Tatárjárás: a veszteség mindig nehéz téma
Fülöp Noémi 2009. február 16. 17:10, utolsó frissítés: 2009. február 17. 12:27Tűzből kinyargaló lovas, nyílzápor, szekértábor, egy középkori sisak súlya, és egy bögre forralt bor a végére. Megnyílt A tatárjárás (1241-1242) a Csíki Székely Múzeumban. #b#[fotóriport]#/b#
Nem igaz, hogy a magyarok egyáltalán nem készültek a tatárjárásra – készültek ők, csak későn és keveset, kezdi a gazdag és részletes tárlatvezetést Kósa Béla művészettörténész, a Csíki Székely Múzeum új alkalmazottja, akinek első komolyabb feladata a Gyermekemet az országért. A tatárjárás (1241-1242) című kiállítás. Egy sötét jurtában Batu kán fenyegeti mézesmázos hangon IV. Bélát, a következő teremben nyílzápor koppan.
Nyolcszáz éves fegyverek, templomi kincsek, ékszerek, pénzek – mindenki úgy próbálta menteni, ahogy tudta: ki elásta, ki marhagyomorba rejtette, ki velőscsontba bújtatta. Valakiben felmerül: mintha túl kevés lelet volna a tárlókban – a választ Dr. Szatmári Imre, Békés megyei múzeumigazgató adja majd meg bő félórával később, megnyitóbeszédében.
“Bár sokan emlegették, eddig kevésbé volt ismert a tatárjárás, elsősorban azért, mert kevés volt a lelet – magyarázza Szatmári. – Az utóbbi években előkerült tárgyak sokkal jobban árnyalják a képet. A leletek túlnyomó részét elhoztuk Csíkszeredába – sajnos csak ennyi van, de az most mind itt van.”
>> Tatárjárás a Csíki Székely Múzeumban: interjú Gyarmati Zsolt múzeumigazgatóval >>
A muhi csatát rövid animáció mutatja be, mellette az ásatások szelíden kuporgó csontvázai. Pompeji-utánérzés, a történelem morbid cinizmusa: ha ezek az emberek nem égnek meg élve, most nem lenne, mivel illusztrálni a 13. századi tragédiát. Bár az újjáépítés képei sokkal békésebbek, érezhetően az interaktív múzeumpedagógiai teremben könnyebbül meg mindenki.
Kósa Béla éppen azt magyarázza: nem volt véletlen, hogy a csaták általában hajnalban zajlottak, hiszen a csupa fém fegyverzet tüzesre hevült a napsütésben. És bár a páncélos középkori lovas támadásban megállíthatatlan volt, védekezni már sokkal kevésbé tudott, és ha lovát kilőtték alóla, mozgásképtelenné vált.
“Ez a kiállítás szabadjára engedi a képzeletet, olyan, mint egy rajzolt kör, amelyet odaadnak egy gyereknek egy ceruzával, hogy alakítson ki belőle, amit akar” – húzza meg a párhuzamot Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. De azért hozzáteszi: ebből a képből nem hiányozhat a félelem, a tragédia. Dr. Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze úgy fogalmaz ugyanerről: a veszteség, a tragédia mindig nehéz téma.
Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója pedig szokás szerint már tudja, mire lehet készülni a május 3-ig látható kiállítás után. Ősszel a jelenleg Békéscsabán látható, Élet a halál után. Az egyiptomi halotti kultusz emlékei érkezik Csíkszeredába.
>> A Csíki Székely Múzeum honlapja >>
>> A kiállítás honlapja >>