2003. november 7.

Bemutatták Sepsiszentgyörgyön az Erdély közigazgatás-története című kötetet, Bicsok Zoltán, Székely Zsolt, Cziprián-Kovács Loránd és Kozma Csaba munkáját. A kötet több mint tankönyv: olyan kézikönyv, amelynek tulajdonképpen minden könyvespolcon ott kellene lennie - hangzott el a bemutatón. "Erdély nagy sikereit nem a politikában, hanem a közigazgatásban érte el, függetlenségének ez volt a záloga. A transszilvanizmus lényege az erős önkormányzatiságban keresendő, az erdélyi identitás kialakulása ennek köszönhető" - fogalmazta meg Demeter János, a kiadást támogató megyei önkormányzat elnöke. /Farkas Réka: A közigazgatás könyve. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2003. november 7.

Felső-Háromszék képes krónikája, Váradi Péter Pál és Löwey Lilla erdélyi fotóalbum-sorozatának 17. (!) könyve is napvilágot látott. Kalotaszeg három albuma után Korond és vidéke, a Gyimesek, Alcsík meg Felcsík, Gyergyó és vidéke, a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke, a Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke, a Homoródi-dombság és Erdővidék után most Felső-Háromszék következett. Ezek mellé illeszkednek az évszakalbumok, a Tél a havason, az Ősz a havason, az Erdély. Az egyenként 200-240 színes képpel illusztrált honismereti fotóalbumokban a képi megjelenítés a költészettel, a tájleíró prózával ölelkezik. A könyv a veszprémi Prospektus Nyomda munkája. /Perkői kilátó (Újabb honismereti fotóalbum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2003. november 7.

Kiss Kornél Iván a nagybányai színjátszásról írt, megjelenés előtt álló kötetéből közölt részletet a hetilap. A kommunista rendszerek több mint százmilliós emberveszteséget okoztak, amire nem volt példa a világtörténelemben. Az ötvenes években Nagybánya tartományi székhely volt. A tartományi párt és államvezetésben volt többek között Uglár József, Lőw Pál, Horváth József, Uglár Vilmos, Suta László. Közülük többen nem vallották magukat magyarnak, de magyar kultúrkörben nevelkedtek. Részben nekik volt köszönhető, hogy azokban az időkben, a diktatúra lehetőségeihez mérten, virágzott a magyar művelődési élet. Abban az időben Nagybányán hat magyar általános iskola és egy középiskola működött. Ezen kívül két szakközépiskolának voltak magyar tagozatai. 1953-ban a kolozsvári Szentgyörgyi István Színiakadémián egy kiváló tehetségeket ígérő évfolyam 18 tagja kapott oklevelet. Az összeforrott fiatal közösség egyik színházhoz sem akart elszegődni, hanem együttmaradva, új színház létrehozása mellett döntött. Együtt Nagybányára jöttek, így jött létre a nagybányai magyar színházi tagozat. Ez a színház három évig működött Nagybányán, amikor áthelyezték a színházat Szatmárnémetibe. /Kiss Kornél Iván: Elvinni a szót... A hatalom szorításában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 7./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

1968. november 7.

Sorra megalakulnak a magyar és német "nemzetiségi dolgozók" megyei tanácsai. A "magyar dolgozók" tanácsait Arad, Bihar, Beszterce-Naszód, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozsvár, Kovászna, Maros, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Szeben és Temes megyékben hozzák létre. (A részben szerbek lakta Krassó-szörény és Temes megyében szerb, Máramarosban, valamint a moldvai Suceava megyében pedig ukrán "dolgozói tanácsokat" is szerveznek, de ezeknek nincsenek országos bürójuk.) A megyei magyar pártlapok mindenütt közlik a tanácsba került személyek listáját (melyeket a helyi pártszervek állítottak össze.)
[Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989]

1943. november 7.

A temesvári Magyar Nőegylet - nagyszámú közönség jelenlétében - megtartja évadnyitó teadélutánját.
[Balogh Béni: Dél-erdélyi magyarság 1940-1944]