Arlesban kiállítani: akár Wimbledonban teniszezni
kérdezett:Kertész Melinda 2008. szeptember 25. 09:42, utolsó frissítés: 2008. szeptember 24. 16:35Egyed Ufó Zoltán egyike volt a három fotósnak, aki a rangos Rencontres d'Arles fesztiválon képviselte Romániát. #b#[interjú]#/b#
Múlt héten ért véget a Rencontres d'Arles fesztivál, melyen idén Romániát Egyed Ufó Zoltán, Alexandra Croitoru és Cosmin Bumbuţ képviselte. A román csapatot a Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, Mihai Oroveanu válogatta.
A Rencontres d'Arles fesztivált idén negyvenedik alkalommal szervezték meg. A több tucat helyszínen megszervezett kiállítások, vetítések, könyvbemutatók, workshopok és más kulturális események tízezernyi látogatót vonzanak a kis francia városba. Ez a fő találkozóhelye a világ leghírhedtebb kurátorainak, kiadóinak és gyűjtőinek. Egyed Ufó Zoltán, az Oskar fotósa 25 képet állított ki a fesztiválon.
Balettóvoda
Említetted, soha nem gondoltad volna, hogy kiállíthatsz Arles-ban, végül mégis összejött. Mit jelen számodra ez a lehetőség?
Egyed Ufó Zoltán: – Tegyük fel, hogy kezdő teniszező vagy, és nézed a tévében a wimbledoni tornát, de el sem tudod képzelni, hogy valaha oda kerülnél játszani.
Így voltam én is, nézegettem a fotós lapokban, hogy lelkendeznek az arlesi fesztiválról, de el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha is meghívnak engem oda.
Kutyaműtét
Nem készültem rá. Egyszer csak egy számomra szinte ismeretlen ember, akit háromszor láttam életemben, értesít, hogy adjak néhány projektet, mert be akar mutatni a világ legnagyobb fesztiválján. Bumm.
Na persze nem kell azt gondolni most, hogy én voltam ott a legnagyobb világsztár a fesztiválon, teniszbeli hasonlattal élve ismét, nem jutottam be a mesterek tornájára, a néhány száz kiállító közül valószínű, hogy az "utolsó retkek" kategóriába estem, de ez is jól esett.
Nem tudom, mit jelent számomra ez a lehetőség, nem tudom, ha egyáltalán ki tudom vagy ki akarom használni a lehetőséget. Sokszor lett volna alkalmam rá az életben, hogy dobbantsak, és a legtöbb lehetőséget kihagytam. Akarattal.
A mindennapi élet örömei sokkal szimpatikusabbak számomra, mint a csillogás és a sztárok világa. Az asszonyom egyetlen ölelése, vagy egy falás noszolyi sajt egy jó borral többet tud nyújtani, mint egy szereplés valami díszgálán, melyen elferdített értékrendű tévésztárok titánium keretes oklevelet adnak át, hogy én vagyok a világ legprofibb művésze.
Túl rövid az életem ahhoz, hogy hamis csillogások után szaladgálni legyen időm, ezért inkább csak élek, és kuncogok a lehetőségeken.
Fantasztikus Szimfónia
Milyen projektjeiddel vettél részt?
– A legismertebb talán a Fantasztikus Szimfónia bemutatója a bukaresti operában, aztán volt egy kutyaműtétes anyag, aztán volt életem leghosszabb projektje, a balettóvodás, és előszedtem egy régebbi anyagot is, az erdőirtásokról.
Melyik volt számodra a legkedvesebb közülük? Miért?
– A balettóvodás, valószínű, hogy azért is fotóztam olyan hosszasan. Nagyon élveztem ott a hangulatot, nagyokat lazsáltam és nagyokat röhögtem.
Most, hogy véget ért az Arles-i kiállítás, milyen utórezgései vannak a részvételednek? Milyen szellemi hozadéka volt a kiállításnak?
– Nagy pozitív utórezgései nem hiszem, hogy lennének, a fotográfiámat sem fogja forradalmasítani ez a részvétel, az emberi mivoltomnak sem tesz jót a sztárkodás.
Mihai Oroveanu, a Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, aki válogatott bennünket, azt mondta, hogy rengeteg pozitív visszajelzés és meghívás érkezett különféle európai galériák és múzeumok részéről, és máris kellett küldjek két tucat képet egy esetleges bécsi kiállítás összeállításához.
Remélem, nem fog kelleni túl sokat válogatnom és küldözgetnem az elkövetkező időszakban, mert elég időigényes munka, és gátol a fotózásban, elvonja az időt a terepmunkától.
Mi volt a koncepciója Mihai Oroveanu kurátornak, mi alapján válogatott be téged, Bumbuţot és Croitorut?
– Nem tudom miért pont minket, pont engem. Alexandra Croitoruval, ha jól tudom, már sokat dolgozott együtt, Bumbuţot is régóta ismeri, úgy emlékszem, ő szerezte neki az első komoly fotós munkahelyét, de hogy engem miért, azt nem tudom. Szégyelltem volna megkérdezni, hogy miért választott engem. Örültem a dolognak és fogtam a számat.
Erdőirtás Romániában
Miben különbözött a ti munkátok a többi kiállítóétól?
– A mi képeink nem csak a másokétól különböztek, hanem egymástól is. De valami hasonlóság is lehetett közöttük, mert Oroveanu azt mondta hazatértekor, hogy akik gratuláltak, a képeink életszerűségét dicsérték, szemben a más küldöttségek botladozó konceptuális fotográfiájával.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!