Erdélyi Vándoregyetem: nem siránkoznak. Problematizálnak
Bakk-Dávid Tímea 2008. augusztus 29. 17:21, utolsó frissítés: 15:04Pornó-prédikáció és dzsesszkoncert is volt a homoródfürdői tábor nulladik napján; megtudtuk, ha a rosszfiúk győznek is, nem kell elkeseredni: a lényeg #b#a nyerő stratégia.#/b#
Betonkeverő, fűrészgép zaja, patakzúgás közepette folynak az első Erdélyi Vándoregyetem előadásai. A nyár végi szezon természettudományi-irodalmi előadásokat és koncerteket kínáló négynapos eseménye csütörtökön kezdődött a Hargita megyei Homoródfürdőn, a Lobogó panzió vonzáskörzetében. Mint ahogy az első előadótól a résztvevők megtudták, a panzió, a konferenciateremmel is rendelkező Vadászház és a faházikók mellé a befektető újabb létesítményt: korszerű fürdőt tervez. Homoródfürdő ugyanis
már csak a nevében fürdő,
a régi létesítmények lepusztultak és használhatatlanok, habár a 19. században és a 20. század elején népszerű turistacélpont volt a település – mondta el Vofkori György helytörténész Homoródfürdő rég nem látott képekben című előadásában.
Az Erdélyi Gondolat Egyesület (ErGo), a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB), az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) szervezte vándoregyetem nulladik napján mintegy 200 résztvevő érkezett. A tábornyitón Derzsi László szervező elmondta, az az új generáció a célcsoport, akik
már nem elégszenek meg a siránkozással,
hanem a felmerülő problémákat hatékonyan meg akarják oldani. Szenkovits Ferenc matematikus, a KAB elnökségének tudományos titkára szerint már nem igazán van olyan utánpótlása az egyetemi elitnek, amely vállaná a tanítás, „robotolás” feladatát, ezért úgy döntöttek, a tudományt az egyetem falain kívülre viszik, hátha sikerül a tudományos pályát vonzóvá tenni a fiatalok számára.
A szervezők a nulladik nap délutánjára a vándoregyetem helyszínét ismertető előadást ütemeztek be; mint korábban Járai-Szabó Ferenc főszervező elmondta, ebből hagyományt akarnak teremteni, és a minden évben más helyszínre tervezett tábor csütörtöki napját ennek jegyében szervezni.
Vofkori György elmondása szerint a kápolnásfalusi közbirtokossághoz tartozó fürdőhely korábban is híres volt a környéken gyógyhatású forrásairól – a borvíz ugyanis nemcsak „bor mellé való víz”, hanem betegségek kezelésére is alkalmas.
A vendégek számára „banyafürösztő”
és a gyermekmedence is rendelkezésre állt. 1765-ben egy hálás beteg, Lázár János örmény kereskedő gyógyulása színhelyén kápolnát emeltet – azóta tartják a Keresztelő Szent János napi búcsút. Homoródfürdőn a 19. század végétől lehet szervezett turizmusról beszélni, bár a korabeli újságok beszámolói szerint áldatlan állapotok uralkodtak a fürdőhelyen: emiatt Nyomoródnak becézték, a vendégeknek gyakran ágy nélküli szoba jutott, befolyt az esővíz, szűk volt a hely, nem biztosították a pihenéshez szükséges kényelmet.
Végül 1884-ban megépül a vendéglő, amelyben már két olvasószoba és táncterem, sőt gyógyszertár is helyet kap, ám fürdőorvosra sajnálják a pénzt a kápolnásiak, hiszen úgyis csak szezonban, nyáron lenne kuncsaftja – idézte fel Vofkori György Homoródfürdő múltját, rengeteg korabeli fotóval illusztrálva mondandóját.
A csütörtöki nap „leülünk és hallgatunk” programfejezete Bálint Tamás költő-közgazdász verseskötetének (A pap leánya, birtokostul) és Murányi Sándor Olivér teológus-irodalomtudós két könyvének (Felnyomták szentnek, Üres és teli) bemutatójával zárult.
A versek és pornó-prédikációk felolvasása
közepette a két szerző nem túl nagy hatásfokkal, de igyekezett kommunikációra provokálni közönségét, amely a maga részéről inkább csak a tapsnál és a halk kuncogástól a röhögésig terjedő skálájú tetszésnyilvánításnál maradt.
A pénteki nap a játékelmélet jegyében kezdődött: a résztvevőknek leginkább az érte meg, hogy ha késve is, de bekapják a reggelit, és később kapcsolódjanak be az emberi viselkedésre is magyarázó erővel bíró elmélet szakértőjének előadásába. Szabó György, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa A tisztességes magatartás kialakulása az evolúciós játékelmélet tükrében című értekezésében számítógépes modellek segítségével igazolta: a legnyerőbb stratégia a Tit for tat (TFT), azaz a szemet-szemért elv. Mert igaz ugyan, hogy a „rosszfiúk”, vagyis a nem kooperáló, egyéni nyereségüket maximalizálni igyekvők egy idő után dominanciára tehetnek szert, ám
a jó hír, hogy az együttműködők,
a „tisztességesek” (akik csak azokkal tolnak ki, aki velük is ezt teszi) megfordíthatják ezt a helyzetet. A legújabb tudományos kísérletek eredményeit fölvonultatva Szabó György végül lefordította „köznapi nyelvre” is a legfontosabb következtetést: ha a körülmények a „rossznak”, a nem kooperálónak, a másokat kihasználónak kedveznek is, ezeket a körülményeket meg lehet változtatni. A nyerő stratégia pedig az, ha megtanuljuk a természettudományos módszereket, amelyek segítségével jobban megérthetjük és optimalizálhatjuka társadalmi és gazdasági folyamatokat – zárta előadását az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
Ehhez kapcsolódóan Scheuring István, az ELTE-MTA Elméleti Biológiai és Ökológiai Kutatócsoportjának tagja arra próbált választ adni, honnan ered az emberi természet azon sajátossága, hogy hajlamos inkább önzetlen, kooperáló lenni, valamint hogy milyen mechanizmusok tartják fenn az önzetlen viselkedést. A rokonszelekció és a közvetlen kölcsönösség esetében még érthető, hogy önzetlenül viszonyulunk – ezt diktálja a racionalitás is.
Ám az ultimátumjátéknak nevezett kísérletsorozatból kiderül, az ember akkor is hajlamos önzetlennek lenni az esetek nagy százalékában,
ha ebből közvetlen haszna nem származik.
Természeti népeket és modern társadalmakat, különböző kontinenseken élőket összehasonlítva is ugyanaz az eredmény: az önzetlenséget jutalmazzuk, a kevésnek megítélt fölajánlást, vagyis a nem eléggé önzetleneket büntetjük – sőt önzetlenül büntetjük azokat, akik nem elég önzetlenek, mert ez olyan mechanizmus, ami fenntartja a kooperációt.
Az sem mellékes, hogy a szociális normává alakuló közvetett kölcsönösség elvének be nem tartása esetén „édes a bosszú”: miközben a normaszegőket büntetjük, az agy jutalomközpontja aktiválódik – ismertette a különböző kísérletek erdeményeit a kutató.
A végkövetkeztetés összecseng az előző előadóéval: az a „jó” tulajdonság, ha valaki „önzetlen” a jóval és önző a „rosszal”. Hogy mekkora a szerepe ebben a hírnévnek, azaz mások rólunk alkotott véleményének, a német Max Planck intézet kutatóinak „klímajátéka” is bizonyítja: az emberek hajlamosabbak voltak áldozni a klímaváltozás leküzdése érdekében, ha nyilvánosságra került önzetlenségük ténye.
A Vadászházban zajló játékelmélet-panellel párhuzamosan pénteken délelőtt Orbán Krisztián (Levonható következtetések Közép-Kelet Európa gazdaságaira a magyar gazdaság átfogó elemzése tükrében), Szabó András (A „D vitamin” hatása az orvostudományi és társadalmi fejlődésre), valamint Nemes-Nagy Enikő (Nyerő stratégiák a kutatómunkában és az egyetemi oktatásban) tartott előadást az Akváriumnak nevezett helyszínen.
>> Az Erdélyi Vándoregyetem további programjai >>
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!