A zsűri legjobban a kajálások alatti beszélgetéseknek örül
F. N. 2010. június 01. 16:41, utolsó frissítés: 16:41Az a jó film, ami azután is folytatódik, hogy kiléptél a moziból, mondta Barmak Akram rendező, a TIFF zsűrijének tagja.
A rendezőkkel, színészekkel, filmes szakemberekkel, sőt, a közönséggel is folytatott beszélgetéseket emelte ki a TIFF zsűrijének szinte minden tagja a mai sajtótájékoztatón, arra válaszolva, mi a legjobb számára egy filmfesztiválban. A legjobb filmekről döntő bizottság leghíresebb tagja idén Barmak Akram afganisztáni, Franciaországban élő filmrendező, akinek Kabuli Kid című filmjéért tavaly a legjobb rendezőnek járó díjat ítélték oda a TIFF-en.
A román sajtó számára persze különösen érdekes Monica Bîrlădeanu színésznő, aki többek között az Olaszországban nagy port kavart Francesca című filmben is játszott, de feltűnt a Lost című tévésorozatban vagy a Moartea Domnului Lăzărescu-ban is. Az ausztriai Christine Dollhofer a Diagonale Osztrák Filmfesztivál művészeti igazgatója volt, majd 2004-ben megalapította a Crossing Europe Filmfesztivált, amelyet Linzben szerveznek meg.
Ineke Smits holland rendező, a The Aviatrix of Kazbek (A kazbeki női pilóta) című filmjét a TIFF-en is vetítik, jelenleg The House of my Fathers című filmjén dolgozik. Martin Blaney a Screen International nevű lap neves filmkritikusa, aki a világ minden táján megszervezett filmfesztiválokon jelen van nem csak újságíróként, de kerekasztalok moderátoraként is. Blaney elmondta, a zsűritagok számára
nagyon fontosak az étkezések közbeni beszélgetések:
ezek általában arról szólnak, kinek melyik film tetszett. De egy lehetséges döntési módszer az is, hogy csak az utolsó, hivatalos gyűlésen osztják meg egymással véleményüket a zsűri tagjai. Sőt, megtörténhet az is, hogy első perctől eldől, melyik filmek nem esélyesek díjra – kiderült, a zsűritagok közül egyedül Barmak Akram nem látott egyetlen versenyfilmet sem még a TIFF előtt.
„Nem szoktam utánaolvasni a filmeknek, amelyeket meg szeretnék nézni, azt szeretném, hogy teljesen szűzen lássam őket” - magyarázta Akram. Hozzátette, úgy véli, a műalkotásnak környezetétől, kontextusától függetlenül kell érvényesülnie. Ineke Smits ugyanakkor elmondta, számára a döntési folyamatban a parázs viták a legfontosabbak, hiszen ezek során lehet a legtöbbet tanulni.
Christine Dollhofer számára az a legérdekesebb, hogyan válogatták össze a versenyprogramot romániai kollégái. Hozzáfűzte, saját, Crossing Europe című fesztiváljára olyan filmeket keres, amelyek amellett, hogy még nem mutatták be őket világszerte, újat tudnak mondani az európai kontinens sokféleségéről.
„Egy fesztiválszervező filmválogatása olyan, akár a kézírása” -
fogalmazott Dollhofer. Monica Bîrlădeanu kifejtette, olyan filmeket részesít előnyben, amelyek érzelmileg is hatással vannak rá – nem föltétlenül abban az értelemben, hogy könnyekig meghatódjon. „Arra van szükségem, hogy megérintsenek, megmozgassanak a filmek, velem maradjanak a következő napokban is” - magyarázta.
„Amikor kilépsz a moziból, a film folytatódik másnap is – követ, részeddé válik, magaddal viszed. Így lép egy film kölcsönhatásba a közönséggel” - tette hozzá Barmak Akram. Ineke Smits viszont az eredetiséget keresi egy filmben. „Legyen erős egyéni hangja, az aktuális filmdivattól és a közönség elvárásaitól függetlenül” - körvonalazta a rendező.