2017. október 23. hétfőGyöngyi
11°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Webvidék Gyergyóban olyan, mint a nyomozás

szerk. 2008. december 30. 09:16, utolsó frissítés: 2008. december 29. 13:27

Komoly szervezés, jó ötletek és rengeteg munka áll a Gyergyói Piricske csapatának teljesítménye mögött. Bemutatjuk a Webvidék második helyezettjét.



A tavaszi Webvidékre benevezett egy gyergyói csapat. Örültünk is neki nagyon, de végül nem kerültek fel bejegyzések – meséli Barti Tihamér, aki a csapattagok érkezéséig tart szóval bennünket. Az elsőként érkező Magyari Levente is egy-kettőre bekapcsolódik, és amire a többiek megérkeznek, akkorra már mi is tudjuk, hogy alaposan felkészült a csapat a látogatásunkra: a „szűk csapattal” találkozunk hamarosan, és egy ebéd mellett elbeszélgethetünk velük. Eztán pedig találkozunk mindazokkal, akik valamilyen módon segítségükre voltak a verseny folyamán.


Időközben rendre megérkeznek a csapat szövegszerkesztési munkálatainak szakértői, Magyari Szilvia és Bákai Magdolna is. Ők hárman, Leventével együtt alkotják a csapat magját. Már az első versenyt is nyomon követték, és most úgy érezték, e játékba már csak becsületből, „Gyergyó iránti tiszteletből” is be kell nevezniük. A kezdetben háromtagú Gyergyói Piricske azonban mára már 14 tagot számlál.

>>A Gyergyói Piricsek webvidékes adatlapja>>

>>A csapat bejegyzései a Webvidéken
>>

Magdi Vántsa Judit kézdivásárhelyi könyvtárigazgatótól, a Céhmesterek Unokái csapatának vezetőjétől szerzett tudomást az első Webvidékről. Szorgalmasan drukkolt is a szilágysági csapatoknak, perecsenyi lévén elsősorban a szilágybagosiaknak. Most már természetesen a Gyergyói Piricske szavazóbázisát szervezi. A könyvtár Netnagyi programjának keretén belül az időseket segíti a számítógép-felhasználásban. Itt beszélt nekik a Webvidékről, illetve arra is megtanította őket, hogyan kell szavazni. Kedvenc csapata – sajátjukon kívül természetesen – most is van, fűzi hozzá mosolyogva: a kisbaconi ReSZeLTeSeK. Közönségszervezésben azonban nincs egyedül: Szilvi szorgalmasan iwiw-ezik, Ráduly Andrea pedig különféle levelezőlistákon népszerűsíti a csapatot.

Magyari Levente

Levi szerint olyan ez a verseny, mint egy igazi nyomozás: ki-ki kutat, majd közzéteszi az eredményeket. Ezáltal pedig létrejön egy virtuális közösség, melynek tagjai jó érzéssel olvassák egymás munkáit. Neki nincs kedvenc csapata, azonban az egyik legkedvesebb bejegyzés számára a csíkmadarasiak boldogságinterjúja.

Szilvit alapvetően az empátia érzése vezeti a verseny és a versenyzők megítélésében: kommentel, ha úgy érzi, valaki indokolatlanul támadja bármelyik csapatot. Szimpatizálja a torockószentgyörgyi csapatot, nekik még szavazni is szokott. – A legtöbbb hasznot én húztam a Webvidékből – mondja nevetve. Ő ugyanis Kiskufélegyházáról Gyergyóba jött férjhez, és úgy érzi, a beilleszkedésben segített sokat a játék, hiszen eközben a város olyan oldalait ismerhette meg, amelyekről sejtelme sem volt korábban – meséli. Mivel ő hírszerkesztőként dolgozik a helyi televíziónál, a férje pedig művelődésszervező, és mindketten nagyon elfoglaltak, ezért a Webvidék közös projektjükké vált, egyfajta „fizikai és mentális felfrissülés” számukra a játék.

Magyari Szilvia

Már meg sem lepődöm, amikor elmondják, hogy mint a baglyok, éjszakánként dolgoznak – hol a PAPI-ban (Tudásalapú Gazdaság Projekt részeként működő közösségi internet hozzáférési pont), hol pedig valamelyikük lakásán. A makett-próbát például este 8 és hajnali 4 között készítették el.

Általában elolvassák az új próbát, megtanácskozzák a tennivalókat, hétvégén pedig igyekeznek minél több anyagot gyűjteni. Felkutatják azokat, akik a segítségükre lehetnek a feladat végrehajtásában. Ha az illető nagyon elfoglalt, akkor a tanácsát kérik, és az útmutatás nyomán a csapat maga lát munkához – meséli Levi. Rendszerint nagyon sok anyag gyűl így össze, amit aztán utolsó éjszaka rendszereznek. Reggel, pár órai alvás után némiképp frissebben, ismét átolvassák, majd feltöltik a bejegyzést.

Magyari Szilvia, Bajna György, Blénessy Jenő, Zsófika

Az utolsó, a szánkós próba volt az egyetlen kivétel. Azzal már vasárnap kinn csúszkáltak az oldalban. Leviék padlásán találtak három pár sílécet, a széna alatt egy ülőkét, illetve előkerült a dédnagyanyja hozományos ládája is. Mindehhez még felkutattak egy cseberhúzó korcsolyát – már csak össze kellett rakni.

A hozományos láda pedig szinte kínálta az esküvői szános megoldást. Így aztán Enikőt, a csapat negyedik tagját felöltöztették menyasszonynak, Lacika pedig a vőlegény szerepére vállalkozott. Egyikük számára sem volt különösebben megerőltető a feladat, hiszen mindketten két éve a Fábián Ferenc Színtársulat tagjai. A hangulat olyan jó volt, hogy közben elfelejtettek fotózni... de erre csak a végén jöttek rá.

Pócs Enikő, Ilyés Kincső

Persze, nem ez volt az egyetlen kalandjuk, néznek össze nevetve. Apró kellemetlenség érte őket például a régi szerszám próba során is: akárcsak a csíkvacsárcsiak, ők is a kovácsfújtatóval készültek. Amikor meglátták, hogy a megoldásuk azonos lenne a csíkiakéval, tanakodni kezdtek, hogy mitévők legyenek, mígnem aztán valamelyikük diadalmasan felfedezte a megoldást: legyen a kalapács, bár ismert, de szinte minden felvételen szerepel.

Azt is elárulják, hogy a feltöltött karácsonyfájuk „kétarcú”. Egyik legizgalmasabb felfedezésük néhány, múlt század eleji, Ausztriából származó papír barokk angyalka volt, amelyeket kölcsönkértek erre az alkalomra, más hasonlóan régi díszekkel együtt. Ezekkel díszítették a fa egyik oldalát. A másikra pedig a Gyergyóban hagyományosnak számító, általuk készített díszek kerültek. Az alma és a dió mellé Szilvi életében először még szaloncukrot is készített, amelyeket zsírpapírba sodorva kötöztek fel a fára, úgy, ahogyan azt a régiek szokták. Ő azt mondja, a szaloncukor nem lett jó: nem érződött rajta a vanília. A gyerekek viszont, akik meglepték őket fadíszítés közben, vélhetően eltérő véleményen voltak, ugyanis mind egy szálig elkapkodták, miután lefotózkodtak a fával. Hasonló népszerűségnek örvendtek a különféle formákkal kiszaggatott mézeskalács-díszek is, még írmagnak sem maradt meg belőlük egy sem.

Ilyés Kincső

A csapattagok a verseny során rengeteg emberrel ismerkedtek meg, illetve kerültek szorosabb kapcsolatba. Gyakran előfordult, hogy a kiírást látva önként segítséget ajánlottak. Most tehát e népes és tevékeny rajongótábor egy része várt ránk a könyvtár épületében. Köztük volt Bajna György újságíró, aki sokat segített a munkájukban. Nevetve mesélik, hogy adott ponton kiderült, a tekerőpataki csapatot is ellátta tanácsokkal. Végül is, az is Gyergyó – mosolyodik el huncutul Gyuri bácsi. A versenyzők szavaival élve „ő adta meg az első lökést a csapatnak”: tőle származik ugyanis a bemutatott naplórészlet. Elhozta nekünk a teljes naplót, hogy megtekinthessük, illetve részletesen el is mesélte a naplórészletben bemutatott Felszeg leégésének körülményeit. A szintén jelenlévő Blénessy Jenő bácsi – aki a családfa felkutatásában nyújtott a csapatnak segítséget – szinte azonnal bekapcsolódott a történetbe, így hamarosan nem mindennapi, izzó hangulatú elbeszélésnek lehettünk tanúi.

Pócs Enikő

Ilyés Kincső oszlopos drukkere a csapatnak, így gondolkodás nélkül bocsátotta a versenyzők rendelkezésére az évek hosszú munkájával összeállított 5 méterre rúgó Blénessy családfát. Most is nagyon lelkesen mesél a családról. Nővérével, Pócs Enikővel – ő a jelenlegi csapat tagja – kettesben még a gyergyói temetőt is végigfésülték és kiírták a Blénessy-eket, majd felkutatták a rokonsági viszonyokat.

Családfa

A 10 esztendős Zsófika is szorgalmasan segédkezett az óriási családfa összehajtogatásában. Kérdésemre, hogy mi volt a kedvenc próbája, olyan határozottsággal jelölte meg a családfa próbát, mintha egyenesen elképzelhetetlen lett volna, hogy bármely más próba hasonlóan előkelő helyet foglaljon el a szívében. Ő egyébként a csapat legkisebb tagjaként a rajzolásban, színezésben segédkezett. Emellett azonban további, igen fontos pozíciót is betölt: ő szokta megjósolni, mikor nyer a csapat, és általában be is válik – nevetnek a csapattagok. Mi vidám hangulatban kerekedünk fel Tekerőpatak fele, hiszen már ott is vár ránk a Visszafolyó.

Blénessy Enikő


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS