2019. május 21. keddKonstantin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

David Attenborough: Élet hidegvérrel

B. P. E. 2009. április 15. 09:39, utolsó frissítés: 11:14

A szerző nevéből egyértelmű, hogy nem krimiről van szó, de a kétéltűek és hüllők természetrajza legalább ugyanolyan izgalmas - és jóval látványosabb. #b#[könyvespolc]#/b#



Van valami hidegvérűekről szóló könyv is, kinek kell? - teszi fel a kérdést kollégám a Bookline-könyvcsomagban turkálva. Persze jelentkező egy se. Attenborough írta - teszi hozzá, és hirtelen mindenki kézzel-lábbal jelzi, hogy persze hogy kell. Körbeállunk, és együtt lapozgatjuk a megnyerő külsejű, remek és sok fotóval illusztrált keménykötésű könyvet, aztán sikerül megkaparintanom.

David AttenboroughDavid Attenborough

Ekkora vonzereje van ennek a névnek. David Attenborough a természettudósok Einsteinja, aki több mint ötven éves tévés pályafutásával olyan szintű ismertséget és elismerést vívott ki magának, amilyennel csupán kevesek (név szerint Cousteau kapitány és Gerald Durrell) büszkélkedhetnek pályatársai közül. Emlékszik valaki arra, mikor találkozott először Attenborough nevével? Olyan, mintha az anyatejjel együtt szívtuk volna magunkba, és mióta világ a világ, ismernénk őt.

Az Élet hidegvérrel - A kétéltűek és hüllők természetrajza bolygónk főbb állatcsoportjait bemutató könyvsorozatának utolsó darabja, amelyet leghíresebb természetfilm-sorozata, az Élet készítésével párhuzamosan írt.

Bár az emberek többsége ellenszenvvel viseltetik ezen állatfajokkal szemben, Attenborough egyszerűen rajong értük (akárcsak minden más élőlényért), csodálja szépségüket és tökéletes alkalmazkodóképességüket. 13 éves unokatestvérem, miután kezébe vette a könyvet, azt mondta, gyönyörű fényképek és sok jó információ van benne, amit könnyű megérteni.

Óriásszkink és kéknyelvűgyíkÓriásszkink és kéknyelvűgyík

Attenborough valóban úgy ír, mintha egy jó tanítóbácsi lenne, akit nem az érdekel, hogy a nebulók bemagolják az információkat, hanem olyan megközelítést alkalmaz, amelynek köszönhetően azért akarjuk elsajátítani ezeket az ismereteket, mert élvezetesek, izgalmasak, mókásak.

A kétéltűek történetét például 375 millió évvel ezelőtt kezdi el, de néhány perc múlva már a bohókásan kinéző mexikói axolotl a téma, amely az ivarérattséget kopoltyús lárvaként éri el, mivel a tóban, ahol él, olyan kémiai és fizikai körülmények uralkodnak, hogy a pajzsmirigy alulműködik. Ebben az állatkában az a döbbenetes, hogy ha akváriumban tartjuk, és vizébe a pajzsmirigyműködést fokozó thyroxint csepegtetünk, elveszti kopoltyúit, kimászik a vízből és szárazföldi életet kezd élni.

Albínó axolotl lárvájaAlbínó axolotl lárvája

Attenborough mestere a hasonló élvezetes példák kiválasztásának, és bár bizonyára nem ő a kétéltűek és hüllők legavatottabb szakértője - könyve végén harminc herpetológusnak mond köszönetet - de minden bizonnyal ő képes a legjobban tálalni az ismereteket.

Az előszóban a hidegvérűek behatóbb megismerésének aktualitását is vázolja a szerző: meglátása szerint a kétéltűeket a kihalás veszélye fenyegeti (nem ellenállóak a mérgekkel szemben, és egy Dél-Amerikából indult gombabetegség is tizedeli őket), míg a hüllők élettere megnőhet a globális felmelegedés hatására.

Még egy ok pluszban arra, hogy kezünkbe vegyük ezt a pazar kivitelezésű, lélegzetelállító fotókkal telezsúfolt, még szakértők számára is rengeteg új információval szolgáló könyvet, amelynek egyetlen hibája a néhol felületes fordítás. De ez már nem az Attenborough hibája.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS