2020. szeptember 28. hétfőVencel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Korniss Péter: kiállítás a változásról

lejegyezte:Fülöp Noémi 2010. március 03. 16:48, utolsó frissítés: 2010. március 04. 14:23

A fotográfiát nem a művészet, hanem a benne rejlő érték minősíti, állítja a Kossuth- és Pulitzer-díjas fotográfus.



Nem vagyok elméleti ember, amiről beszélek, az a tapasztalat – mondta bevezetőként Korniss Péter kolozsvári származású fotográfus tegnapi előadásán. Korniss kép és média kapcsolatáról beszélt, időnként utalva a Művészeti Múzeumban ma délután megnyíló, Korniss Péter, fotók 1967-2008 című kiállítására is.

A kiállítás a változásról beszél, fogalmazott a fotográfus, aki a változást választotta előadása vezérfonalául is. 1977-ben 7000 fénykép érkezett a World Press Photo versenyre, tavaly 91 ezer fotót küldtek be – szemléltette Korniss, hozzátéve, egyetlen dolog nem változott: a kép ma is ugyanúgy vizuális információt jelent, mint harminc évvel ezelőtt.


Azonban míg régen a fényképet a valóság egy darabkájának tekintették, olyannyira, hogy akár a bíróság is elfogadta bizonyítékként, mára aktuálissá vált a manipuláció kérdése, amit a digitális technika tett lehetővé. Mégis, a sajtófotót valóságnak tekinti a közfelfogás, mondta a fotográfus. Korniss kitért a



digitális fényképezésben rejlő lélektani csapdára is:

mivel többé nem kell minden egyes filmet külön megvásárolni, a fotográfus hajlamossá válik számolatlanul készíteni a fényképeket. “Azt hiszi, a marha sok kép között ott lesz az az egy is, amelyik igazán jó – de nem lesz ott. Hiányzik az a koncentrálás, ami egy filmkockánál megvan: hogy az ember kivárja a pillanatot, megkeresi a pozíciót” - magyarázta a fotográfus.

“A képriport mára megszűnt, a fotósok nagy fájdalmára” - magyarázta Korniss. Az internetről és televízióból áradó képinformáció hatására gyakoribbá vált az egyedi kép a lapokban, amelynek figyelemfelkeltő szerepet kell betöltenie. “Ennek a legnagyobb hátulütője az, hogy a fotónak könnyen 'olvashatónak' kell lennie, és így benne van a klisé veszélye” - mondta a fotográfus.

Múltbeli ellenpéldaként Eugene Smith-t, a Life magazin fotósát említette, akinek egy gyár miatt veszélybe került megélhetésű, japán halászokról szóló sorozata a környezetszennyezés jelképévé vált.


A dokumentarista fotóval kapcsolatban érdekes paradoxonra világított rá: bár az újságokból ez a műfaj kiszorult, mégis hallatlan lehetőségeket kínál. Erre utal az is, hogy rengeteg fiatal indul el ebbe az irányba, rengeteg pénzt fektetnek bele, rengeteg könyv jelenik meg a témakörben. Korniss Gárdi Balázst említette annak példájaként, hogy akik hisznek ebben a fajta fotográfiában, meg tudják vele valósítani azt, amit akarnak.

Ugyanakkor kiderült az is, Korniss nem föltétlenül ért egyet a fotográfus művészként való meghatározásával. “Robert Capa nem tartotta magát művésznek. Humanista értékekkel teli, elkötelezett fotóriporternek tartotta magát. A fotográfiát


nem a művészet, hanem a benne rejlő érték minősíti” -

fejtegette Korniss Péter. Szóba került az a konfliktushelyzet is, amikor a fotográfusnak választania kell: segítséget nyújt egy rászorulónak, vagy inkább elkészíti róla azt a képet, amellyel világhírűvé válhat? Azok között, akik az utóbbit választották, akad olyan fotós is, aki öngyilkos lett a közvélemény rá nehezedő nyomása következtében.

De Korniss elmesélte Frank Fournier fényképész történetét is, aki a nyolcvanas évekbeli kolumbiai földcsuszamlások alkalmával halála pillanatáig fotózott egy menthetetlenül beszorult kislányt. Ugyanakkor minden lehetséges módon megpróbált számára segítséget szerezni, később pedig az akkor készített fotó segítségével sikeres adománygyűjtő kampányt indított a katasztrófa áldozatainak megsegítésére.

Ami a Művészeti Múzeumban kiállított, Erdélyben készült fotóit illeti, Korniss Péter elmondta, a képeken szereplő személyekkel negyven éve tartja a kapcsolatot. Hozzátette, ez többek között annak is köszönhető, hogy nem megrendelésre, hanem saját örömére készült fényképekről van szó. “Ez az én világom” - jelentette ki.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS