2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az értelmiség morális felelősségéről beszélgetett Egyed Péter és Szőcs Géza

2010. február 18. 21:15, utolsó frissítés: 2010. február 19. 13:24

Az értelmiség morális felelősségéről, kommunizmusról, ellenzékiségről, rendszerváltásról beszélgetett február 15-én este Egyed Péter író, szerkesztő, filozófus és Szőcs Géza író, az RMDSZ egykori főtitkára az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) zsúfolásig telt előadótermében. Az írástudók árulása? című fórum az EMNT-beszélgetések negyedik kiadása, a moderátor Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő sajtófőnöke volt.

A moderátor Richard Wagnert, a bánsági Aktionsgruppe Banat egyik vezetőjét idézte, aki szerint a romániai magyar kisebbség egyetlen említésre méltó szamizdat kiadványa a többek közt Szőcs Géza által szerkesztett Ellenpontok volt. (Az írógéppel, illetve stencillel sokszorosított, Ara-Kovács Attila által alapított folyóirat 1982-ben jelent meg, szerkesztőit az állambiztonságiak meghurcolták; az Ellenpontoknak mind a kilenc megjelent lapszáma hozzáférhető az Adatbankban – szerk.megj.) Szőcs Géza azt hangsúlyozta, nem süket csöndben szólalt meg az Ellenpontok, előzmények és ennél jóval bátrabb vállalkozások is voltak, például a Kiáltó szó; mindenképpen óriási volt a társadalmi igény egy ilyenfajta ellenzéki hangra.

Egyed Péter a reformmarxizmus belső meghaladásával kísérletező Bretter-iskoláról beszélt. Bretter György kolozsvári filozófus köré olyan értelmiségi kör csoportosult, amely helyet kapott a hivatalos nyilvánosságban, s amely ugyanakkor a kultúra felé menekült, ami önmagában egy rendszerrel szembeszegülő tettnek számított. 1985-től azonban már az irodalom megfojtása irányába történt elmozdulás a kommunista hatalom részéről, sőt a magyar kisebbség politikai vezetőinek mozgástere is nullára szűkült. Nem minden, a kommunista hatalom által kinevezett vezetőt legitimált a romániai magyarság, ám egy-egy, a kommunista hatalom által is elfogadott magyar értelmiségivel szemben népként viselkedett, elmondta panaszait. Morális felelőssége tehát volt a diktatúrában is az elitnek – ebben egyetértett Szőcs és Egyed is.

Egyed Péter, Demeter Szilárd és Szőcs Géza (balról jobbra)Egyed Péter, Demeter Szilárd és Szőcs Géza (balról jobbra)


A rendszerváltás utáni időszakot felidézve Szőcs Géza utalt azokra a reményekre, amelyeket az akkori, „szedett-vedett parlamenti csoport” táplált, hogy majd húsz év múlva kinevelődik egy olyan romániai magyar politikai elit, amely már nem hályogkovácsok gyülekezete lesz. Ám eltelt a húsz év, mégsem történt semmi elmozdulás – vélte Szőcs, megállapítva, az értelmiség azóta szinte teljesen kiszorult a politikából.

Egyed Péter Bibó István 1939-ben leírt gondolatait tolmácsolva mondta, a népi értelmiség akkor tud elszakadni az őt létrehozó hatalomtól, ha szakszerűségében legmagasabb lesz, és önértékként tudja felmutatni magát a társadalom szemében, sőt a piaci viszonyok között. Az értelmiség egyik funkciója a társadalomkritika, a politikum kritikája, a nagy értelmiségi viták lefolytatása, ám magyar viszonylatban ez a kritika egy tisztán politika által uralt mezőben látszik feltűnni. Volna igény az értelmiség ezen funkciójára, ám ez tulajdonképpen nem működik – állapította meg Egyed Péter.

Szőcs Géza szerint egy írástudó – azaz az ő értelmezésében egy író – akkor követ el árulást, ha írhatna remekművet, de nem teszi meg. Sütő András, Bretter György és Szilágyi Domokos többet tettek a maguk módján a romániai magyarság mentális és pszichés épségéért, mint amennyit a politikai nyilvánosságban tehettek volna – fejtette ki az író, aki Kassák Lajost is idézte: az írónak meg kell térnie a műhöz, a tönkrement, tönkretett emberi értékek utánpótlása a feladata.

A két és fél órás beszélgetésbe a közönség is bekapcsolódott, a legtöbb indulatot kiváltó téma a „besúgókérdés” volt, többek közt Szilágyi Domokos jelentései is szóba kerültek. Demeter Szilárd szerint a kommunizmus időszakával való szembenézésre van elvárás, de kérdés marad, hogy lehetséges-e, és ha igen, milyen formában a számonkérés. A probléma az, hogy nekünk, a fiatalabb nemzedékeknek nincs eszközünk, fogalomtárunk, nyelvezetünk arra, hogy megértsük azt az időszakot – összegzett a moderátor, aki szerint jónéhány éves diskurzusnak kell következnie, amíg ez a szembenézés megvalósulhat. (hírszerk.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS