A filmesek is felkötik a sílécet Piatra Neamţ-on
K. R. 2009. január 13. 18:06, utolsó frissítés: 16:19Megszületett az első román rövidfilmes szemle: tudjuk, mert ott voltunk. Végre egy fesztivál, melyen a moziban töltött órákon kívül van egy kis mozgás is!
Az első román rövidfilmes fesztivál megszületésének lehettünk a tanúi a hétvégén, melyet a bukaresti Filmlab szervezett Piatra Neamţ-on (Karácsonykő). “Filmul de Piatra”: Kőfilm-fesztiválként is fordították már, de nem tudok róla, hogy eddig az eredetihez hasonlóan találó magyar nevet kapott volna. Annyiban különbözik a már létező fesztiváloktól, hogy a versenyprogramja országos szintű, a romániai (akár külföldön élő román alkotók által készített) filmekre koncentrál. Ugyanakkor az információs vetítések, meghívottak, zsűritagok és más nemzetközi fesztiválok képviselőinek jelenléte által a rendezvény nemzetközinek is mondható.
A fesztivál promóját már az ősz óta figyelemmel követtem, eleve szimpatikus volt a síző filmest ábrázoló logó, és a honlap is megérdemel egy alapos szemrevételezést: végre egy fesztivál, melyen a moziban töltött órákon kívül van egy kis mozgás is! Ehhez hozzátartozik, hogy a rendezvény költségvetését a város önkormányzata állta, az utóbbi időben pedig sokat fektettek Piatra Neamţ-on a különböző fejlesztésekbe: sípályát építettek profi felvonóval, a belvárosban magasodó két hegy között pedig telegondola közlekedik, melyből gyönyörű kilátás nyílik a városra és környékére.
Mivel hétköznap csak délután volt program a moziban, csütörtök délelőtt hárman meg is rohamoztuk a sípályát. Első látásra nagyon profi volt, pont amilyennek lennie kell: felül meredek, alul lankásabb, oldalt háló. És amit még itthon sosem láttam: sízők nélkül. Ugyebár a kiéhezett kolozsvári síző-populáció tagjaként megszoktam, hogy ha egy négyzetméter széles sávon van hó a kisbányai nagyfalon, akkor azon sízik le mindenki, amíg teljesen le nem tarolják.
A második meglepetés az volt, hogy szinte teljesen üresen, de működött a felvonó. Otthon gyakran csak akkor indítják be, ha "elegen" vannak. Itt közeledtünkre izgatott mozgolódás keletkezett a felvonót működtetők körében, "jött három síző!". Végül rájöttem, valóban nem volt túl sok hó a pályán, viszont annak ellenére, hogy sem hóágyú, de még egy nagyobb jármű sem állt rendelkezésükre, az eltévedt (vagy fanatikus) egy-két sízőnek is elrendezték a pályát. A munkások, akik többen voltak, mint a sízők, lapáttal dobták a havat a meredekebb részekre. Magamban felidéztem az általam megszokott lekoptatott pályákat, buckákat, füvet-földet, melyet kerülgetünk, mert ha nincs más, így is jó.
Másnap a fesztivál résztvevőivel tértünk vissza a hegyre, ekkor már szervezett kirándulásra, a nap pedig végig hétágra sütött. Egyszerűen csak felmerült, hogy van-e korcsolyapálya is a városban, és az ötleten felbuzdulva a szervezők még aznap közvélemény-kutattak, másnap délelőttre pedig a közös korcsolyázást is megszervezték. Így végül nem látogattuk meg a felújított stadiont (bár ezt az opciót lehet, hogy a támogató előnyben részesítette volna, azonban a korcsolyázás fejhosszal győzött a szavazásban).
De visszatérve a filmes programokra, még egy pozitívum, amit szintén ritkán tapasztaltam más fesztiválokon: az alkotók nagy része eljött, így a legtöbben személyesen mutattuk be a filmeket és a többi film alkotójával is megismerkedhettünk. A vetítések és a hang minősége nagyon jó volt az Ifjúsági Színházban, a fesztivál fő helyszínén. Esténként, a vetítések után a Pizza&Grill66 bárban folytatódott a program dj-és vj-bulikkal.
A Filmul de Piatra első kiadásán főleg fiatal filmesek vettek részt, a versenyprogramban Bukarest dominált (a díjakon azonban ez nem érződött annyira: a legjobb kisjátékfilm címet temesvári, a legjobb animáció díjat kolozsvári film nyerte, két díjat is kapott egy, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen készült film, illetve egy Piatra Neamţ-i licista filmje a zsűri különdíját kapta).