2018. június 21. csütörtökAlajos
24°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A kopó: krimi, lőfegyverek nélkül

Fülöp Noémi 2009. május 31. 17:00, utolsó frissítés: 2009. június 01. 09:12

Az idei koreai film durvább, mint az átlagos, tévében futó krimi-sorozatok, de emészthetőbb, mint a néző tűrőképességének határát feszegető Old Boy.



Maradsz a koreai filmre? – ennél a megfogalmazásnál (amely egyébként többször is elhangzott tegnap, nyolc óra magasságában a Köztársaság mozi előtt) mi sem jelzi jobban, hogy a koreai film önálló fogalommá nőtte ki magát a TIFF-en. A koreai film ismertetőjele, hogy az esetek nagy többségében kiválóan megcsinált, de nagyon véres, nagyon erőszakos – azaz gyenge idegzetűek inkább válasszanak más filmet aznapra.

A két idei koreai film egymásnak szöges ellentéte, konferálta fel Mihai Chirilov A kopó (Chugyeogja)című, Na Hong-jin rendezte filmet a szombat esti gálavetítés előtt (a másik koreai film, a Letarolt hegy/Treeless mountain gyerekeknek készült). A rendezvényen részt vett Choi Ihl-song úr, Korea Köztársaság romániai nagykövete is, aki a film után koktélpartira hívta meg a közönséget.

A nagykövet beismerte, maga sem látta még a filmet, de hozzátette: a romániai közönség


képes megérteni a koreai filmeket,

a két nemzet azonos szociális nehézségei, hasonló érzelmei következtében. „A romániai és koreai emberek sok közös ponttal rendelkeznek, hiszen azonos történelmi pillanatokon mentek keresztül” – fogalmazott Choi Ihl-song.

Mihai Chirilov és Choi Ihl-songMihai Chirilov és Choi Ihl-song

Az első hallásra tiszteletkörnek tűnő mondatok igazából a film közben nyertek értelmet. A kopó rendőrei bármikor előfordulhatnának bármelyik romániai nagyvárosban – a túlbonyolított, a logikát és hatékonyságot háttérbe szorító, gyakran önmaga karikatúrájává torzuló bürokrácia garantáltan ismerős volt a film bármelyik nézőjének.

Mint film, A kopó a Lăzărescu úr halálával mutat rokonságot, amelyet egyébként néhány éve szintén a TIFF-en láthatott először a romániai közönség. Az illetékesek (legyenek azok kórházak vagy rendőrök) kétballábas, legtöbbször minden empátiát nélkülöző ténykedéséről van itt szó, amely végül egy vagy több ember halálát okozza. És közös a két filmben a lebilincselő fekete humor is, amely gyakran a legdurvább jelenetek közepette csal elő nevetést a közönségből.

Jelenet A kopóból: a gyilkosJelenet A kopóból: a gyilkos

Ebben a krimiben a rendező megengedi magának, hogy már az első fél órában a rendőrök kezére adja a tettest. Nyugodt lélekkel megteheti, mert a történetben így is marad két és fél órára elegendő szüszpansz.


A főszereplő ízig-vérig antihős:

Joong-ho Eom (Yun-seok Kim) zsaruból lett strici, akit csak azért érdekel az általa futtatott lányok személyes biztonsága, mert újakat felhajtani helyettük túl sok fáradságába kerül.

Joong-ho egy olyan gyilkos talán még életben levő áldozata után nyomoz, akiről magának is nehezére esik elhinnie, hogy valóban megölte, és nem csak továbbadta az eltűnt lányokat. Young-min Jee (Jung-woo Ha) ellen számos bizonyíték szól, a rendőrség számára mégsem ezért volna fontos lecsukni a sorozatgyilkost, hanem mert éppen el kell terelni a figyelmet egy ipséről, akinek sikerült ürülékkel megdobálnia a polgármestert.

...és flegma üldözője...és flegma üldözője

A kopó egyik különlegessége, hogy nélkülözi a krimik megszokottá vált eszköztárát. Nincs autós üldözés, nincs tűzharc (a filmben egyetlen fegyvert sem sütnek el), nincs robbanás, a bunyójelenetek nem siklanak át távol-keleti harcművészeti bemutatóba. Ha Joong-ho tíz percig fut Young-min után, ugyanúgy elfárad és verejtékezik, mint bármelyikünk, és


ha megütik, mindenki jajgat és vérzik.

Sőt, maga az (anti)hős sem gondolkozik brilliánsabban vagy logikusabban, mint az átlagnézője. Aki imádja a nyomozós filmek mesterdetektívjeinek csak utólag, külön magyarázattal érthetővé váló következtetéssorozatait, csalódni fog.

Bár látszólag a zsarufilmek sablonfiguráival operál – van itt antihős, buta zsaru, jó lelkű prosti, nagyszájú gyermek –, a rendező képes olyan plusz dimenziókat adni a szereplőinek, amitől azok szerethetővé vagy éppen ellenkezőleg, mérhetetlenül ellenszenvessé válnak. Az egyetlen megkérdőjelezhető pont a sztori vége, ami túl hosszadalmasnak és bonyolultnak tűnhet azok után, hogy az összes szereplő sorsa eldőlt, akivel a néző azonosulni tudott.

A kopó durvább, mint az átlagos, tévében futó krimi-sorozatok, de emészthetőbb, mint a néző tűrőképességének határát feszegető Old Boy. Persze, mindez relatív – akadt olyan néző, aki a vetítést követő állófogadáson megkérdőjelezte, hogy is lehet egy ilyen film után enni. Ám a svédasztalon történt, sáskajáráshoz hasonló pusztításból kiindulva – lehetett.

Barátságos koreai lányok az előcsarnokbanBarátságos koreai lányok az előcsarnokban


Állófogadás: a svédasztal egy félóráig, ha bírta, az italokból későbbre is
<br />
maradtÁllófogadás: a svédasztal egy félóráig, ha bírta, az italokból későbbre is
maradt

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS