Kleopátra, expresszionizmus, sztereotípiák
Fülöp Noémi, Kassay Réka 2008. október 20. 10:46, utolsó frissítés: 01:19A Filmtettfeszt egyik erénye, hogy a magyar filmes termést a budapesti mozikba kerüléssel versenyben hozza el Kolozsvárra. A nagyjátékfilmekből csemegéztünk.
Az idei Filmtettfeszten, melyre október 14-19 között került sor, a nagyjátékfilmeket késő délutántól éjszakába nyúlóan vetítették. A kolozsvári közönség azonban rég hozzáedződött egy kis éjjeli mozizáshoz. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy a tíz órakor kezdődő filmeken is legalább háromnegyedéig tele volt a Győzelem mozi terme.
Bolondos vakáció - Makk Károly
A retró-nap keretében vetítették a hatvanas évek végén készült román-magyar filmet, melyben Florin Piersic az egyik szereplő. Könnyű, szórakoztató nosztalgiafilm, road-movie teletűzdelve jól és kevésbé jól sikerült poénokkal, leginkább a Kalandorokat juttatja eszembe.
(Apropó Kalandorok, amit szintén vetítettek a Filmtettfeszten: miért van az, hogy Erdélyben bárki bárhonnan bárhová megy, csakis a Békás-szoroson keresztül vezethet az útja? A negyven év eltéréssel készült két film helyütt ugyanazokat a sztereotípiákat mutatja fel Romániáról.)
A valóság talajáról elrugaszkodott ötletek (pl. az autót szállító helikopter) is azt támasztják alá, hogy ez a film vállaltan meseszerű, a szereplőknek pedig nincs semi más dolguk, mint hogy fiatalok, bohók és szerelmesek legynek.
Nyugalom – Alföldi Róbert filmje
Kleopátra szalad az utcán, aranyozott műanyag palástja lobog utána, az anyák eltakarják a gyerekek szemét, a buszon ülők követelik: a sofőr ne előzze meg a fáraónőt. Aztán Kleopátra lerogy a kanapéra, ledobja a parókát, saruját kisfia húzza le, és elkezdi törülgetni a port kirúgott színésznő édesanyja lábairól – közben azonban veszélyesen mélyre téved a jó formában tartott combok között.
A Nyugalom olyan problematikákat boncol (gyakorító képző nélkül, félméteres konyhakéssel), amelyekben elkerülhetetlenül magára ismer a néző valamelyik szereplő valamelyik pillanatában. És az azonosulás nem kellemes élmény, ha egyetlen pozitív szereplő sem adatik hozzá.
Alföldi Róbert filmje az emberi kapcsolatok horrorja, sérült lelkek legmélyebb bugyraiban szellemvasutazik, ráadásul úgy, hogy közben esztétikai élményt is szerez – kár, hogy a tripből időnként visszaránt egy-egy, sokkolónak szánt, ám a nevetségesbe átbillenő jelenet. No meg a képbe felülről következetesen belelógó mikrofon.
Zuhanórepülés – Novák Erik filmje
A forgatókönyvíró Nagy Viktor saját történetét meséli: börtön, drogok, sztriptíztáncosnők, rendőrség – mindennapi eset, hogy az ember monoklival a szeme alatt érkezik haza, és nem kell meglepődni azon sem, ha a dzsippel furikázó keményfiú egy matracon alszik egy színház raktárában.
A hiteles szereplőket és párbeszédeket (többen közülük nem hivatásos színészek, hanem önmagukat alakítják) felmutató filmen azonban végigvonul a hollywoodi gengszterfilmek untig ismert klisésorozata. Novák Erik rendező elmondja a film utáni beszélgetésen: az eredeti történet kb. hetven százalékát tartották meg. Hozzáteszi, klasszikus gengszterfilmet szeretett volna forgatni.
„Én Viktornak készítettem a filmet, ő meg nekem írta a forgatókönyvet, hogy a mozivásznon láthassa viszont a saját életét. Magunknak forgattuk ezt a filmet, ez a mi gengszterfilmünk” – magyarázza. Ám fennáll annak veszélye, hogy a néző inkább Viktor át nem írt, kevésbé hollywoodi, talán sokkal szürkébb, de mindenképpen egyedibb és hitelesebb történetére lett volna kíváncsi.
Török Ferenc: Overnight
Egy igazi éjszakai film, a TIFF-en is a késő esti vetítésen szerepelt, amire nem is jutottam el. Most viszont beültem, le-lekoppanó szemekkel az utolsó sorba, majd 10 perc után eldöntöttem: ez a film megérdemli, hogy jobb állapotban nézzem meg, amikor figyelni és értékelni is tudom, ezért inkább hazamegyek. De mégsem mentem, leragadtam, és többet nem is kísértett meg az alvás kényszere.
Habár még csak nem is követtem/értettem meg száz százalékban a különböző tőzsdei ügyleteket és tranzakciókat, a filmből sok minden megragadott – és nem is gondolom, hogy feltétlenül a cselekmény apró részletein lenne a hangsúly. A történet egy 33 éves sztárbróker egyetlen éjszakáját mutatja be, amely alatt egy óriási, hiányzó összeget kell visszaszereznie, miközben egy pozitív terhességi tesztre is felhívják a figyelmét.
Angelusz Iván producer az idei TIFF-en tartott sajtótájékoztatón elmondta, maga is ebben a világban mozgott, mielőtt a filmszakmába került volna, ezért különös, személyes élményei kapcsolódnak a témához.
A lényegét, az overnight életforma képét (de nem a csőcselékét, hanem a high society-ét) szépen tükrözi a film nagyon steril, expresszionista beütésű képi világa: az állandóan visszatérő, tereket elválasztó/eltakaró sötétítő csíkjai, a mögöttük mozgó árny-alakok, a személytelen lábak határozott léptei, az erős, elnyújtott árnyékok, az ablakok rácsai, melyek felszabdalják a teret, a vertikális térszerkesztés, ahonnan nagyon mélyre lehet zuhanni.
Ám az expresszionista képekkel szemben, mindez nem kelti sem a félelem, sem a bizonytalanság érzését, de még kiábrándítónak sem találtam a bemutatott világot. Inkább egyfajta kíváncsi élvezettel szemléltem a történetet, melynek előadásmódja enyhén szarkasztikusnak tűnt, talán ezért nem is tudtam igazán kétségbe esni tőle.
Hasonlóképpen a néhány jellegzetes karakter is inkább szórakoztató, mint együttérzést kiváltó figura: a savanyú, gondoskodó-szerető titkárnő, vagy inkább szerető-titkárnő, a nedves szemű zsaroló kolléga, a taxisofőr, aki soha nem tudja, merre kell menni, és természetesen a főszereplő, aki ugyan nem egy hős, de nem is különösebben antipatikus. Inkább olyan az élete, az éjszakai bulikkal, az elszámolt ebédekkel, mint az animációk, amiket néz: jó, de mi a lényege? Semmi.
Ő azonban véget vet ennek a semmilyen életnek, a folyamatos kő-papír-olló játéknak, a munkaviszonynak, melyet a szektára emlékeztető együttlétek ellenére az egymás iránti bizalmatlanság jellemez leginkább, és kilép. Igaz, egy új élethez lehet, hogy pár perccel később a kelleténél.
Gryllus Dorka háromszor
A Filmtettfeszten szombaton Gryllus Dorka-nap volt. A Nyugalomban Esztert, a Zuhanórepülésben a sztriptíztáncosnő Melindát, az Overnightban a főhős exfeleségét alakítja. Ritka élmény egy színésznő egymás után háromszor, akkor is, ha az utolsó filmben csak nyúlfarknyi ideig.
A három szerep fényévekre van egymástól: az emberi megértés határain túl szerető értelmiségi után a butácska, de szeretője mellett a végletekig kiálló éjjeli pillangó, majd a szinte nyegleségig magabiztos exfeleség. Dorka maga viszont őszinte, mély feketéiből sugárzó jelenség mindháromban, akár a mozi halljában kávézva, vagy önfeledten nevetve mikrofonnal a kezében, a színpadon.
Lányok – Faur Anna filmje
Két céltalan budapesti tinilány: káromkodnak, lopnak, egy ezresért leszopják a taxisofőrt, a szüleik létezését pedig csak az jelzi, hogy a lányok időnként pénzt kérnek tőlük. Néhány taxisofőr, időnként csalnak egy kicsit, néha befizetnek egy szopásra, hétvégén a mallba viszik a családot hamburgerezni.
Amilyen céltalanok a lányok időtöltései, olyan céltalan maga a film is. A szereplők életének kilátástalanságát érzékeltetni hivatott, kerek (vagy mindenféle) történet nélküli, esetleges, csattanó helyett valahol a levegőben végződő mozi mintha önálló műfajjá nőtte volna ki magát az utóbbi időben.
A néző jó néhányszor beleun a kilencven percbe, amíg eljut a lényeget képező (valóságban is megtörtént) taxisgyilkosságig, aminek elképzelt magyarázataként a film készült. Bár a város peremén tengődő, társadalom által szem elől tévesztett tinikről festett kép hitelesként hat, és kegyetlen is bír lenni, ez kevés egy nagyjátékfilmhez.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!