A gyerekek fantasztikus energiát hoztak a vetítőterembe
kérdezett:Fülöp Noémi 2009. november 03. 17:00, utolsó frissítés: 17:00Csak vasárnap ötezren voltak kíváncsiak az Astra Film Festival műsorára – interjú Kató Csillával, a legfontosabb romániai dokumentumfilm-fesztivál szervezőjével.
Egy hétig Nagyszeben a dokumentumfilm fővárosa – ezzel a mondattal harangozták be az antropológiai témájú dokumentumfilm-fesztivált Romániában. A patinás szász hangulatot büszkén őrző város (ez nem Bukarest, ez Hermannstadt – mondta a taxisofőr egy szabálytalankodó autós láttán) különleges díszletet biztosított a világ minden tájáról érkező filmeknek.
Vasárnap délelőtt a fesztivál szervezői és néhány vendégük a közeli, Gura Raului nevű faluba buszoztak ki, ahol az istentisztelet után a helybéli juhászoknak vetítették az amerikai juhászokról szóló filmet. A két közösségben foglalkozásukon túl az is közös, hogy ugyanúgy évről évre megteszik a vándorutat nyájaikkal a nyári, hegyi legelőkről a völgyben lévő telelőhelyükre.
A fesztivál egyik ínyencsége az volt, hogy nagyon sok film rendezője volt jelen, és válaszolt a nézők kérdéseire a vetítés után. Akadt azonban olyan is, akinek több száz gyerek előtt kellett helyt állnia – délelőttönként a város iskolásai ültek be a külön nekik szánt filmvetítésekre. És persze diszkréten, de azért észrevehetően megünnepelték azt is, hogy a kétévente megszervezett fesztivál idén jutott el a tizedik kiadásához.
- Cristi Puiu azt mondja a fesztiválújságban megjelent interjúban: 2007 óta nem sok változás történt a fesztiválon. Ez azt jelenti, megtaláltátok a tuti receptet?
Kató Csilla: Cristi a zsűrimunkára mondta, hogy nem változott sok minden. Sikeres fesztiválrecept nincs. Van már sokéves tapasztalatunk a filmprogram és a speciális programok, a zene kiválasztásában, de mindig kísérletezünk is mellette. Idén két új kísérlet volt: a gyerekprogram, és bemutattuk a román játékfilmes újhullám két képviselőjének kedvenc dokumentumfilmjét.
- Hogyan emlékszel vissza az első, 1998-as Astra filmfesztiválra, amelynek szervezésében közreműködtél?
- 1998-ban volt az első kiadás, amit az email és az internet segítségével szerveztünk. Előtte kollégáim írógéppel írták a leveleket, az anyagokat, és a postán küldték el. Akkor volt első alkalommal portré program is, az Izraelbe emigrált Mircea Saucan filmrendező munkáit mutattuk be.
- És az akkori dokumentumfilmek miben különböztek a maiaktól? Egyáltalán, beszélhetünk trendekről a dokumentumfilm-készítésben olyan értelemben, mint a játékfilmek esetében?
- A legnagyobb változás a dokumentumfilmek hozzáférhetőségében, a kontextusban történt. Tíz évvel ezelőtt sem televízióban, sem interneten nem voltak hozzáférhetőek ezek a filmek. Ma már sokkal “folyékonyabbak” a video-anyagok, a filmek, trailerek. Már kaptunk ftp-n is filmnevezést.
A filmek nem különböznek annyira az akkoriaktól, inkább a mennyiségben van változás. Ma sokkal többen készítenek dokumentumfilmet. Trendeket nem látok, viszont nagyon azt látni, hogy sokan kísérleteznek, keverik, kitolják a műfajok határait.
- Két éve azt mondtad egy interjúban, túl kevés olyan romániai dokumentumfilm készül, ami illeszkedne a fesztivál programjába. Azóta javult a helyzet?
- A román dokumentumfilm esetén egyáltalán nem lehet tendenciákról beszélni. Egy pár szerző készít egy-két filmet – nagyon kevés film készül. Az elmúlt 20 évben összesen 167 dokumentumfilm készült. Az idén a Madarak útja (Birds Way) volt az a romániai film, amiről mondhatnánk, hogy teljesen beleillett a fesztivál profiljába.
- Mekkorára saccolnád a fesztivál látogatóinak számát? Úgy tűnt, sokan érkeztek külföldről - melyik országokból jönnek a legtöbben?
- Az idei fesztiválnak többezer látogatója volt. Ebből 300 külföldi vendégünk érkezett Angliából, Francia-, Olasz-, Német-, Lengyelországból, Svájcból, Amerikából, Ausztráliából, Indiából stb.
- Körülbelül hányan éltek a vasárnapi, jubileumi ingyenes belépő lehetőségével?
-A termek 80%-ban megteltek, ami azt jelenti, hogy vasárnap körülbelül 5000 látogatónk volt.
- Szerinted melyik rendezvény vagy film volt az idei fesztivál fénypontja, és persze miért?
- Teljesen biztos, hogy a gyerekprogram: 10 dokumentumfilm gyerekeknek gyerekekről, a világ minden tájáról. Minden nap reggel 8-tól 11-ig teltházzal üzemeltünk, ami azt jelenti, hogy 4 nap alatt 4000 gyerek nézte meg a filmeket, több mint 600 gyerekrajzzal neveztek be a rajzversenybe. Fantasztikus energiák voltak a vetítőteremben, főleg, amikor az egyik film szerzője is ott lévén, a gyerekek kérdéseket tettek fel neki.
- Vasárnap a montanai juhászok életéről szóló Sweetgrass (Édes fű) vágott változatát vetítettétek a Gura Raului-i juhászoknak. Hogyan reagáltak?
- A film 40 perces változatát vetítettük a falu ortodox templomában. A helybéliek ünnepi viseletbe öltözve, a legnagyobb érdeklődéssel nézték a film minden részletét: hogyan nyírják a gyapjút, hogyan verik fel a sátrat este a lovakon közlekedő, cowboykalapos juhpásztorok.