Rajzfilmek a romániai kommunizmusban
szerk. 2009. június 29. 13:29, utolsó frissítés: 13:29Tíz perc naponta: ennyiből állt a rajzfilm a kommunizmusban, és az összes szereplőt egyetlen személy szinkronizálta.
Tíz perc az esti híradó előtt: ennyi rajzfilm jutott a kommunizmus ideje alatt a romániai gyerekeknek. Vakáció idején valamivel jobb volt a helyzet, reggel és délután harminc-harminc percnyi rajzfilmet sugárzott a televízió. Lolek és Bolek, Mihaela és Azorel, Oacă és Boacă vagy a Nu zaietz pagadi! örökösen egymást kergető farkasa és nyula tűnt fel a képernyőkön. Hétvégén pedig nagy ritkán tiszteletét tette Tom és Jerry, Miki egér, Woody, a fakopáncs vagy Popeye, a tengerész.
A szinkront egyetlen személy: Georgeta Chira oldotta meg – aki abban az időszakban nőtt fel, valószínűleg sosem felejti már el a vidám, kedves hangot, amelyet tulajdonosa a szereplőhöz illően próbált alakítani. Georgeta Chira a hetvenes évek elején kezdett az RTV-nél dolgozni, amikor a technika
csupán élesben menő szinkront engedett meg.
Mesék a zöld erdőből (Povestiri din pădurea verde/Rocky Chuck the Mountain Rat)
Oacă és Boacă (Oacă şi Boacă)
Azaz helyben kellett improvizálnia, nem lehetett az adás előtt rögzíteni a hangfelvételt. És nem volt ritka az sem, hogy neki magának kellett lefordítania a párbeszédeket románra. “Az angollal vagy franciával nem volt gond. A japán rajzfilmekkel kissé nehezebb dolgom volt, a cselekmény és az intuícióm alapján találtam ki a szöveget” – mesélte Georgeta Chira az Antena3-nak. Az “igazi”, azaz minden szereplőhöz más személyt rendelő szinkron csupán '89 után jelent meg.
A rajzfilmeket soha nem önmagukban, hanem egy külön műsor keretében sugározták. Ehhez egy másik hölgy, Viorica Bucur neve fűződik, aki hosszú éveken keresztül köszöntötte a nézőket Az animáció világa, majd A rajzfilm gálája címet viselő műsorban. “Jó estét, tisztelt tévénézők, kedves barátok” – ezzel indult az 1974-ben megjelent műsor.
Miaunel és Bălănel (Miaunel şi Bălănel)
Mihaela és a nagymama meséi (Mihaela şi basmele bunicii)
Időtartama kezdetben 60 perc volt, és Donald kacsát, Popeye, a tengerészt sugároztak, közben pedig kitértek arra is, hogyan készülnek a Disney-rajzfilmek. Ám ahogy a diktatúra egyre szigorúbbá vált, évről évre
kurtább lett a rajzfilmekre szánt idő is
a televízióműsorban. Nemsokára már a Folklórkincs (Tezaur folcloric) és Sakk című műsorok közé beszorított, alig negyedórás rajzfilm jutott a gyerekeknek. Hogy ebbe minél több animáció beleférjen, a szerkesztők kivágták a főcímeket. Ám nem csak az idő rövidsége okozott gondot: a cenzúra még a rajzfilmekbe is beleszólt.
Lolek és Bolek (Lolek şi Bolek)
Nu zaietz pagadi!
Viorica Bucur még emlékszik, hogy Popeye szerelmét, Olive-ot tilos volt mutatni, mert hasonlított Elena Ceauşescura, és ugyanez volt a gond a Susi és a csavargó (Lady and the Tramp) című rajzfilmmel is. A 101 dalmát kiskutyát azért volt tilos sugározni, mert akkoriban lépett érvénybe a tömbházakban való kutyatartást tiltó törvény. A Tom és Jerryt ugyanakkor túl erőszakosnak találták.
Ceauşescu ötlete volt az is, hogy az eredetileg színes rajzfilmeket egytől egyig fekete-fehérben sugározzák. A diktátornak ugyanis nem tetszett, hogy egy színes felvételen látszottak a bőrén lévő foltok. A forradalom után már naponta 20 perc jutott a rajzfilmre, akkor kezdték el sugározni Sandy Belle, Captain Planet, Pif & Hercule kalandjait.
Az időközben A rajzfilmek generációjára átnevezett műsor egészen 1992-'93-ig megmaradt a képernyőn. Akkortól a szerzői jogok kérdése miatt nem lehetett már csak úgy Disney-rajzfilmeket vetíteni. 1993-ban pedig megjelent a Cartoon Network, és kiderült: a gyerekeket a legkevésbé sem zavarja, ha egy mukkot sem értenek az angol szövegből – csak rajzfilm legyen.
A cikk Paula Safta az Antena3 honlapján megjelent írása alapján készült.