• Megosztás:
  •  Multikult RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 12:24 GMT +2, 2013. május 9.

100 éves nyomdában nyomott műalkotások tárlata nyílik Gyergyószentmiklóson, a IV. Székelyföld Napok keretében
[9:39; 9.5.2013]


HIRDETÉS



Nyomdatechnikai időutazásra invitálnak a IV. Székelyföld Napok szervezői Gyergyószentmiklóson. A Retrospektív című kiállításon 23 grafikusművész negyven alkotását állítják ki, azon grafikusművészeké, akik évente részt vesznek Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ grafikai alkotótelepén. A tárlatot május 15-én, 18 órakor nyitják meg a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ Karancsi Sándor termében. A tárlatot dr. Szepessy Béla grafikusművész nyitja meg.

A kiállítás 40x70-es méretű alkotásokat tár a közönség elé olyan művészektől, akik évente részt vesznek Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ grafikai alkotótelepén.

A kiállítás érdekessége, hogy minden alkotást a székelyudvarhelyi 100 éves Tipoker nyomdában nyomtak hagyományos, a lapnyomtatásnál használt magasnyomásos technika felhasználásával.

A nyomda ma már nemében egyedülálló Erdélyben, és valamikor azon nyomták az első Udvarhelyi Híradót is.

Kiállító művészek:

Antal István (HU), Bartis Elemér (RO), Berze Imre (RO), Börcsök Attila (HU), Bugyi István (HU), Căbuz Andrea (RO), Danka Attila (HU), Ferencz Zoltán (RO), Fülöp József (RO), Fürjesi Csaba (HU), Gyulai Liviusz (HU) - (RO), Illés Anna (HU), Lestyán Csaba (RO), Lyubomir Kraster (BG), Orosz István (HU), Pálos Miklós (HU), Pató Károly (HU), Siklódi Ferenc (RO), Siklódi Zsolt (RO), Szepessy Béla (HU), Szép Veronika (HU), Szőcs Géza (HU), Vikár P. István (HU). (hírszerk.)



HIRDETÉS





Adatbank

szeptember 19
Udvardy FrigyesVincze GáborBalogh Béni


2006. szeptember 19.

Szinérváralján élt Fábián Elemér technikus, verseket írogatott egy füzetbe. Ez a füzet lett a veszte, mert corpus delictiként mutatták fel: íme, el akarja szakítani Erdélyt Romániától! Nem volt abban ilyesmi, sokkal inkább szerelmes versek és a magyar szabadságharcok dicsérete. Azonban Zrínyi, Bercsényi, Rákóczi, Kossuth neve a szekusoknak egyet jelentett a román haza elárulásával. Egy bizonyos Strempel Öcsi nevű emberről sokan tudták, hogy a szekusokkal barátkozik. Strempel látta szobatársa füzetét. Egy napon aztán eltűnt a füzet. Fábián Elemért ezért letartóztatták a szekusok. Hat vagy hét hónapig tartották a betonpincében, a napi verésektől nagyon szenvedett. Egy nap megmutatták a füzetet. Megvárták, hogy betöltse a 18. évét, akkor ítélték el. Az egész tárgyalás mindössze 15-20 percig tartott. Négy évet kapott, hazaárulással, hazagyalázással vádolták. Először Szamosújvárra, azután Nagyenyedre vitték, majd Jilava földalatti kazamatái következtek. Ott találkozott volt házigazdájával, Muzsai Pállal, akit szintén elhurcoltak, méghozzá Fábián versei miatt. Házkutatást tartottak nála és találtak egy lemezt, amelyen rajta volt a magyar himnusz. Ez volt a „bűne”. A brailai nagy sziget, Balta Brailei, a politikai foglyok nagy gyűjtőhelye lett a végállomás. Preliprava, Gradinari, Salcea neve sok ezer romániai ellenálló számára a szenvedéssel, a kínok kínjával volt egyenlő. Fábián Elemér itt találkozott Páskándi Gézával és Corneliu Coposuval. Coposuról, azaz Kornel bácsiról azt hitte, hogy magyar tanár vagy ügyvéd, mert mindig magyarul beszélt vele. S kitartásra biztatta, ilyeneket mondva: „Vigyázz nagyon magadra, mert még szükség lesz ránk!” Páskándi arra serkentette: ne engedje, hogy eluralkodjon rajta a magány, mert kikezdi az ember eszét, olvasson, amennyit csak tud. Fábián Elemér két év múlva, 1963-ban amnesztiával szabadult. Alig töltötte be a 21. életévét, de már többet megélt, mint mások egy hosszú élet során. Egy ideig eredeti szakmájában dolgozott, majd a szatmári színházhoz került közönségszervezőnek. Itt dolgozott 25 éven át, mégis Fábián Elemér egyik nagy színházi élménye a moldvai csángókhoz kötődik. 1970 után a színház frissen alakult román társulatát fel kellett futtatni, s mivel Szatmárnémetiben nem volt nagyobb közönsége, Moldvába küldték turnézni. Bákó megyében jártak, s az egyik nagy községben zsúfolásig megtelt a kultúrház. Elkezdődött az előadás, majd tíz perc múlva két markos legény felpattant a színpadra: „Ez most már elég lesz, a többit mondják magyarul!” Hiába magyarázták, hogy román társulat és csak románul tarthat előadást, nem tágítottak. „Hallottuk mi, amikor próbálták a zongorát, hogy milyen szép magyar nótákat énekeltek!” Ami igaz is volt, mert a műszaki személyzet jobbára magyarokból állt, s ráérős idejükben nótázgattak. Nem volt más választásuk, mint az, hogy átálljanak a magyar nótára. Ami azért se ment olyan nehezen, mert több román színész ismert magyar dalokat. Hatalmas sikerük volt. Mindez még további négy-öt Bakó környéki községben megismétlődött. Hazafelé tartva megesküdtek egymásnak, hogy Szatmáron egy szót nem szólnak az elvtársaknak a „sikeres turné” hátteréről. Nagy baj lett volna, ha kiderül: a szatmári román társulat magyar nótával turnézott Moldvában! Fábián Elemér megkapta a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Hazáért kitüntetését. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. Szobatársa jelentette fel. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. szeptember 19.

