A disznó és a kortárs romániai képzőművészet
F. N. 2010. február 12. 09:43, utolsó frissítés: 14:17A kommunista hiányból a sertés megérkezett a kortárs képzőművész fantáziájába: Kolozsváron a disznóról látható kiállítás.
Figyelem a maroknyi középiskolást, akik fesztelenül nevetgélve járják végig a kolozsvári Művészeti Múzeum …disznóból (…de porc) című kiállítását. A naiv, önfeledt szórakozás a kortárs romániai képzőművészek munkáiból összeválogatott tárlat egyik megközelítési lehetősége, számomra cseppet sem kevésbé létjogosult, mint a műértő értelmezése.
De nekem egyik véglet sem adatik meg, a poénkodáson túl, a műértőn innen leltározom a kortárs romániai képzőművészet legjavának disznóit. A sertés, mint szénfekete szörnyeteg vagy mint szivárványszínű giccsmotívum, a sertés, mint anyafarkas, disznóvágás tragikomikusan szűk tömbházkonyhában és tágas falusi udvaron, kergemarhakór, sertésinfluenza, csülök jellegzetes Adidas-csíkokkal.
A szervezők persze tisztában vannak azzal, hogy nem megy ez mindenkinek mankó nélkül. Erwin Kessler kurátor esszének is beillő, a képek mellé kifüggesztett szövegében alkotóról alkotóra kalauzolja végig a látogatót a kiállításon, elolvasása után összeáll a kép. Ecce, a sertés. A továbbiakban az ő mondatait fordítom-foglalom össze.
A disznó meséje Ion Creangă egyik legszebb története. A disznó története a kortárs romániai művészetben a sonka és a borda, a hiány, a vágy és az erőszak története, egyike korunk legizgalmasabb, leglaktatóbb és legjelentősebb vizuális történeteinek. Míg korábban a román nemzeti totemállatnak a juh számított, a kommunista és posztkommunista Romániában ezt a szerepet a disznó vette át. A disznó az ember. A juh csak juh volt, még akkor is, ha beszélt vagy viccelődött.
Ion Bîrlădeanu a '70-es, '80-as években készült kollázsain, rajzain a sertés és a belőle készült ételek álombeli jelenéssé válnak, amelyek mindazt jelképezik, ami elérhetetlen: a pornólapok meztelen nőit, a híres színészeket és persze a hatalom birtokában lévő politikai vezetőket.
Iosif Király fotóin a disznóvágás valahol félúton helyezkedik el a koreografált rituálé és a krónikus hiány között, ami a szenvedély, öröm és remény nélkül lemészárolt állat hátterében látszik.
Marian Zidaru fekete rajzában a rosszat sejtető áldozat keltette mitológiai félelem tombol: a disznót mintha egy öntudatlan tüntetés házi gyártmányú bombája röpítette volna a levegőbe.
Az 1989 utáni művészetben a sertés a telítettség jelévé válik – néhol a túltelítettség, az elviselhetetlenség jelévé. A karácsonyi törpedisznótól a zöld füvön elfogyasztott törpemiccseken át a higiénikusan előrecsomagolt karajig, ami a szupermarketek hűtőpultjaiban díszeleg (többé nem disznóhús néven, hanem “különleges ajánlat” vagy “két darab” kóddal) egész folyamat tárul fel.
Dumitru Gorzo munkáján a farkas helyett a sertés válik a nemzetet jellemző állati szimbólummá, és egyenesen három legendás magzatot szoptat, amelyeket a művész gondosan felcímkéz: Romulus, Remus és Júlia.
Mircea Suciu képein a sertés lapos és fukar húsforrás, az állat teste csupán a hús múló csomagolása, élelmiszeripari, semleges, száraz, a valamikori drámaiság és szimbolizmus nélkül.
Vlad Nancă Adidasai pont ezt a drámaiságot idézik, szedik szét, hasznosítják újra, amíg nem marad más belőle, csak egy kulturális toposz, amely egy régi hiányt tematizál.
Dan Perjovschi rajzain korunk kliséi mérkőznek meg egymással allegorikus párbeszédben: egyik oldalon a tehén (kergemarhakór, de jelentheti az agresszív hárpiát is), a másik oldalon a disznó (sertésinfluenza, egyúttal a macsó lelki kórtana).
Legyen szó húsról, könyvről, szövegről vagy szexről, politikáról vagy fogyasztásról, a disznó kikerülhetetlen motívumnak számít a kortárs művészetben, mint azt Suzana Dan rózsaszín, repülő disznókat ábrázoló festménye is mutatja. A disznó kihullott a történelemből, a kommunista hiány történetéből és mitológiájából, de a kortárs fogyasztói társadalomból is, és egy mai lány fantáziájában landolt.
Vagy egy fiúéban: Sorin Tara rajzain a sertés és a politikus arcvonásokat cserélnek, a disznó pedig a hazugság sárkányává lényegül át, amely a nemzet vétkei fölött trónol.
A kiállítás február 21-éig látogatható.