2017. december 12. keddPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Anilogue fesztivál: Az erdő zongorája

K. R. 2008. december 05. 10:19, utolsó frissítés: 2008. december 04. 11:30

Egy igazi klasszikus japán mesefilm barátságról, elhivatottságról, tehetségről és a zene szeretetéről, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.



Az Anilogue fesztivál keretében olyan filmeket is láthattunk, melyek felnőtt és gyermek számára egyaránt élvezhetőek. Masayuki Kojima filmje ezek kozé tartozott: egy igazi klasszikus és kedves mesefilm, valósághű szereplőkkel es csodálatos eseményekkel, melyben a varázslatos eseményeknek inkább allegorikus jelentése (és jelentősége) van.

A történet két kisfiúról szól, akik minden szempontból ellentétes típust képviselnek: Amamiya a mintagyerek, ő az új diák az iskolában, aki szorgalmasan tanul, egy óriasi hazban lakik gazdag csaladjával, és mindene megvan. Kai a makrancos, öntörvényű iskolás, aki nem szeret tanulni, és akit szegény édesanyja egyedül nevel.

A két fiút a zongorázás köti össze, ám ahhoz való viszonyulásuk is nagyon különböző: Amamiya rengeteget gyakorol, hogy tökéletesen játsszon és híres zongorista legyen, mint az édesapja, ugyanakkor nem köti érzelmi szál a zenéhez, míg Kai kedvtelésből játszik és, bár kottát sem olvas, valami rendkívüli adottsága van a hangszer megszólaltatásához.

Ezt egy fantasztikus elem, az erdő közepén álló zongora jelképezi, melyből senki nem képes hangot kicsikarni, egyedül Kai tudja gyönyörűen megszólaltatni. A fiú éjjelente kilopózik a zongorához és átadja magát a zenélés örömének.



>> Anilogue fesztivál: Idióták és angyalok >>

A történet a közeledő zongoraversennyel kezd bonyolódni, és kissé moralizaló véget ér: megfogalmazza a mondanivalót, hogy a tehetséget nem lehet versenyben rangsorolva értékelni, és még kevésbé lehet versenyszinten űzni a művészetet - hanem csakis szeretetből, kedvtelésből.



De emellett nem hiányoznak a filmből a poénos jelenetek sem, mint a vécécsészén repülő, zongorazó kislány, vagy a Kai képzeletében folyamatosan feltűnő, zenéjüket visszakövetelő japán Mozartok.

A filmben több klasszikus is felcsendül, úgy, mint Beethoven, Chopin, Mendelsohn, de a történet alapvetően egy Mozart-darab köré szerveződik. Ezért (is) állítható párhuzamba Milos Forman Amadeus című filmjével, mely két zeneszerző viszonyáról szól.

Az erdő zongorájá-ban, akár egy játékfilmben, gyakran hangsúlyt kap az, hogy hol van elhelyezve a „kamera“: nagyon alsó és nagyon felső beállításokat láthatunk, valamint jellemzőek a zenei betétekhez komponált kameramozgások, körsvenkek.

Az is érdekes, hogy melyik szereplőt hogyan mutatja be a film zongorázás közben: Amamiya játéka közben inkább az előbbivel találkozunk, míg a bravúrosabb kameramozgásokat inkább Kai előadása közben figyelhetjük meg. A zenés részek pedig szépen, érzékien kidolgozottak vizuálisan is, közben szívesen lehunytam volna a szemem és csak hallgattam volna, de féltem, hogy lemaradok valamiről.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS