Fémcsirke és performansz: megnyílt az Ecsetgyár
szerk. 2009. október 25. 11:06, utolsó frissítés: 2009. október 26. 08:20Nem a pemzligyártás lesz a tevéknységi kör: művészetet és kultúrát termelnek majd az Ecsetgyárban hont foglaló alkotók. #b#[fotóriport]#/b#
“Egy tető alá hozza Kolozsvár kulturális termelőinek jelentős hányadát, ezáltal kritikus tömeget hoz létre. Az általuk létrehozott kultúra láthatóbbá válik, ők is láthatóbbak lesznek, és a közönség magasabb hatásfokkal tud a kultúra társszerzője lenni” - mondta el az Ecsetgyárról az intézmény pénteki megnyitóján Szakáts István, az épület első emeletén kialakított irodákat elfoglaló egyik szervezet, az AltArt Alapítvány elnöke.
A taxik délután hatkor sorra érkeztek a Sprayblokk mögött lévő Henri Barbusse utcai épület elé, a sofőröknek nem kis fejtörést okozott az a kérdés, hogy mit kereshet itt a színes sálakat és hóbortos ruhákat viselő fiatalok tömege.
“A történelem írásánál jó jelen lenni, ez a megnyitó egy ilyen jellegű esemény, ugyanis országos szintű premier egy ilyen jellegű tér” - folytatja Szakáts. Még az utolsó simításokat végzi: egy dobozkát hajtogat. Mint kiderül, a papírdoboz nem más, mint maga a szórólap, amelyen az Ecsetgyár programja szerepel.
Az érkezők serege vándorol emeletről-emeletre, sorra bekukkantanak a konceptuális művészek, festők, grafikusok, táncművészek, szobrászok, kurátorok, kultúrmenedzserek irodáiba, stúdiótermeibe, alkotóműhelyeibe, galériába.
Néhány galériában máris van, mit megtekinteni, bár a gyár falain, lépcsőházában “ott felejtett” az ecsetgyár idejéből fennmaradt kommunista hagyaték is említésre méltó: például az első emeleten, a közösségi térként szolgáló kocsmahelyiség falán lóg egy tábla, amely a munkaidő lehető legmagasabb fokú kihasználására szólítja fel a “munka embereit”, mert ezáltal erősíthetik a rendet, a fegyelmet és felelősséget.
Marius Nedelcu szobrász az Aranykorszak gosztátjaira emlékeztető kiállítása ennek a feliratnak a szellemében készült: a komcsi pult mögött élethű csirkék, disznófejek, csülkök, a rúdon szalámik fénylenek – fémből készült az összes.
A piros fényben úszó stúdióteremben színre vitt előadás zárta a megnyitót: legalább 300 személy ülte-állta körül a rögtönzött színpadot, amelyen a Re-load Futura meghívott színtársulat a Ristorante Santo Food Turismo című darabot adta elő. Rochus Aust szerző-rendező, aki maga is játszott a darabban, ennek megírásakor egy valós esetből inspirálódott.
1930-ban Filippo Tommaso Marinetti futurista konyha-manifesztója szolgált a darab alapjául. Marinetti alkotásaival a spagettifogyasztás ellen küzdött 1930-ban. S bár a “régi világ” elhagyására, és a technológia uralta új korszak ünneplésére szándékozta sarkallni honfitársait, akcióival csupán az olaszok óriási felháborodását sikerült kivívnia.
Szakáts István elmondta, remélhetőleg a megnyitón jelen levő több száz ember el fogja indítani azt a folyamatot, amely kitermeli az Ecsetgyár közönségét. Várhatóan a kultúrát és a művészetet jó hatásfokkal fogyasztó egyetemista, értelmiségi réteg fog eljönni az Ecsetgyárban megszervezett kiállításokra, színi- és táncelőadásokra, public debate-okra, konferenciákra, tárlatokra, de reméli, be lehet majd csalogatni azt a potenciális közösséget is, akinek a “területén” az Ecsetgyár működik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!