Szeptember 17-én Budapesten a Szent István-bazilikában az ünnepélyes szentmise keretében olvasta fel Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása azt a pápai dekrétumot, amely elrendeli Salkaházy Sára nővér boldoggá avatását. A Kassán született szociális nővér 1944. december 27-én halt vértanúhalált. A német megszállás alatti több rendházbéli társnőivel együtt zsidó üldözötteket bújtatott a zárdában. Valaki azonban feljelentette őket, mire nyilasok Sára nővért hatodmagával a Duna-partra hurcolták és főbe lőtték. Vértanúhalálának különös súlyt ad a felajánló ima, amellyel már 1943 őszén tudatosan Isten kezébe tette le életét: „Ó, fölséges Szentháromság! Azon esetre, ha az egyházüldözés, a Társaság és Testvérek üldöztetése következne be, és legbölcsebb végzésed szerint, gondviselésed tervében nem lenne benne halálom, fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek és gyengék életéért – és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg őket a megkínoztatástól, a fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől...” A Szent István-bazilikában első alkalommal zajlott le boldoggá avatási szertartás. /E.-R. F.: Új magyar boldogot tisztelhetünk. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. szeptember 19.

Marosvásárhelyen, az unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében Tófalvi Zoltán közíró mutatta be Berecz Irén Tulipánból meg lehet élni című könyvét, melyben szeretett férjéről, Berecz Ferencről írt, aki két éve távozott az élők sorából. Berecz Ferenc nemcsak ötvösmunkásságával, díszes fémdomborításával hagyott maradandó emléket maga után, hanem magatartásával is. A kiadásban Tófalvi Zoltán mellett nagy segítséget nyújtott Ambrus Lajos költő, aki a korondi Firtos Művelődési Egylet Hazanéző könyvek sorozatában ez évben jelentette meg Berecz Irén írását. /Ferencz Melánia: Írásba foglalt életmű. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

1954. szeptember 19.

Bukaresten Románia és Magyarország B-válogattottja mérkőzik meg egymással, és a románok 2:1-re győznek. A mérkőzés alatt a nacionalista román szurkolók vad magyarellenes hangulatot keltenek, ordítoznak, fütyülnek, egy idő után köveket, sörösüvegeket dobálnak a magyar játékosokhoz, majd 40-50 suhanc berohan a pályára, és köveket dobál a magyarok felé. (A meccsen kinnt van a politikai vezetés számos magas tagja is, többek közt Gheorghe Apostol, Constantin Pîrvulescu, Nicolae Ceauşescu.) Pataki László bukaresti magyar nagykövet tapasztalata szerint "a karhatalmi szervek szemmel láthatóan nem nagyon igyekeztek a történtek elé akadályokat gördíteni".
[Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989]

1940. szeptember 19.

Vörnle János felhívja az ún. likvidációs tárgyalások alkalmából szeptember 14-től október 10-ig Budapesten tartózkodó román delegáció-vezető, Valeriu Pop figyelmét arra, hogy Romániában tömegesen utasítják ki a magyarokat, és bizonyítékként megmutatja a dicsőszentmártoni román prefektus erre vonatkozó rendeletét.
[Balogh Béni: Dél-erdélyi magyarság 1940-1944]





SZAVAZÓGÉP

Melyik sorozat új évadát várod?

Modern Family 28
Elementary 7
Bones 16
Grey's Anatomy 39
The Vampire Diaries 13
The Good Wife 23
Arrow 15
Downton Abbey 36
The Walking Dead 25
Homeland 35
Mást 145
Nem nézek sorozatokat 191

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK



24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS