2020. január 29. szerdaAdél
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Az erdélyi népművészet közös kincs”. Kelemen László beszélt az Erdélyi Hagyományok Háza terveiről

2020. január 06. 14:36, utolsó frissítés: 14:51

"Mára szükségszerű lépés volt egy olyan intézmény létrehozása, amely szervezett módon és összehangoltan tűzi zászlajára az élő néphagyományt. Azt a paraszti kultúrát és műveltséget ápolja, amit Erdélyben őseink – románok, magyarok, szászok és cigányok – műveltek sajátjukként. Alapvető célunk, hogy ne múzeumok tárlataiba temessük el, hanem legyen része mindennapos életünknek: mind fejben, mind szívben, mind lábban" - magyarázta Kelemen László, a Hagyományok háza főigazgatója egy friss interjúban, amelyben az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány létrehozásának okairól és jelentőségéről beszélt. Az Alapítvány - amelynek elnöki pozícióját is betölti társadalmi munkában Kelemen László - alakuló ülését tavaly októberben tartották Kolozsváron.

Kelemen László (fotó: Gajó Dorottya)Kelemen László (fotó: Gajó Dorottya)


Kelemen arról is beszélt, hogy miért érezték fontosnak egy külön intézmény létrehozását, amikor a Hagyományok Háza két éve már létrehozott egy mára hatékonyan működő Kárpát-medencei Hálózatot.

"Erdély egy külön világ, ne feledjük, nagyobb, mint Svájc, s történelme is sajátos, s fontosságát növeli az ott élő magyarok jelentős száma. A fellelhető élő népművészetben is adott a nagyhatalmi státusza, például, ha csak a teljes magyar nyelvterület táncegyütteseinek repertoárját tekintjük, az erdélyiekhez köthető e tánckincs nyolcvan százaléka. Az elmondottak arra vezettek minket, hogy az erdélyi szervezetet kiemelten kezeljük a hálózatos munkában, s önálló entitásként határozzuk meg. A Hálózat jelentősége ezzel nem csorbul, továbbra is meghatározó szerepe marad a Kárpát-medencei hagyomány ápolásában és megtartásában" - hangsúlyozta az Hagyományok Háza igazgatója.

Később pedig az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány működéséről és az anyaintézményhez fűződő viszonyáról is részletesen beszélt. Elmondta, szoros együttműködésben gondolkodnak, de figyelembe kell venniük, hogy a két ország törvényei eltérőek. Mivel közpénzből működnek, különösen fontosnak tartja, hogy nyilvánosak legyenek mindkét ország közvéleményé előtt. Az alapítvány központja Marosvásárhely van, ahonnan a négy alátartozó – a marosvásárhelyi, a kolozsvári, a székelyudvarhelyi és a csíkszeredai – iroda munkáját is irányítják.

Ezek célja Kelemen szerint egyértelmű: "A táncházmozgalomhoz tartozó közösségek számos civilszervezetet hoztak létre, amelyek elévülhetetlen érdemeket szereztek a rendszerváltás óta. Itt említhetem például a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek megszervezése még a névadóhoz fűződik. A mi működési modellünk megegyezne a magyarországi gyakorlattal, a stratégiai civilszervezetekkel szoros együttműködésben egy közös cél irányában – az élő népművészet ügyének szolgálatáért – végeznénk a munkánkat. Ez egyben az erőink egyesítését, s a párhuzamosságok elkerülését is jelentené. A kézművesség tanítása például igen sokrétű és infrastruktúra-igényes terület, fontos tehát a képzések helyszíneinek optimális kijelölése, s fontos, hogy e kurzusokat akkreditáltathassuk is, így az azon résztvevők elismert bizonyítványhoz is juthatnak. Értelemszerűen az együttműködést nem csupán az erdélyi magyar, hanem más, például román szervezetekkel is tervezzük, amelyekkel a kapcsolatot záros határidőn belül ki kell építenünk."

Kelemen ugyanakkor részletesebben is beszélt a román félhez fűződő viszonyukról, az együttműködési feladatokról. "Korábban már több romániai intézménnyel építettünk ki gyümölcsöző kapcsolatot. Itt említhetem a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Folklórintézetével, valamint a Kolozsvári Néprajzi Múzeummal közös kiadványokat, de utóbbival uniós együttműködésünk is „fut”. Az erdélyi népművészet közös kincs: éppúgy elképzelhetetlen a román, a cigány, vagy éppen a magyar nélkül. Fontosnak tartom, hogy végre félretegyük a sérelmeket és az ezekből fakadó sanda gondolatokat, melyek e közös kultúrának meg nem értéséből, s a szomszéd kertjének centizős méregetéséből fakadnak.

Mi közép-kelet-európaiak nem szoktunk hozzá ahhoz, amit például az amerikaiak régóta tudnak, hogy olyan játszmákat játsszunk, amelyekben mindenki nyer. Téves az az ettől eltérő – s Erdélyre különösen jellemző – felfogásunk: ha valaki nyer, akkor vesztesnek is kell lennie. A politika bűne, hogy – szűklátókörűségtől vezérelve, rövidtávú érdekek mentén – folyamatosan próbálja kijátszani egymás ellen a nemzeteket. Meggyőződésem, hogy lentről kell építkezni: amikor az emberek jó szomszédságban élnek együtt, megértik és esetenként segítik is egymást. Ezért célunk, hogy a civil szervezetek bevonásával megértessük velük, hogy e kultúrában ők nem csupán szomszédok, hanem testvérek is egyben" - mondta. (hírszerk.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS