Filmek, melyekre érdemes figyelni decemberben
Gagyi Benedek 2009. november 30. 15:03, utolsó frissítés: 15:39A Reszkessetek betörők helyett James Cameron-animáció, fekete Disney-mese, túlvilági Peter Jackson krimi, Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes és Antal Nimród új amerikai filmje zárja az évet.
A decemberi-karácsonyi dömping nem éppen a jó filmekről híres. Mindig van valami kedves családi film a moziban, a tévében meg a Reszkessetek betörőkön kívül lenyomnak pár elég gyatra minőségű filmet (a Garfieldban erre a legjobb példa, mikor a tévében az éppen aktuális karácsonyt Lorenzo, a csiga menti meg), és meg is volt a karácsonyi hangulat. Idén viszont, lehet, hogy csak véletlen, de decemberben jópár csemege fog nyitni az amerikai és az itthoni mozikban. Na persze nem kell művészfilmekre számítani, csak a szokásos hollywoodi stílusra, de a kategóriájukban kimagaslóakra. Ezek közül szemelgettünk.
Armored
Antal Nimród amerikai születésű magyar rendező a Kontrollal nem csak jópár díjat zsebelt be (például Cannes-ban vagy Chicagoban), de meggyőzte az amerikai producereket, hogy érdemes vele dolgozni. Így aztán nem ez az első angol nyelvű filmje, hanem a Vacancy volt az, amelyben a főszerepet Luke Wilson és Kate Beckinsale játszotta. Szóval Nimród dolgozott már sztárokkal, de az Armored stáblistáját azért nem könnyű lepipálni.
Az új filmnek már a szereposztása is igen figyelemre méltó: Jean Reno, Columbus Short (Stomp the yard, avagy Lökd a ritmust), Laurence Fishburne (Morpheus a Mátrixból), Matt Dillon, a sorozatokból ismerős Skeet Ulrich, vagy Amury Nolasco, a Szökés Sucre-ja.
Minden jel (felkérés a film következő részéhez stb.) arra mutat, hogy a főszerepet Columbus Short fogja alakítani. Amennyire a trailerből kiderül, ő lesz az új fiú egy páncélozott autóval pénzt szállító csapatban. Persze nem a pénzszállítás izgalmas mindennapjait fogjuk végigkövetni a filmben, hanem egy páncélautó kirablását.
Természetesen a dolgok balul fognak elsülni, ellentétek merülnek fel a csapataban, így végül nem a rendőrök előli meneküléssel lesz a baj, hanem a többiek ellen fordult újonccal.
Az biztos, hogy a remek szereplőgárda mindenképp jó szórakozást fog biztosítani, de ha kapunk egy Panic Room-os vagy Reservoir Dogs-os belső feszültségekkel és a jellemek közti súrlódással bonyolított, akciódús történetet, akkor biztos, hogy ezek a színészek kihozzák belőle a maximumot.
The Lovely Bones
Ha nincs a youtube, talán nem is hallok erről a filmről, és biztosan nem nézem meg, hála neki viszont most nagyon kíváncsi lettem rá.
A történet kicsit talán elrettentő lehet, főleg így karácsony táján, ugyanis a film elején a főszereplő kamaszlány gyilkosság áldozata lesz. A család fájdalmát természetesen előbb-utóbb a tettvágy váltja fel, és ők is beszállnak a nyomozásba. Eddig semmi érdekes, semmi keresnivalója a filmnek karácsony táján a mozikban.
Az már sokkal különlegesebb, hogy a lányt figyelemmel kísérhetjük halála után is, ugyanis egyfajta „közbeeső” világban ragad, ahol jól érzi magát, de a gyilkosa még mindig kísérti, így aztán innen próbál meg segíteni. Nem egészen tiszta, hogy pontosan hogy, vagy hogy ez neki miért is jó, de lényeg, hogy egy fajta vékony szállal megpróbálja összekötni a halottak világát az élőkével.
A túlvilág ábrázolása igen különleges, már csak ez iránti kiváncsiságból is meg fogom nézni a filmet. Biztató az is, hogy Peter Jackson ezúttal nem produceri, hanem rendezői posztról irányít (habár úgy tűnik, mindkettő jól megy neki), emellett az anyukát pedig Rachel Weisz alakítja. Annak már kevésbé örültem, hogy az apa szerepében Mark Wahlberget láthatjuk majd. Az olasz meló óta talán nem is tudok olyan jó filmet mondani, amelyikben ő játszotta a főszerepet, pedig ezek közül nem egy olyan ígéretes volt, mint a The Lovely Bones.
Ha a forgatókönyv tényleg olyan jó, mint amilyennek ígérkezik, és nem kerül túlsúlyba a krimi, hanem szép egyensúlyban marad a túlvilágon való bolyongás, az élet, de főleg a halál értelmének keresésével, és Phil Jackson is hozza a formáját, akkor Mark Wahlberg már nem tudja elrontani a filmet. Egyszóval bizakodó vagyok, még így is, hogy sok a „ha” ezzel a filmmel kapcsolatban.
The Princess and the Frog
Disney-mesével már szinte a világ összes táján járhattunk, jópár kutúra képviseltette magát. A helyszínek között volt már klasszikus európai középkoritól kezdve észak- amerikai (Pocahontas), dél-amerikai (Eszeveszett birodalom), egzotikus szigeteki (Lilo és Stitch) arab világi (Aladdin), görög (Herkules), kínai (Mulán), szóval szinte minden. Ha jól tudom, nem volt még indiai és afrikai történet (habár Az oroszlánkirály vagy a Madagaszkár 2 Afrikában játszódik, határesetek, mivel az összes szereplő állat).
Ezért olyan meglepő, hogy valahogy még nem volt soha afro-amerikai főhős (persze ha lett volna afrikai történet...). Remélhetőleg a The Princess and the Frog nem csak amiatt lesz érdekes, hogy sötét bőrű a főszereplő, hanem a helyszín is új, hiszen New Orleansban játszódik, a jazz-korszakban, ráadásul visszatértek a jó öreg kézzel rajzolt technikához, mely a klasszikus Disney-rajzfilmek egyedi (és nagyon szép) látványvilágát adta. A történet a klasszikus békából-királyfi sémából indul ki, de azzal a csavarral, hogy mikor a hercegnő (aki nem is hercegnő) megcsókolja a békát, nem a béka válik emberré, hanem a lány válik békává.
Az előzetest nézegetve azonban volt pár balsejtelmem. Például ha van egy afro főhősünk, akkor miért pont abban a történetben, amelyikben a főhős ideje nagy részét békaként tölti? Persze attól a kulturális, főleg a beszédbeli jellemzők megmaradnak, de azért jó lett volna, ha ezekhez nem egy békatest társul. A zenét az Oscar-díjas Randy Newman szerezte (Verdák, Szörny RT, Toy Story 1-2) aminek végülis örülni kellene. Nekem azért kicsit furcsa, hogy az előzetesben felcsendülő dallamok nem annyira jazzesek, mint elvárnánk, sokkal inkább tipikus rajzfilm-betétdal jellegűek.
Mindezek ellenére megtörténhet, hogy egy varázslatos és vidám mű lesz, melyet a gyerekek nagyon fognak élvezni, és a sok újdonság meg a Disney minőség miatt az idősebb korosztály is.
Avatar
James Cameron neve lassan már önmagában el tud adni egy filmet. Nem csoda, hiszen olyan kasszasikereket tudhat magáénak, mint az első három Terminátor, az Aliens vagy a Titanic.
Legújabb filmje, az Avatar már csekély tizennégy éve készül, és azért lett csak mostanra kész, mert Cameron várt, hogy a technológia utolérje az ő képzelőerejét. Végül ő is besegített, az effektesből lett rendező saját maga is keményen kivette a részét a fejlesztésben.
Az eredmény az úgynevezett Fusion 3-D technológia, valamint a Motion Capture-t felváltó FPR, amely állítólag meg fogja változtatni a filmekről eddig alkotott képünket. Valószínüleg nem véletlen, hogy több mint egymillió dollárba került a film minden egyes perce. És ez még csak a látvány, a számítógépes megoldások stb.
A történetben az emberek a Pandora nevű bolygón egy nagyon értékes kristályra akadnak, melyet ki is bányásznának, csakhogy a három méter magas kék színű bennszülöttek ennek egyáltalán nem örülnek. A főszereplő egy háborúban mozgássérültté vált veterán (Sam Worthington, Terminator 4), akinek egy, az új bolygón kifejlesztett technológia segítségével gyakorlatilag új testet adnak, mely pontosan olyan, mint a bolygó bennszülöttjeié. Így megpróbálhat beépülni az őslakosok közé, de ez persze nem megy olyan egyszerűen, szerelem is kialakul, és az is kiderül, hogy végülis kik a jó- és kik a rosszfiúk.
Nem sokat tudni a filmről, de én még így is megpróbálok bejutni a premierre. Egész egyszerűen bízom Cameronban, és még ha a történet nem is lesz maradandó, abban biztos vagyok, hogy a látvány megéri.
Sherlock Holmes
Első hallásra kicsit furcsálltam, hogy újabb Sherlock Holmes-film készül. Na nem mintha bajom lenne a neves nyomozó munkásságával, de azt hiszem, Sir Arthur Conan Doyle minden egyes Holmes-történetét vászonra vitték már a jó pár filmben és sorozatban, nem egy van, melyet több verzióban is megtekinthetünk. Akkor meg mi értelme egy újabbnak?
Mikor megláttam, hogy az új Holmes-filmet Guy Ritchie rendezi, már sejthető volt, hogy kedvenc detektívünknek egészen új oldalát fogjuk megismerni. Aztán megnéztem az előzetest, és máris gyanús, hogy ez a film nekem tetszeni fog. Nem azért, mert több lesz benne a robbanás, mint az összes eddigi Holmes filmben együttvéve, hanem sokkal inkább azért, mert egy vicces, kicsit ügyetlen, és mások ruháit (például a drága Watson doktorét) ellopó nyomozó figurájában elég merészen át van értelmezve a tökéletes, sérthetetlen, kijátszhatatlan eredeti klasszikushoz képest.
Guy Ritchie szerintem az egyik nagymestere az ilyen figuráknak, ráadásul az ő stílusa a történetvezetésben igazán érdekes: párhuzamos szálak, melyek közt csak néha villan fel az összefüggés, váltakozó idősíkok stb. A főszereplők is igen jónak ígérkeznek, hiszen Holmes-t Robert Downey Jr., Watsont Jude Law, míg Lord Blackwoodot Mark Strong alakítja. Annak külön örültem, hogy megjelenik Irene Adler, az egyetlen nő, aki kijátszotta valaha a nagy detektívet, Rachel McAdams alakításában.
A történet, ha jól tudom, teljesen új, nem Doyle tollából való, lehet, hogy pont az lesz az érdekes, milyen viszonyba kerül a klasszikus változatokkal, ugyanakkor egy gyengébben sikerült történet túlságosan távolra viheti az eredetitől, így az újraértelmezésből paródiát csinálva, aminek szerintem kevesen örülnének. Valószínűleg nem lesz tökéletes mű, de előfordulhat, hogy ez az új Holmes-figura Downey megformálásában lesz annyira emlékezetes, mint annak idején Jack Sparrow Johnny Depp alakításában.