2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Két főváros, öt mozi, egy lelkes csapat és sok-sok jó animáció

Kassay Réka 2008. december 06. 13:01, utolsó frissítés: 11:25

"A paradicsomokat az első sorba kérjük!" Bécsben tesztverzióval indított a Budapesten már bejáratott Anilogue fesztivál. Végül minden jól sült el, de jövőre még több fesztiválturista kerestetik!



„Blu és én nagyon örvendünk, mert a filmünk nyert már két különböző díjat ugyanarról a helyről, de egy díjat két különböző helyről még nem” – üzente a szervezőknek az Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztivál fődíjasa a záró ünnepségen. (A díjat nyert film címe Muto, rendezőjeként pedig Blu volt feltüntetve, azonban a fesztivál végéig nem derült ki egészen pontosan, hogy ki is az a Blu.)

Egyébként az egész fesztiválra jellemző volt Blu megjegyzése: ugyanazok a filmek, ugyanaz a csapat, de két különböző helyen és két, szinte teljesen más közönségnek. Azonban míg Magyarországon az idén hatéves Anilogue már hagyománnyal rendelkező, nagyszabású rendezvénynek számít, a bécsi megjelenés mindenki számára újdonság volt.


Budapesten nézőcsúcs volt idén,


ami 4500 nézőt és 53 százalékos teremkihasználtságot jelent. Volt olyan vetítés, melyre késve érkeztem, és az Uránia nagytermében, ahol többnyire az egész estés animációs filmeket mutatták be, már alig találtam szabad ülőhelyet.


>> Anilogue fesztivál: Az erdő zongorája >>
>> Anilogue fesztivál: Idióták és angyalok >>

A Toldi moziban is többé-kevésbé megtelt a terem a versenyprogramokon, az animált éjszakán pedig energiaitallal gondoskodtak arról, hogy bírjuk az iramot. Bár eleinte - a két helyszín miatt is - volt néha kis kavarodás, a szervezők, amikor kellett, improvizáltak, és ezt nagyon korrektül fel is vállalták.

„Ide célozzátok a rothadt paradicsomokat az első sorba” – mondta Liszka Tamás fesztiváligazgató a közönségnek, amikor egy film feliratozását valamiért helyben kellett megoldani. A nézők iránti közvetlenség végig jellemző volt, anélkül, hogy komolyabb gond történt volna a szervezésben a lazaság miatt.

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban nagy tömeg gyűlt össze esténkéntAz Uránia Nemzeti Filmszínházban nagy tömeg gyűlt össze esténként

Bécsben három mozi adott otthont a fesztiválnak, ezek közül a Schikaneder igazi, otthonos törzshellyé alakult: innen a hajnali első metró indulásáig nem pakoltak ki az utcára és azt is elnézték, hogy a csapat által szállított protokoll-borokat is ott fogyasszuk el, diszkréten az asztal alá dugva az üvegeket.

Itt sokkal kevesebb néző volt, nem is mindig sikerült csúcsidőben termet foglalni, de erre számítani lehetett, tekintve, hogy egy új és ráadásul idegen fesztiválról volt szó. A legelső vetítésen például, hétfő délután 4-kor elsőnek értem a Filmcasinoba: kiderült, hogy egyelőre én vagyok az egyetlen néző, de biztosítottak, hogy természetesen levetítik a programot, ha akarom.

A bécsi mozikban is összegyűlt a helyi közönség, de ők nem mind az
<br />
Anilogue-ra jöttek (Topkino)A bécsi mozikban is összegyűlt a helyi közönség, de ők nem mind az
Anilogue-ra jöttek (Topkino)

Később azért már többen eljöttek, és a csapat végig keményen dolgozott, hogy így is minden rendben menjen. „Nekünk is nagy kérdés volt, hogy milyen lesz itt a fogadtatás, de így a végére egészen pozitív visszajelzéseket kaptunk, az emberek felfigyeltek rá, hogy azért itt történt valami" – mondta Liszka Tamás a záróünnepség utáni bulin, mikor végre jutott ideje beszélgetni is.

„De biztos vagyok benne, hogy az a néhány érdeklődő, aki eljött, az jövőre is eljön és elhívja majd a haverjait is. Bár itt az újdonsült osztrák barátaink azt mondják,


majd a harmadik fesztivál lesz sikeres Bécsben,

én optimista vagyok és azt gondolom, már jövőre jól fog menni” – tette még hozzá.

Az egyik vetítésen megszólítottam a mögöttem ülőt, mert kíváncsi voltam, hogy honnan hallott a fesztiválról, és kiderült: ő is magyar, csak jelenleg éppen a bécsi iparművészetin tanul. A nézők nagy része azonban helybéli volt, és leginkább az egyetemen, vagy a törzshelyén levő plakátról, újságból szerzett tudomást a vetítésekről.

A „fesztiválturista” stílus még nem igazán volt jellemző a közönségre, inkább a szervezők és a meghívottak vándoroltak egyik helyszínről a másikra. Az önkéntesek társasága azonban szívesen vendégül látta egy-egy közös főzésre és kajálásra a hozzájuk csapódott látogatókat is.

A bécsi utcákon szinte mindenhol terjengett a levegőben a vásár
<br />
fahéjas-szegfűszeges-forraltbor-illataA bécsi utcákon szinte mindenhol terjengett a levegőben a vásár
fahéjas-szegfűszeges-forraltbor-illata



„Itt Bécsben inkább tematikus vetítések vannak – például van olyan, hogy női filmek fesztiválja és ezen belül animációs szekció – de kimondottan animációs fesztivál nincs, főleg ilyen, hogy ne csak vetítések, hanem fesztiválhangulat legyen” – meséli Liszka Tamás. „Ezért gondoltuk, hogy betöltjük ezt az űrt, ráadásul, mivel már hatodik éve szervezzük a fesztivált, attól féltem, hogy elkezdjük önmagunkat ismételni. És azt nem akartuk, hogy minden évben lebonyolítsuk ugyanúgy, ugyanazt a rendezvényt."

A magyar közönség nem igényelte volna, hogy ott is lecsengjen a fesztivál? – kérdem, mert Pesten még vasárnap elbúcsúzott a közönség nagy része. „Nálunk egy csomó rendezvény olyan, hogy egy nagy felkiáltójel van a végén. Én azt szeretném, ha nem felkiáltójel, hanem kötőjel lenne. Arra tettünk most kísérletet, hogy ez egy felhívás legyen, és a dolog ne érjen véget egy nagy bulival Pesten. A dédapáink korában, a világháborúk előtti időkben volt úgy, hogy


az emberek sokkal szabadabban mozogtak az európai nagyvárosok között,

nem volt olyan nagy ügy, hogy valaki mondjuk Bécsben tanul, Németországban dolgozik, Párizsban nősül, aztán Magyarországon nyit üzletet.

Én azt szeretném, ha ez a fesztivál is egy mozgatórugója lenne ennek a fajta globalizációnak, és egy kicsit hozzájárulna ahhoz, hogy dinamikusabbak legyünk ilyen szempontból. Az animáció pedig egy olyan univerzális eszköz, amely erre tökéletesen alkalmas, mert elvontabb, mint a film, gyakran szöveg nélküli, ugyanúgy megértik a különböző nemzetiségű nézők és ugyanúgy nevetnek a poénokon."


A díjat nyert filmek alkotói közül ketten még ott voltak a gálán: a német Florian Glorig, a Fehér című film alkotója másfél évig dolgozott az animációján, mely egy formai ötletből indul ki és egy eredeti, letisztult, árnyékok által meghatározott világot teremt az egyetlen szereplő számára.

„A következő filmtervem a történetből indul ki, nem a formából, mondja Florian Glorig. Szeretném úgy megvalósítani, hogy ne egyszemélyes munka legyen, mint ez a mostani, hanem én csak a rendezője legyek és csapatban dolgozzunk.”

Alexei Alexeev, a közönség egyik kedvenc filmjének, a KJFG No.5-nek a rendezője egyáltalán nem úgy vélekedik a humorról, mint ahogy azt a film alapján gondoltam volna. A három „profi” zenészt (három zseniális karaktert), a Medvét, a Farkast és a Nyulat bemutató filmecskén századik alkalommal is ugyanúgy tudnék nevetni.

KJFG No.5



„Nem az kell legyen a cél, hogy poénos legyél” – mondja Alexei. „Az ilyen szándékoltság sosem jön ki jól, én utálom az olyasmit is, hogy mi a filmnek a mondanivalója, vagy a tanulsága. Egyszerűen egy jó atmoszférát kell teremteni és akkor már működik a dolog. Ezt az animációt is a magam örömére készítettem, és azt gondolom, hogy az a lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz, élvezd az életedet, legyél jóban magaddal.”

>> Gyenge Zsolt mozizó blogja: BB tengely és a Muto >>

Michaela Pavlatova zsűritag a díjátadáson megpendíti, hogy milyen klassz lenne, ha a Budapest-Bécs-Prága háromszögre bővülne a fesztivál, azonban amikor később rákérdek, Liszka Tamás megjegyzi, ez egy kicsit sznob és talán erőltetett is lenne, megfogni és minden európai nagyvárosba elvinni a fesztivált. Jövőre tehát ismét Budapest és Bécs várja majd a fesztiválutasokat, akik remélhetőleg tényleg útnak is indulnak a fesztivál nyomába.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS