2017. december 12. keddPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hogyan látja magát egy vizuális művész?

szerk. 2008. augusztus 23. 10:44, utolsó frissítés: 2008. augusztus 22. 16:56

Ki művészet és design közé szorulva, ki maszk mögött, ki formákban elmerülve, ki saját státusza keresése közben.




Antik Sándor vizuális művész, a nagyváradi PKE (Partiumi Keresztény Egyetem) reklámgrafika szakos diákjainak tanára saját művészi státusukról kérdezte a 2005-2006-os évfolyam diákjait, egy-egy műalkotás formájában.

"A feladat az volt, hogy hallgatók reflektáljanak saját szakmai és művészi tevékenységükről. Hozzanak létre egy olyan fikciós vagy valós helyzetet, amely idézi, tükrözi, megjeleníti a személyes művészi világnézetüket, felfogásukat, viszonyulásukat ahhoz a kulturális, társadalmi háttérhez, amelyben alkotnak és tevékenykednek. Reflexiójukat jelenítsék meg egy statikus (fény)képben, grafikában, digitális képben."

A PKE diákjainak alkotásaiból válogattunk.



A művészet és a design között


Noémi: Minden alkotásunkba megpróbálunk kicsit belevinni önmagunkból, ennek a képnek az esetében ez történt. A kép ötletét egy személyes élményem adta. Első alkalommal vettem részt egy aktfotózáson. Eléggé szemérmes lévén, tele voltam szorongással. Mikor levetkőztem, magamon éreztem a világ szemverését. Erre utal a tágra nyílt szempár a kép hátterében, amely a rám meredő tekinteteket idézi.

Az előtérben egy összehúzódó, meztelen aktfigura ül egy pódiumon, ez az említett szeméremérzés és szorongás emlékét idéző motívum. Persze, azóta megtanultam, hogy egy profi reklámfotós nem bíbelődik ilyenszerű érzelmi rezdülésekkel.

A mindennapi praxisban a fényképezés rutinos gyakorlat, minden mozzanat a reklám direkt vagy áttételes szempontjainak kell megfeleljen. A modell lénye is a termék része. Ebben áll a pragmatikus design korlátja. Amit csinál a reklámgrafikus, azt az elvárások és a megrendelés szempontjai vezetik. Ezért néha azt érzem, hogy a művészet és a design közé szorulok.


Plakátok háborúja


K. Laci: Ez a kép nem reflektálja az egész művészi mivoltomat, bármennyire is törekedtem erre. Megcsillan valami benne, egy jelentős része a művészetemnek, vagy ahogy én inkább szeretem, alkotói mivoltomnak.

Ez a jelenlegi rész a military art felé kacsingat, keverve sci-fi elemekkel, melyektől nem tudtam elszakadni. Nagy hatással voltak rám a 80-as évek sci-fi filmjei, a háborús filmek, és talán hatott rám a 80-as évek végi világvége-hangulat.

Ez a kép lényegében paródiája a pár évvel ezelőtti önmagamnak, amikor is a globális problémák megoldását valamiféle világégésben láttam megvalósulni. Azt gondoltam, hogy a háború után csak az erősek maradnak, és ők képesek lesznek túllépni a mostani világ kicsinyességen. Most már másképp látom, és ebben nagy segítségemre volt a reklámgrafika szakon eltöltött évek.

A háború egyenlőre maradhat a filmvásznakon és fotókon!


Angyali önarckép

Márta: Szeretnék kialakítani egy teljesen egyéni nézőpontot és koncepciót. Egy másokétól teljesen eltérő szemléletmódot. De ez nem megy egykönnyen. Az egyéni művészi látásmód kialakítása nemcsak hangzatos dolgok megtanulását, hanem apró-cseprő élményekre, ötletekre való figyelést is jelent.

Az én ötletem abból a szólás-mondásból indul ki, hogy „az arc a lélek tükre”, történetesen az arc az ember lelkében zajló viharok színtere. Az arckifejezéseknek ez az őszinte tükre nem minden helyzetben előnyös, és főleg akkor nem, ha „maszkolni” akarjuk lelkünk rezdüléseit. Ennek a jelenségnek a fordítottját próbáltam érzékeltetni az Angyali önarckép c. munkámban.

>> A PKE reklámgrafika szakos diákjainak vizsgafilmjei a Transindex TV-ben >>


Önmagam asztaltársasága vagyok



Attila: Öt önmagammal nézek szembe. Bármelyik önmagamat is kivenném, felborulna az egyensúlyom. Minden önmagam más és más, de mindegyik ugyanaz. Öt önmagamnak vagyok az asztaltársasága, olyan az egész, mintha egy szeánsz-találkozás résztvevői gyűltek volna egy asztal köré, hogy megidézzék a saját maguk személyiségtöredékén túl a hiányzó egyéniség szellemét.


Body Painting

Annamari: Projektorral önmagamra vetítem különböző művészek műveit, főként Klimt műveire fektettem a hangsúlyt. Én a művészetek nyelvén tanulok beszélni, megpróbálom megismerni az említett művészek világát, értelmezni szellemiségüket, és létrehozni egy olyan kollázs-rétegekből álló mátrixot, amelyben az én testem fényképe fellazul, vagy beépül a vetített rétegekkel alakított mátrixba.

A képrétegek áttetszősége érdekes hatású kollázsképet hoz létre. Elmerülök a színes formák világában, a saját testem lesz a médiuma (hordozóközege) Klimt világának és fordítva, feloldódok ezekben a festményekben. Ez a Body Painting hatás valamiképp az expresszionista festmények stílusát idézi.


Életalagút


M. Laci: Egy olyan tér a térben, kép a képben-teret, képet hoztam létre, melyben ugyanaz a személy, illetve ugyanazok a tárgyak ismétlődnek, csak más pozicióban és más elrendezésben.

Státuszomat a művészetben efféleképpen képzelem el: akarva-akaratlanul ugyanazokat az elemeket, hatásokat, szimbólumokat, színeket, formákat, hangokat, használom fel, melyeket elődeim, társaim használtak, használnak, csak más kontextusba helyezve őket. Így fejezvén ki gondolataim, látásmódom és téve fel az újabb és újabb kérdéseket.

Timi: Elsősorban, hogy egyáltalán művész vagyok-e? Az alatt a pár év alatt, amikor a művészettel foglalkoztam, mindig úgy gondoltam a státuszomra, mint leendő művész. Ezt a szemléletemet az a tény sem változtatta meg, hogy pár hónap múlva diplomázok. Tehát akkor mi is a státuszom?

Eddigi tevékenységem, helyenként nem tudatosan, de nagy részben viszont tudatosan formálta egyéniségemet, tehát fejlesztő hatással volt rám. Minden alkotásom szoros kapcsolatban áll egyéniségemmel, viszont nem feltétlenül kötődnek egymáshoz, nem azonos a kiinduló pontjuk sem.

Jelenlegi pozicionálásom példája ez a kép. Aktuális tükre jelenlegi lelkiállapotomnak. Implicit módon sejteti, de nem egyértelműen mondja ki azt a szorongást, ami a jelenlegi helyzetem kilátástalanságából fakad. A fentiekből azonban kitűnik, hogy nem egy végleges állapotról van szó.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS