2020. február 25. keddGéza
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Megnyílt Bálint Zsigmond erdélyi fotográfus kiállítása Budapesten

2020. február 08. 14:52, utolsó frissítés: 14:54

Emberközelben címmel nyílt meg pénteken Bálint Zsigmond (82) fotókiállítása a Hagyományok Házában. A tárlaton mintegy félszáz felvétel reprezentálja az erdélyi fotográfus művészetét, ami április végéig látható Budapesten.

A művész a 80-as évek elejétől rendszeresen fényképezte az erdélyi falvak világát, szokásait, tárgyi és szellemi néprajzát, az érdeklődők mintegy félszáz felvételét tekinthetik meg. A művész a megnyitó előtt mutatta be a tárlatot.

A kiállításra több, mint 130 képből válogatták ki az alkotásokat. Emberi sorsok elevenednek meg a fotókon: a kukoricamorzsoló, az ordás kalácsot felvágó asszony, a sajtját büszkén mutató paraszt, a borospince gazdája, a disznóölésen harmonikázó böllér. Van kép, amelyiken egy sokat megélt, mezőmadarasi asszony keze látszik csupán, az ujjak a bibliát követik. Ezért az egy fotóért is érdemes elzarándokolni a kiállításra.



Bálint Zsigmond elmondása szerint a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének alelnökeként korábban is gyakran megfordult a Hagyományok Házában, viszont a megújult székházban ez az első kiállítása. Ezen a tárlaton a teremiújfalui karácsonyi betlehemes játékok, valamint a mezősámsondi „fehérfársáng”, valamint az alsósófalvai farsangtemetés – Illyés, a szalmabábu temetése – felvételei idézik a hagyományokat.

„Minden kép közel áll hozzám, mindegyikhez beszélgetés, vagy élmény kötődik. A felvételeken ott van az Ember, akivel nekem szóba kellett állnom, meg kellett nyernem a bizalmát, hogy beengedjen a portájára, s ne is figyeljen magára a fényképezőgépre. Van, amikor szembenéz velem, arcáról olvasható le az élete súlya. Mégis egy kép különösen közel áll hozzám. Immáron tizenegy esztendeje veszek részt Gyimesközéplokon- Borospatakán az alkotótábor munkájában, s a képen látható házaspárt első ilyen alkalommal látogattam meg. Akkor vetett ágy előtt, csángóviseletben kerültek lencsevégre. Még abban a hónapban az asszony váratlanul lebénult, s a férfi már egy évtizede gondozza önfeláldozóan párját. Az asszony minden alkalommal megismer, de nem tud beszélni. Nagy szeretettel integet felém, akar mondani valamit, de tehetetlen” – mesélte el a képekhez való kapcsolatát a fotóművész.

Mint visszaemlékezett elmondta, korábban mérnökként dolgozott és ez meghatározta életvitelét is. Ugyanakkor gyerekkora óta foglalkozik fényképezéssel, és az egyetem elvégzése után tudatosult benne, milyen irányba induljon el. Elsősorban a szokásvilág, a néprajz területe érdekelte, és néprajzkutató barátaival együtt ment el „szokásnézőbe”, amíg ők jegyzeteltek, addig ő a képi világot örökítettem meg.
(Közlemény)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS