Filmek, amiket eddig láttunk 3.
B-P. E., D. L., H. R., S. G. 2009. június 03. 16:44, utolsó frissítés: 16:50Finn könny, afgán gyerek, holland nővérek, magyar rendező, brit szexuális kudarcok, és egy szexfüggő amerikai, aki néha félrenyel.
Áprilisi könnyek
(Tears of April / Käsky) Finnország, 2008, rendezte: Aku Louhimies
Az idei TIFF (többek között) a finnországi filmekre fókuszál. A számos vetítés között két Aku Louhimies-rendezte alkotás szerepel. Az első történelmi témájú: 1918-ban a „fehérek” elfognak egy szocialista színekben harcoló női katonai osztagot. Polgárháború ide vagy oda, nem törődnek a fair play szabályaival, és miután megerőszakolták őket, kivégzik mindannyiukat. Egyetlen nő menekül meg, de miután ismét elfogják, katonai törvényszék elé kísérik. Az úton összemelegedik kísérőjével, de nincs esélyük a menekülésre.
>>Még több a TIFF-ről>>
A gyönyörű tájakon filmezett történelmi események szerencsésen találkoztak egy rendhagyó szerelmi kalanddal, a végeredmény pedig egy kellemes meglepetés: a múltidézés mozivásznon is lehet izgalmas és szórakoztató.
Látható még június 4-én 22,00 órától a Művész moziban.
Fulladás
(Choke) amerikai, 2008, rendező: Clark Gregg
A Iulius Mall parkolójának legfelső szintjén, a zárás előtt néhány perccel kanyarogni felejthető, ahogy az utolsó pillanatban történő kajavásárlás sem nagy élmény (két emeletnyit le, majd ugyanannyit fel, majd mindezt mégegyszer visszafele), de egy Palahniuk-adaptációért egyesek mindenre képesek.
Az olvasók félrevezetésére építő Chuck Palahniuk amerikai író a Fight Club világsikere óta komoly tekintélyre tett szert, most végre egy újabb bestsellerének megfilmesítését láhattuk (a könyv román kiadását egyébként Mihai Chirilov, a TIFF művészeti igazgatója fordította). Clark Gregg filmjében azonban nem sok nyoma van a David Fincher alkotását meghatározó elemeknek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Fulladás ne lenne jó.
Victor Mancini szexfüggő, egy theme parkban dolgozik, ahol "az amerikai társadalom gerince"- vagyis egy ír bevándorló - szerepébe bújik nap mint nap, miközben halálos beteg édesanyja kezelési költésegeit úgy fizeti, hogy vendéglőkben szándékosan félrenyeli a kaját, és a megmentői további jóindulatára alapoz. A dolgot csak tovább bonyolítja az anyja új ápolónője, illetve egy bibliai szál.
Őrült film, sok szexszel, de sajnos felejthető, sőt unalmas részletekkel is.
A hazudozó
(The liar) Finnország, 1981, rendező: Mika Kaurismaki
A Mika Kaurismaki rendezte és Aki Kaurismaki főszereplésével készül finn film igazi csemege volt az idei TIFF kínálatában. Főhősünk, Ville Alfa egy megrögzött hazudozó, aki ráadásul el is tudja adni a hihetőség határán egyensúlyozó tódításait. Hazugságai célja általában az, hogy pénzt csikarjon ki az emberekből. Viselkedése ennek megfelelően változik, bár alapjában véve egy hangulatban játssza végig az egész filmet.
A rendező nem ítéli el a hazudozót, hanem bemutatja a humoros oldalát a Ville száján kifolyó képtelenségeknek. A film pedig nem harsány humorának köszönhetően marad majd emlékezetes, hanem a rendkívül finom részletek húzzák mosolyra szánkat: egy kézmozdulat vagy egy jól odamondott szó fog nagyot csattanni.
Jégország
(Frozen Land / Paha Maa) Finnország, 2005 rendezte: Aku Louhimies
Aku Louhimies másik TIFF-en vetített alkotása a jelen problémáit dolgozza fel: munkanélküliek, alkoholisták, drogfüggők, adatkalózók, pénzhamisítók, családi konfliktusok, gyilkosságok, lopások sorakoznak egymás mellé, néhány párhuzamosan futó, néha egymásba gabalyodó cselekményszálban. Minden egy elbocsájtással kezdődik... Az apa elkezd inni, és fián tölti ki kétségbeesett dühét. Az elmenekül az otthoni pokolból, és kábítószerezni kezd, pénzt hamisít, majd belekeveredik egy adatlopási kísérletbe. Cserbenhagyja gyerekkori pajtását, az menekülés közben találkozik egy rendőrnővel, akit elüt a vonat (külön szál: háromgyerekes családanya, depresszió elleni gyógyszereken él, és retteg attól, hogy állás nélkül marad).
Több torokszorító jelenet és számos meglepő fordulat tűzdeli az izgalmas történeteket, így a közel két órás alkotás nem hat túlságosan hosszúnak.
A kabuli gyermek
(Kabuli Kid) afgán-francia koprodukció, 2008, rendezte: Barman Akram
A produkció stílusában meglehetősen hasonlít a kétezres évek új román mozijához: az elsőfilmes afgán rendező szintén valóságközeli történetet forgatott le, kis költségvetésből, amatőrökkel, kézikamerával. Az alapszituáció egyszerű, és elmondásával nem lövünk le poént: Khaled, a kabuli taxis egyik utasa egy burkába (az arcot és a testet teljesen elfedő fátyolba) öltözött nő, karján egy kisgyerekkel, akit otthagy a járműben. A TIFF fődíjért versenyben levő film azt járja körül, hogy mihez kezd Khaled a helyzettel, és főleg hogyan viselkedik, mikor Salamon király történetébe csöppen (akinek ugye döntenie kellett, ki lehet a valódi anya).
Aki a fentiek alapján valami meghatóra és könnyes happy endre számít, csalódni fog: itt nincsenek erőltetett dramaturgiák, látványos jelenetek, ilyesmik. Minden úgy folyik, ahogy élni Kabulban szokás manapság, a gyakori áramszünetek és az esti kijárási tilalom mellett, valahogy olyan természetesen, ahogy a galambok repkednek.
Látható még június 3-án, szerdán 16.30-tól a Cinema City 6-os termében; június 4-én, csütörtökön 10 órától a Művész moziban
Katja húga
(Katja’s Sister / Het zusje van Katia), Holland, 2008 - rendező: Mijke de Jong
A gyermeknapi vetítések sorában, ugyanakkor a holland rendezőnőkre fókuszáló válogatásban helyezték el ezt a furcsa, nyomasztó történetet: a főhősnő – neve alig a film utolsó perceiben derül ki – egyszerűen visszautasítja, hogy kilépjen a gyerekkorból: minden kellemetlen helyzetben fogja ceruzáit és elkezdi színezni a lapokat. Bemutatkozáskor saját nevét sem használja, egyszerűen Katja húga szeretne lenni. A családban látott viselkedésmodellek nem is könnyen vállalhatók: édesanyjuk kurválkodásból tartja el családját, nővére, Katja pedig sztriptíztáncosnő és drogfüggő. A lány egyetlen barátja egy ékszerteknős, illetve egy hittérítő, aki az egyedüli ember, akivel normálisan kommunikál – éppen ezért a bugyutácska lány úgy érzi, le kellene feküdjön vele, hogy megtarthassa.
A kevés szereplős alkotásban sok a nyomasztó csend (ellenpontként veszekedések, zajos bulik), mégsem mondhatjuk egyértelműen szomorúnak Katja húgának történetét: saját, hermetikusan zárt világában ő többnyire jól érzi magát.
Off Hollywood
Magyarország, 2007, rendezte: Hajdu Szabolcs
Önreflexív filmet készített a Macerás ügyek, a Tamara és a Fehér tenyér rendezője, Hajdu Szabolcs. A mozi Bódi Adél filmrendező egyetlen napját járja körül, reggeltől másnap reggelig. A produkció a rendező elmondása szerint (a TIFF magyar napjára szervezett sajtótájékoztatóján beszélt erről) mintegy a gőz és a feszültség kieresztése céljából készült – két „valódi” nagyjátékfilm között.
A 76 perces filmet Török-Illyés Orsolya, Hajdu állandó színésze miatt érdemes végignézni. A történet Garaczi László egyik novellája és a színészek improvizációja alapján íródott, és annyi feltétlenül átjön belőle, hogy egy színész számára parlagon heverni felér egy öngyilkossággal. De rendezőnek lenni is veszélyes. Üzenetnek ez természetesen közhely, de a Nagy András által komponált hosszú snittekből nagyon lejön mindaz, amit szavakkal nem érdemes kifejezni.
Látható még június 3-án, szerdán 22 órától a Művész moziban
Szexuális kudarcaim teljes története / Schneider kór
(A complete history of my sexual failures/Maladia Schneider) Nagy-Britannia, 2008, rendező: Chris Waitt
A film címe mágnesként vonzotta a nézőket, már egy órával a kezdés előtt elfogyott minden jegy a versenyfilm első vetítésére. Ennek ellenére sok érdeklődő várakozott a Victoria mozi előterében a bejutás reményében, végül maga Mihai Chirilov, a fesztivál művészeti igazgatója terelte be a szerencséseket a még fennmaradó helyekre. Állni, illetve a földön ülni, valószínűleg tűzvédelmi okokból, nem engedtek senkit.
A nagyjátékfilm előtt a Schneider kór című spanyol rövidfilm került bemutatásra, mely archívnak álcázott felvételek segítségével mesélte el egy szörnyű betegség hatását az emberiségre. A kommunista időket idéző álhíradók és tudosítások egy majom által irányított, szovjet űrhajó becsapódásáról számoltak be. Az állat egy ismeretlen halálos betegséget terjesztett el, mely hamarosan az emberiség egyharmadát megfertőzte. A csattanó nagyot szólt, mert az emberi hülyeség valószínűleg mindig mosolyt csal az arcunkra.
A Szexuális kudarcaim... egy dokumentumfilm, főszereplője és rendezője első szám első személyben próbál megoldást keresni kapcsolatai sikertelenségének okára. Ehhez segítségül hívja minden eddigi barátnőjét, akikből interjúk formájában próbálja kiszedni, hol is romlott el viszonyuk. Önmaga kutatásába bevon több szakembert is: urológust, szexuálpszichológust, de egy herecsavaró dominánál is próbálkozik belső problémáinak megfejtésére.
A szereplő sokszor mesél a kamerának, ezért úgy érezzük, hogy mi vagyunk kitüntetett bizalmasai, és nem hiányzik a humor sem a filmből, sőt, az önirónia az egyik legtöbbször használt eszköz. A történet mindvégig érdekes tud maradni, bár egy adott ponton Jackass stílusba megy át, azonban Chris elegánsan tereli vissza a film történéseit az eredeti problémára. Ahogy közeledünk a film vége felé, kapcsolatai sikertelenségének oka egyre tisztábban rajzolódik ki, és a vég, bár nem lezárt, de happy endnek nevezhető.
Vetítik még: június 4-én, csütörtökön 18:00-tól a Republica moziban és június 6-án, szombaton, 14:30-tól a Cinema city 6-os termében.
Tanár, vidéken
(A Country Teacher), cseh-francia-német koprodukció, 2008, rendezte: Bohdan Slama
A Supernova szekcióban látható filmről hosszan lehetne vitatkozni, hogy kinek a drámája: a címben is szereplő, a Prágából egy kis faluba költöző tanáré, egy özvegyasszonyé, akivel összebarátkozik, vagy ez utóbbi fiáé. Ami a három figurát összeköti, az az idegenség, a kívülállóság: különféle okok miatt egyikük sem illeszkedik a falu megszokott rendjébe.
Bohdan Slama nem nagy állításokat fogalmaz meg, hanem a már klasszikussá vált cseh filmhagyomány szellemében a mindennapokból bont ki egy igen erős történetet. Ami akár itthon is megtörténhetne (vagy éppen történik): a faluról és a tanyáról, a birtokról készült snittek fájóan ismerős közép-kelet-európai helyszíneket mutatnak.
Már nem szerepel a fesztivál hátralevő programjában
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!