lehet a legnagyobb ellenséged is. Ugyanúgy kell tisztelni és ismerni akarni, mint egy hús-vér partnert. A hagyományos értelemben vett ismeretség nem alapfeltétel: általában mindenki a jamen, az improvizációs táncórán ismeri meg partnerét.

Mert olyan emberek is táncolhatnak egymással, akik sohasem látták egymást és lehet, hogy azután sem fogják... Két ismeretlen találkozását és táncát leginkább egy hangszer felhangolásához hasonlítanám: két ember, aki nem ismeri egymást, egyszer csak érintkezik és olyan helyzetekbe kerül, amelyeket meg kell oldani...


Valamilyen szintű bizalmat feltételez ez a fajta közelség. De honnan tudhatod, hogy megbízhatsz egy olyasvalakiben, akit életedben soha nem láttál?

– A másik fontos szabály az, hogy ne félj nemet mondani: bármikor be és kiléphetsz a táncból. Mindenki saját maga dönti el, kivel, és hogyan táncol. Az emberek apró jelekből ráéreznek, hogy táncolnának-e vagy sem egy olyan partnerrel, akit még sohasem láttak.


Ez azt jelenti, hogy tudnod kell olvasni a másikat...

– Igen, ez egy prima vistás olvasás. Átlapozod a könyvet, anélkül, hogy megállnál minden oldalnál, és eldöntöd, hogy elég érdekes-e ahhoz, hogy elmélyülj benne.


Hogyan kerültél kapcsolatba a kontakt-improvizációval?

– 2004-ben pályáztam meg egy koreográfusoknak és táncosoknak szóló, másfél hónapot tartó nyári workshopban a részvételi jogot. Az Impuls Táncfesztivál keretén belül zajlott, ami Európa-szinten az egyik legnagyobb, Bécsben megszervezett kortárs táncfesztivál.

Egy csomó opció közül lehetett választani – flamencótól elkezdve hastáncig mindent tanítottak. Zöldfülűként kerültem oda, és nézegettem a listán, hogy mit válasszak. Akkor láttam meg, hogy kontakt improvizációt is tanítanak. Gondoltam, a kontakttáncban jártas vagyok, és persze improvizálni is tudok, így hát beneveztem. Ott kóstoltam bele, szerelem volt, első kontaktusra.



Mikor hazajöttem, eldöntöttem, hogy ezt muszáj népszerűsíteni, mivel ismeretlen, szűz terület ez még itt, minálunk. Meglepődtem, hogy itthon milyen sokan érdeklődnek iránta. Sokak számára nagyon furcsa és radikális volt az első találkozás a tánccal, vagy nagyon tetszett, és azt mondták, hogy soha nem táncoltak ilyen jót, vagy pedig azt mondták, köszönöm szépen, ez nekem nem fekszik. De az első kontakt improvizációs fesztivált ezelőtt három évvel meg is lehetett szervezni.

Egy kezdő fesztivál kezdő résztvevőkkel és profi tanárokkal: így lehetne leírni az első fesztiválunkat. Végül is, nekünk, a szervezőknek is workshop volt, akkor kezdtünk el belelátni a dolgokba. Évről évre érezhető a fejlődés, a meghívott oktatók már kezdik összehasonlítani a kinti fesztiválokkal. Mára a résztvevők körében is sokkal több a beavatott ember.


Laikusok bekapcsolódnak a táncba?

– Többségük szalmabeli, előadóművész, de akadnak pszichológusok és informatikusok is. Főleg a laikusokon lehet leolvasni a tánc rájuk gyakorolt hatását, abból, hogy mennyire szabadulnak fel.

Amikor meghívunk egy tanárt, akkor leírja a megközelítési módját. A lényeg ugyanaz: ugyanazt tanítja mindenki, a beavatási szertartás különbözik, de végül ugyanaz a lovag leszel.


Az úgynevezett Nature Day is szerepel a fesztivál programjában. Miért viszitek ki a résztvevőket a táncteremből?

– Ez a nap arról szól, hogy a táncteremben végzett tevékenységeket kivisszük a természetbe, a szabad ég alá. A természet szorosan fűződik a tánchoz, hiszen a környezetből kapott impulzusokat használja fel az ember. A városban a kocsidudára táncolnak, a természetben a tücsök a dj.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS