Zenei történetek a filmfesztiválon
Fülöp Noémi 2010. május 30. 12:20, utolsó frissítés: 2010. május 31. 15:15Antonio Bras a Metropolishoz, Gary Lucas a Drakulához komponált zenét – mindkettő élőben hallható a TIFF-en.
Antonio Bras soundtrackje Fritz Lang Metropolisának felújított, teljes változatához azokat is a Köztársaság (Republica) moziban ragasztotta tegnap este, akik arra számítottak, meg fogják unni a közel 3 órás vetítést. Ma este pedig egy újabb némafilmet tekinthet meg a TIFF közönsége: George Melford Drakuláját különleges helyszínen, a bonchidai Bánffy-kastélyban vetítik, Gary Lucas amerikai gitáros élő zenéjével.
„Húsz évvel ezelőtt, egy berlini moziban láttam először a Metropolist, rossz minőségben, egy részeg zongorista kíséretével” - mesélte tegnapi sajtótájékoztatóján a német DJ. Az 1927-ben készült, korszakalkotónak számító film részleteivel később a televízióban is találkozott. Azonban igazából akkor kezdte el érdekelni az alkotás, amikor bizonyos részleteit két bulin látta viszont.
„A '90-es évek végén a techno-partikon sokszor szétszedték a futurisztikus filmet – először egy óriási falra, később
magára a táncoló tömegre vetítve láttam a jeleneteket” -
emlékezett vissza Bras. Hozzátette, ezekben az években elsősorban a film technoid manifesztum-jellege érdekelte a fiatalokat, a gépeket, munkásokat ábrázoló jeleneteket használták fel a Metropolisból.
„Nagyon sokrétegű filmről van szó, főleg a politikai aspektusok szempontjából” - mondta a DJ, aki a kilencvenes évek közepén kezdett el zenét alkotni a filmhez. Azonban egy ideig más elfoglaltságai, illetve rákja miatt abbamaradt a projekt, amelyet legközelebb 2007-ben vett ki a fiókból. Az új soundtrack 2008-ra készen volt, ám időközben előkerültek a film eddig elveszettnek hitt jelenetei.
Bras elmondta, sokat tanulmányozta a filmet, tudta azt is, miről szóltak a kivágott jelenetek, ezért amikor közzétették a Metropolis teljes változatát, csak véglegesítenie kellett az ehhez illő soundtracket. „Filmzene-szerzőként álltam hozzá a feladathoz, ám avantgárd megközelítésből, kissé szabadabban dolgoztam. Olyan zenei történetet akartam létrehozni, amely a filmet követi” - fogalmazott. Abban, hogy
a soundtrack világpremierjét éppen Kolozsváron tartották,
nagy szerepe volt a Kolozsvári Német Kultusális Központnak, amelynek meghívására Bras tavaly a Metropolis rövid változatának soundtrackjét adta elő a városban. A központ volt az összekötő kapocs Antonio Bras és a TIFF szervezői között – a DJ elmondta, a kolozsvári premier többek között annak köszönhető, hogy könnyen és hamar sikerült megegyeznie a kulturális központ vezetőivel.
„Ezen túl pedig tetszett nekem a város” - tette hozzá Bras. A tegnapi vetítésen résztvevők downtempo, ambient, rock, jazz, folk hatásokból összeálló, a klasszikus hangszerek elektronikus reprodukcióját felhasználó muzsikát hallhattak. „Fritz Lang utópiája 200 év múlva is nagyon aktuális lesz” - jövendölte a DJ.
„Gyerekkoromban vámpír vagy rabbi akartam lenni” -
mondta Gary Lucas, arra a kérdésre válaszolva, hogy miért éppen egy Drakuláról szóló némafilmet választott. A gitáros elmondta, lenyűgözte Lugosi Béla és Christopher Lee Drakulája, és meglepődve fedezte fel, hogy az előbb filmnek egy spanyol változata is készült, amelyet ugyanazokon a helyszíneken filmeztek.
„Sok filmkritikus jobbnak tartja Melford változatát: míg a Lugosi-féle Drakula képei statikusak, lassúak, a kamera alig mozog, a spanyol változatban elég sok élet van ahhoz képest, hogy egy halott a főszereplő” - magyarázta Lucas. Hozzátette, zeneszerzőként az elsők között volt, akik zenét írtak egy némafilmhez: 1989-ben a The Golem című, az 1920-as években forgatott német expresszionista alkotást vette elő.
„A Gólem a zsidó Frankenstein – ebből kiindulva jutott eszembe, hogy ideje lenne elővenni a Drakulát” - mondta el. Hozzáfűzte, elsősorban azért látta szükségét egy új soundtracknek, mert Melford Drakulájában eredetileg alig hallható zene, leszámítva néhány részletet A hattyúk tavából. Céljának elsősorban azt tartja, hogy élvezhetőbbé tegye az amúgy nehezen nézhető némafilmet.
„A zeném felerészben előre megkomponált, felerészben improvizált,
ezért minden egyes vetítésen kissé más változat hangzik el – árulta el Lucas. – Igyekszem mindig valami frisset hozni, ezért nem untam meg a filmet a sokadik végigzenélt vetítés után sem.” Elmondta, arra törekszik, hogy egyesüljön a képernyőn látható, rég halott színészek szellemével, egyfajta párbeszédet folytasson velük.
Arra a kérdésre, milyen zenei műfajokat hallhat majd a közönség ma este Bonchidán, a gitáros nem tudott egyértelmű választ adni. „Mindenkinek nehézséget okoz, hogy felcímkézze a zenémet – ez egyszerre áldás és átok. Úgy vélem, a zenésznek kreatívnak kell maradnia. Nincs olyan műfaj, amelynek szépségét ne értékelném – de ha mégis egyetlen szót kell mondanom, akkor az a pszichedelikus” - elmélkedett Lucas.
Végül pedig arról is beszámolt: hallotta már, hogy Romániában sokan egy angolok által kitalált történetként tekintenek a Drakulára, amely legfeljebb turistacsalogatóként hasznosítható. „A Drakula-történet annyira mélyen gyökerezik a világ mitológiájában, hogy nem kell miatta szégyenkezni” - fogalmazott Gary Lucas.